Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-15 / 29. szám

Gozdag múlt, büszkeségre jogosító jelen — így jellemezhetném röviden o Gömört, s benne járásunkat. Édennek mondható, figyelembe véve földrajzi fekvését, természeti adottságait és gazdagságát. És mindehhez hozzátartozik, hogy a gömöriek mindig is szorgalmas, becsületes, hazájukat sreretö emberek voltak.

Járásunk három, csaknem teljesen önálló tájegységre tagolódik, melyek mind földrajzi, mind gazdasági és turisztikai szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A járás déli és középső részét a Szlovák-karszt alkotja, a Murányi-fennsík a járás északnyugati részét tölti ki, északon a Gömör-Szepesiérchegység húzódik. A vidék növényvilága rendkívüli változatos, ritkaságokban gazdag; járásunk Közép-Európa leggazdagobb területei közé tartozik. Mindenekelőtt a jégkorszakbeli flóra maradványai érdemelnek említést.

Ezeréves múltra tekint vissza bányászatunk, a lakosság nagy többségének ez adta a megélhetést. Ezenkívül földműveléssel, állattenyésztéssel, fakitermeléssel, fuvarozással és szénégetéssel foglalkoztok. A gömöri ember szorgosságának tortozéka volt a szegénysége is; állandó haroban állt a természettel, és az egymást követő elnyomó rendszerekkel.

Sokszáz éves gyötrelem végét jelentette a munkásság és a nincstelen parasztság életében 1944 decembere és 1945, amikor a dicső szovjet hadsereg fölszabadította járásunkat, elhozta az igazi szabadságot. Oj élet köszöntött Gömör népére. A békés, nyugodt alkotó és építő munka időszaka olyan eredményeket szült, melyek megváltoztatták a

PAVOL JUHÁS MÉRNÖK, A ROZSNYÓI (R02NAVA) JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁG ELNÖKE

Optimizmussal és büszkeséggel

járás arculatát, lakosságának életmódját. széles teret biztosított mindennemű fejlődésnek a 35 szabad év alatt. Lakosságunk forradolmisága, mely a burzsoó köztársaság idejében, a két világháború között és a második világégés alatt a jogokért és a jobb létért folytatott -harcokban acélosodott. a szabad élet körülményeiben az eredményes építő munkában jutott kifejezésre, s jellemzi ma is alkotó tevékenységünket.

1946-ban járásunk hat ipari üzeme 6649 embert foglalkoztatott. Azóta 11 új nagyüzem épült, a termelés értéke több, mint hárommilliárd korona, a munkatermelékenység 42 412 koronáról 223 ezer 508-ra emelkedett. Az iparban jelenleg több mint tizennégyezer ember dolgozik. Hadd említsek néhány nagyobb üzemet, melyek országos jelentőségűek s építő munkánk sikereit igazolják: a Szlovák Magnezitművek lubeniki és jolsvai (Jelsava) üzeme, a rőcei (Revúca) Lykotex szőnyeggyór, a gombaszögi (Gömbösek) Mészgyár, a rozsnyói Tatrasvit, a szádalmási (Jablonov n/T.) Kompresszorállomás, a dobsinoi Szellőzéstechnikai Özem. Természetesen az ipartelepítés továbbra is fontos feladatunk, jelenleg több kisebb-nagyobb üzem építése, felújítása folyik. Említeném a rozsnyói Mezőgépet, a breznói Híd- és Darugyár rozsnyói részlegét, a Húsfeldolgozó özemet, a dobsinái és rozsnyói Szellőzéstechnikai özemet, a gömörhorkai (Gemerská Hörka) Cellulózgyárat és a Papírgyárat Slavosovcében. Talán ennyi is elég ahhoz, hogy mindenki meggyőződhessen: járásunk dinamikus fejlődése töretlen, s az egyre szélesedő bázis még gyorsabb, erőteljesebb fejlődést feltételez a jövőben.

A CSKP IX. kongresszusa meghatározta a mezőgazdoság szocialista építésének irányát; az azóta eltelt időszak járásunk területén is olyan eredményeket hozott, melyek igazolják az akkori határozatok helyességét. Megváltozott falvaink arculata, szövetkezeteinkben, az állami gazdaságokban új, szocialista módon gondolkodó mezőgazdasági munkások, szakemberek ezrei dolgoznak. Járásunk mezőgazdasági üzemei - 14 egyesített szövetkezet és

2 állami gazdaság — 1979-ben több mint két és fél millió korona értéket állítottak elő.

Nemzetgazdaságunk két alapvető ágazata meghatározza a fejlődést. Az említett eredményekből is kitűnhet, hogy társadalmi életünk más területein is jó eredményeket érünk el, bár nem mindenütt olyan a pillanatnyi helyzet, amilyet szeretnénk. Sikereink azonban túlsúlyban vannak, így a fellelhető fogyatékosságoknak több figyelmet szentelhetünk, hogy rövid időn belül megoldott problémaként említhessük.

Az ipar és a mezőgazdasági fejlődésének közvetlen következménye és függvénye volt a vasúti és közúti hálózat kiépítése. 1945-ben mindössze egy ötkilométeres útszakasz volt aszfaltozott járásunk területén, jelenleg valamennyi közutunk portalanított s a Járási Autóbuszközlekedési Vállalat évente 16 millió utast szállít, ami több, mint az 1945-ös szlovákiai mutató.

Az ipartelepítés egyre több nőnek — anyának ad munkát. Ez ózonban csak akkor optimális, ha a szolgáltatásokat megfelelő színvonalra emeljük. Bölcsőde- és óvodahálózatunk építése tervszerűen folyik. Óvodáink száma nyolcról nyolcvanötre emelkedett, az óvodáskorú gyerekek több mint nyolcvan százalékát tudjuk elhelyezni, ami országos viszonylatban is jelentős eredmény. A bölcsődei férőhelyek száma 510. A kedvező eredmények ellenére valljuk, járásunknak ezen a téren még sokat kell fejlődnie. Bízunk abban, hogy rövid időn belül még jobb lesz a helyzet, hiszen már most több óvodát és bölcsődét építünk, s üzemeink is egyre nagyobb gondot fordítanak ezekre a beruházásokra, Üzlethálózatunk is sokat fejlődött: állami és szövetkezeti boltjaink ma már több mint egymilliórd korona értékű forgalmat bonyolítanak le. Átadásra vár az új rozsnyói szövetkezeti áruház és egy élelmiszerközpont. Ennek ellenére tudatosítjuk, hogy a szolgáltatások területén lesz a közeljövőben a legtöbb tennivalónk.

Szocialista hozónk nagy figyelmet szentel az egészségügyi intézmények fejlesztésének, a dolgozókról való egészségügyi gondoskodásnak. Járásunk területén a kórházi férőhelyek száma 220-ról az utóbbi időben 649-re növekedett, nemsokára átadjuk a járás székhelyén a 252 milllió korona beruházási kerettel épült új, modern kórházat.

A művelődési központok, új kultúrházak, népkönyvtárak egész sora épült fel a felszabadulás óta, ami igazolja, hogy szocialista társadalmunk, így járásunk vezető szervei is nagy gondot fordítanak arra, hogy az anyagi javak megteremtése és azok élvezete ne sorvassza el az emberekben a kultúra szeretetét és megfelelő alapot biztosítsunk mindennemű kulturális tevékenységre. Munkánk eredményességét a szépszámú éneklőcsoport, színjátszó együttesek, tánccsoportok és irodalmi színpadok igazolják. Ideológiai nevelő munkánkban nagy segítség a Bányászmúzeum és a Munkásmozgalmi múzeum, amelyek tárlatai hűen tükrözik járásunk gazdag munkásmozgalmi hagyományait; megismertetik az ifjú nemzedékkel a szülőföld szeretetére, elődeink megbecsülésére nevelő néprajzi kincseiket.

Sorolhatnám tovább az eredményeket, amelyeket járásunk dolgozói a harmincöt szabad év alatt elértek. Egyetlen adatot hadd említsek még, a'reáljövedelmek növekedését, omi szintén mutatója az életszínvonal emelkedésének: a lakosság takarékbetétei több mint 730 millió koronát tesznek ki — átlagban egy főre nyolcezer ötszáz korona jut. Szocialista társadalmunk vívmányaként pedig azt, hogy a 19 890 nyugdíjos évente összesen 295 millió korona járadékban részesül.

35 éves utat értékelünk az idén. Egy emberöltő a társadalom fejlődésében azonban csak egy pillanat. A társadalom életében más mércét kell használni. Mert a rövid harmincöt év alatt, a szocialista társadalmunk építésének időszakában olyan eredményeket értünk el, amelyek századok nyomorúságos hagyatékát tüntették el, újjá formálták vidékünk, járásunk arculatát, új, szocialista módon gondolkodó és cselekvő embereket neveltünk, s ez büszkeséggel és optimizmusai tölt el valamennyiünket.

EPRI