Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-15 / 29. szám
aztán munkahelyük közelében vásárolnak lakást. A faluban többnyire az idős emberek maradnak, ők tevékenykednek, a társadalmi murvkából is ők vállalják a legnagyobb részt. Üj óvoda átadására készül a falu, mert óvoda eddig még nem volt. A kétosztályos magyar tanítási nyelvű alapiskolába harmincöt gyerek jár, miután ide központosították a Hosszúszói (Dlhá Vés) Magyar Tannyelvű Alapiskolát is. Az iskola igazgató-tanítója Szcsuka József, 1977-ben „példás tanító" kitüntetést kapott, két éve ő foglalkozik az öt-hatéves gyerekek beiskolázásával is. Az iskolából kikerülő gyerekek a pelsőci központi iskolában is megállják helyüket, nem egy közülük főiskolára is eljut. XXX A dernői (Drnava) központi magyar tanítási nyelvű alapiskola, a járás teljes szervezettségű három magyar iskolájának egyike. Az igazgatósághoz tartozik még az 1-4-es szlovák tanítási nyelvű részleg. Dernőre három faluból — Kovácsiból (Kovácová), Lúcskáról (Lúcka) és Barkáról (Bőrka) — járnak a tanulók, összesen százötvenen, és vannak olyan osztályok, amelyekben egyetlen dernői gyerek sincs. — Őket a szlovák tannyelvű osztályba íratják, mert a faluban szlovák tannyelvű óvoda van - mondja Mészáros Sándor, az iskola igazgatója. — Sok szülőt az riaszt el a magyar iskoláktól, hogy a járás tanköteles cigány gyermekeinek többsége is oda jár. Az eredményeinket sajnos kevesen veszik észre, csak azt látják, hogy a tanulók húsz százaléka cigány. Pedig 1977-ben tizennégy tanulónk jelentkezett középiskolába, s mind a tizennégyet felvették: 1978-ban kilenc jelentkezőből nyolcat, 1979-ben tizenháromból tizenkettőt, idén kilencből nyolcat vettek fel. Az igaz, hogy végzőseink elenyésző része tanul tovább a járás területén anyanyelvén. Egy gimnáziumi osztály és egy osztály az egészségügyi szakközépiskolában. Szakmunkásképzés magyar nyelven nem folyik. Az iskola jövője . . . Erről nem szívesen beszélnek, de szembe kell nézni vele. Krasznahorka (Krásna Hörka) mellett és Dernőn is volt bánya, a lakosok ott gyerekek együtt, de csak ideig-óráig, mert férjhez mennek, megnősülnek a fiatalok, s a kötődések szálai felbomlanak - mondja Zabariné Kerekes Gizella, a rozsnyói magyar tanítási nyelvű alapiskola pedagógusa. — Más kérdés a fiatalok zenei ízlése. A népzene szeretetét, a mozgalmi dalok értékelését és értelmezését késő az iskolában kezdeni. A legtöbb helyen nem fordítanak rá kellő figyelmet. Sem a szülők, sem az iskola. Ifjúságunk zenei műveltsége olyannyira hiányos, hogy a munkásdalárda műsorán szereplő dalok zenei értékét meg sem érthetik. — Kezdhettük volna másképp is. Hivatkozhattunk volna „botfülre", „fahangra“, vagy említhettük volna az anyagi fogyatékosságokat, hogy a dalárdára évek óta csak a CSEMADOK költ, pedig minden városi, járási rendezvényen részt veszünk, és tartjuk a versenyt a tanítók járási énekkarával is — mondja Majercsíkné Gordon Gizella. — De maradjunk az iskoláknál: ismerőseim, sőt volt tanítványaim közt is akad nem egy, akit meg kell győzni, hogy ne akadályozza tehetséges gyereke énekkari szereplését; nem érti a zenei anyanyelv megismerésének fontosságát. Pedig ez szerves része hagyományrendszerünknek és kultúránknak, és táplálja hovatartozás-érzésünket. Szép és jó, hogy énekelünk, hogy ápoljuk hagyományainkat, de tenni ezt pusztán a nyilvános fellépésekért, anélkül, hogy olyan nemzedéket nevelnénk, amelynek érdemes megőrizni forradalmi múltunk és népünk kultúrájának értékeit, céltalan lenne és szocialista társadalmunk igényeivel összeegyeztethetetlen. xxx Az egészségügyi szakközépiskola a kelet-szlovákiai kerületből érkező diákoknak nyújt képesítést. Kétszázkilencvennyolc tanulójából 156 a magyar tanítási nyelvű osztályokat látogatja. — Ezerkilencszázötvenegy őszén kezdődött meg az oktatás iskolánkban, két nyelven, egy-egy párhuzamos osztályban. 1957 óta vagyok itt igazgató — mondja PhDr. Martin Rusnák. — Az elért eredményekkel, azt hiszem, méltán vagyok elégedett. Végzőseink alapos tudással kerülnek ki az életbe, megállják helyüket, Szondék q vaLóságba ozsnyó (Roznava). Álmunkból ébresztve is fújtuk: bányaváros, munkásmozgalmi hagyománya, munkásdalárdája híres. S talán mert volt némi elképzelésünk a bányászok életéről, a föld gyomrában kígyózó tárnák embert roppantó kegyetlenségéről, mindig társult a felmondott leckéhez némi szomorúság és lappangva feszülő erő. A járást figyelve, lakóinak életét tanulmányozva ma is fel-felvillan egy-egy lappangó feszültségből kipattanó szikra —, megannyi apró-csata, kisebb-nagyobb emberközösségek mindennapi forradalma a még jobb, értelmesebb, „emberhez méltóbb" szocialista jövőért.-• - Ha helyesen akarják értékelni járásunkat, elért eredményeinket, azt is vegyék figyelembe, honnan indultunk harminckét éve. Ne másokhoz hasonlítsanak bennünket, a lehetőségeinket nézzék, aztán pedig azt, hogy mit teremtettünk e lehetőségek közepette - mondja Koren Árpád, az SZLKP JB ideológiai titkára. — Anyagi alapot, munkát, megélhetést adtunk az embereknek, egyre újabb munkalehetőségeket teremtünk. Jelentősen javult a nők foglalkoztatottsága, sikeresen oldjuk meg az ezzel összefüggő problémákat. Gyermeknevelési intézményeink hálózata fejlett, a járás óvodás korú gyermekeinek több mint nyolcvan százalékát iskolázzuk be. Lakásokat, lakótelepeket építünk. Az életkörülmények hasonlíthatatlanul jobbak, mint harmincöt évvel ezelőtt. Kulturális lehetőségeink is javultak, hetvenegy kultúrházat üzemeltetnek a nemzeti bizottságok, Rozsnyón és Dobsinában kultúrközpontok működnek, Rőcén (Revúca), Jolsván (Jelsava), Rozsnyóbányán, Nagyszlaboson (Slavosovce), Gömörhorkán (Gém. Hőrka) és Alsósajón (Nizná Slaná) üzemi szakszervezeti klubok épültek. És nem szóltam még az amatőr mozgalomról, a folklórcsoportokról, melyeknek támogatása szívügyünk. Kevés helyen van olyan értékes, eredeti folklór, mint nálunk Rejdovában. Megőrzéséért, megismertetéséért mindent megteszünk. És kevés olyan nagyszabású rendezvény van, mint a csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális ünnepsége Gombaszögön (Gömbösek). Munkánk a szocialista internacionalizmus elveire épül. A CSEMADOK folklórcsoportjai, tánccsoportjai, az éneklőcsoportok magyar, szlovák és orosz műsorszámokkal egyaránt szerepelnek. A rozsnyói munkásdalárda is egyformán énekel mozgalmi dalokat, népdalfeldolgozásokat, kórusműveket mindhárom nyelven. Nálunk nincs nemzetiségi kérdés, munkája után értékeljük az embert. Gondjaink, megoldást sürgető feladataink természetesen vannak. xxx A felmerülő gondok a járás településhálózatának függvényében is vizsgálhatók. Rozsnyón és néhány kisebb városon — Pelsőc (Plesivec), Dobsiná, Jolsva, Rőce — kívül a lakosság hetvenöt faluban él. Hetvenöt kisebb-nagyobb faluban, kötve a helyi lehetőségekhez, szövetkezetekben, kisebb helyi üzemekben dolgoznak, vagy utaznak naponta a jelentősebb ipari központokba, bányákba, sőt a járás határain túlra, a kassai (Kosice) vasműbe is. — A kulturális életet, a falusi amatőr csoportok munkáját is meghatározza az ingázás — mondja Tóth Miklós, a kecsői (Kecovo) CSEMADOK folklórcsoportjának vezetője. - A szereplők többsége az egyesített szövetkezetekben dolgozik a szomszéd faluban. Etetnek. Este későn járnak haza. De nem sajnálják a fáradságot, versenyek előtt szívesen próbálnak akár éjfélig is. A siker mindent kárpótol. Idén, május elsején a mi csoportunk is fellépett Rozsnyón, nagy sikerrel. Pedig úgyszólván önellátók vagyunk. Egyetlen egyszer kaptunk „támogatást" a járási CSEMADOK-tól, kétezer koronát, az kell a fellépések biztosítósára, az utazásra, mert a környéken is bemutatjuk a műsorunkat. Igaz, a szövetkezettel jó a kapcsolatunk, támogatja a csoportot, május elsején még napidíjat is adott a szereplőknek. — Kis falu a mienk, mégis van mozgás. A folklórcsoporton kívül éneklőcsoport, színjátszók dolgoznak. Nálunk nem kérdés, hogy lagzi vagy műsoros est legyen-e a kultúrházban. — Garaj Gyula, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke büszkén mondja ezeket.- Kis falu csak úgy dolgozhat jól, ha a tömegszervezetek megértik egymást, együttműködnek. A nőnapi ünnepség is azért szép, mert egyszerre ad műsort minden csoport. A legnagyobb sikert a nőszervezet színjátszói aratják kis jeleneteikkel. Olyat még biztos nem láttak. Bárkái Sándorné a huszonkét tagú szervezet elnöke, motorja. Ö tanítja be a jeleneteket is kilenc-tíz asszonynak. A férfiszerepeket is ők játsszák. A legutóbb Tóth Miki dramatizálta nekik Móricz Leckéjét... Csak a fiatal kevés Kecsőn. Egyrészt objektív okokból: a falu terjeszkedése gátolt, a fiatalok, akik itt maradnak, nem kapnak telket, csak a szülői házhoz ragaszthatnak-toldhatnak egy-egy szobát, helyiséget. Akik meg szakmát tanultak, eljárnak a faluból, ingáznak, dolgoztak. Vagy tizenöt éve bezárták a bányákat, a munkásokat máshová helyezték. A mezőgazdaság itt kevés embert köt le, a gépesítés után még az ő számuk is csökken. Utazgatnak, elköltöznek. Az iskolákból kikerülő fiatalok, ha szakképzettséget szereznek — mindegy, hogy milyen szinten — nem térnek vissza ide. Fogynak az emberek a faluból, és egyre kevesebb a gyerek is. A kulturális élet is ezt tükrözi Dernőn. A CSEMADOK szervez néhány akciót, esztrádműsort, és az énekkar működik. Megtanulják a népdalokat, ápolják a hagyományokat, de gyermekeiket ennek a kultúrának a befogadására már nem tanítják. xxx A rozsnyói munkásdalárda száztizenöt éves. Tagjainak nagy része idős, nyugdíjas. Megható, hogy házaspárok énekelnek együtt, magyarok, szlovákok egyaránt. A kis próbateremben visszafogottan száll ajkukról a dal, méhzümmögésben feszülő forradalmi erő. Akik énekelnek, letisztultán hordják magukban. Sokan már évtizedek óta, s egyre kitartóbban. Ok a dalárda oszlopos Ragjai, a társadalmi élet fáradhatatlan mindenesei. De elgondolkoztató, hogy a fiatalok távol maradnak. Mintha nem kötnék, köteleznék őket a családi, a közösségi lét jelen formáit meghatározó hagyományok. Bocsárszkyné Horváth Ágnes, a dalárda vezetője egyike a legfiatalabbaknak.- Ezek az emberek életükhöz méltó munkát végeznek a dalárdában. Hitüket, tisztaságukat egy történelmi kor formálta, amikor létkérdés volt az egymásra utaltság, az egymást segítés. A közösségteremtés ilyen formája a fiatal nemzedékeknek ismeretlen, a sok értelmi és érzelmi összetevőből kialakuló kötődés, amely a szülőföldet hazává, szeretetét hazafisággá avatja - s mindezt együtt és egyszerre közösségi felelősséggé, építő tettekké és otthonná. Mert a fiatalokból elsősorban ez hiányzik: a hovatartozás biztos tudata. — Egy-két családból több nemzedék is jár ide, szülők, csaknem mind az egészségügyben marad, ott dolgoznak. Jó hírünk van az országban, főleg a gyakorlatban válnak be diákjaink. Hivatásra neveljük őket, legtöbbjük szívesen vállalja a munkát a kórházakban, a fekvőbetegek mellett. Tanévzáróra készülünk, hadd mondjam el a legfrissebb tapasztalataimat. Az érettségiző magyar osztály nagyon szép eredménnyel zárta az évet, tanulmányi átlaguk 1,9 volt. Tízen kitüntetéssel, kilencen nagyon jól érettségiztek, tizenöten megfeleltek, pedig szigorúak vagyunk, nem tűrünk mulasztást, főiskolai tanulmányra csak azt javasoljuk, aki mindvégig kitűnő tanuló volt. Idén a szlovák osztályból négyen, a magyarból öten jelentkezhettek orvosi tanulmányokra; s a volt jelentkezőink közül sem utasítottak el még senkit azért, mert nem felelt meg a követelményeknek. Fontosnak tartom, hogy szakembereink anyanyelvükön szerezzenek képesítést, mert csak a teljesen megértett és elsajátított tananyag válhat vérévé a diáknak, ezért is oktatunk minden szaktantárgyat anyanyelven. Huszonhárom éves tapasztalat mondatja velem ezeket. A hozzám érkező elsősök — főleg Terebes (Trebisov) környékéről - közül többen küszködnek a szlovák nyelvvel, az itt töltött négy év alatt azonban a szaktananyag mellett a nyelvet is elsajátítják. Olyannyira, hogy a cseh főiskolákon is helyt állnak. Volt tanítványunktól, az iskolánkban végzett terebesi négy Fekete-lány egyikétől, most kaptam értesítőt, hogy orvossá avatják. Jövőbeni tervünk a kommunista nevelés hatékonyságának növelése és az igényesség fokozása; tanulóink általános elméleti és gyakorlati felkészítésének javítása. xxx A rozsnyói járás életébe becsátott szonda csak egyegy kisebb közösség gondjainak, mindennapi életének rétegződését mutatja. Azokat a feladatokat, melyeknél megoldása jelenünkre, közeljövőnkre hárul, a járás munkásmozgalmi hagyományának, kommunista szellemiségének megőrzésével, továbbépítésével.
