Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-08 / 28. szám

módjának kutatása egyre időszerűbb. Ezt bizonyította az Incheba ’80 vásár is, melyen idén a műszálas textil került előtérbe. A fejlődést ez esetben is nyomon követhetjük: 1960-bah a KGST tagállamai összesen 35 ezer tonna szintetikus fonalat készítettek, ez a mennyiség 1977-ben meghaladta a 950 ezer tonnát, vagyis elérte a világ össztermelésének 10,5 százalékát. A műszálasanyag-termelés hazánkban ez idő alatt 3000 tonnáról 66 000 tonnára nőtt. Az elkövetkező tíz évben a növekedés még gyorsabb lesz; 1990-ig a műszálas fonalak termelése 2,7-szeresére, a szintetikus fonalak termelése pedig négyszeresére nő.

Tehát ha divatosabb, kelendőbb lesz is a gyapjú, kender, len és más természetes anyagból készült textil, mindennapi ruházkodásunkban, életünkben a műszálas textilanyagok szerepe tovább növekszik majd. Természetesen, az anyagok összetétele, minőségének javítása, pozitív tulajdonságainak növelése a kutatás további célja és feladata. A jövőben olyan műszálas anyagokat kell előállítani, amelyek tulajdonságaikkal nemcsak követik, hanem megelőzik a természetes anyagokat.

A KGST tagállamaiban 1974-ben megalakult az Interchimvolokno nemzetközi gazdasági szervezet, amely a műszálas anyagok fejlesztésével és ezek felhasználásának lehetőségeivel foglalkozik. Két nemzetközi munkacsoport szakemberei eddig több mint ötven javaslatot dolgoztak ki a műselyem alapanyagainak, valamint a műszál és a gépelemek gyártására alkalmas műanyagok gazdasági és műszaki felhasználására. Jelenleg az 1981—1990-es évek termelésének szakosításán dolgoznak.

Az elkövetkező években előreláthatólag tehát újabb műszálas anyagokkal gazdagodik majd textiliparunk. A ruhaanyagok, amelyek könnyűk, de melegek, esetleg kellemesen hűsítők lesznek, gyűrhetetlenségükkel és egyszerű tisztításukkal bizonyára előnyt vívnak ki a természetes anyagokkal szemben. A műszálas anyagokból készült bútorhuzatok,

szőnyegek erősek, rugalmasak, jól moshatók lesznek. Olyanok, amilyenekre ma minden dolgozó nőnek szüksége van.

A MŰANYAGOK

továbbra is egyre nagyobb tért hódítanak a háztartásban. A főző- és tálalóedények, csészék és élelmiszertároló dobozok már ma is közkedveltek. De nemsokára készítenek majd műanyagból mosógépet, hűtőszekrényt, porszívót, gyümölcssajtolót is, melyeknek tisztítása egyszerűbb, súlya kisebb és olcsóbb is a jelenlegiekénél.

Egyre több műanyagot használnak majd fel a gépiparban, a különböző készülékek és munkaeszközök gyártásában is. Alkalmazása — bármilyen furcsán hangzik is — gyorsan terjed a vas- és acéliparban. Nagy gazdasági jelentőséggel bír a müanyagbevonattal való korrózió elleni védelem.

Az autógyártásban is egyre nagyobb tért hódít: 1960-ban egy autóhoz 10 kg műanyagot használtak fel, ma már 70 kg-ot.

Az építészetben is számolnak vele a tervezők: az NSZK-ban már ma az építőanyagok harminc százaléka műanyag.

Felsorolásunkból nem hagyhatjuk ki a műanyag felhasználásának jelentőségét az egészségügyben. Egyre több műanyagból készült műszer kerül az orvosok kezébe. Ugyanígy a papírt és csomagolóanyagokat is fokozatosan felváltja a műanyag.

.... És jövőre, tíz év múlva, mi mindennel találkozunk még? Bizonyára sok hasznos és értékes eszközzel, anyaggal, tárggyal. A szakemberek együttműködése, kölcsönös segítségnyújtása, kutatásuk eredményessége dönti el. Ebben az igyekezetben egy láncszem az Incheba Nemzetközi Vegyipari Vásár is.

Lobog

az

olimpiai

láng

„Nem vagyok olyan típus, aki könnyen sir. Legalább a látszatot szeretném megtartani, hogy erős vagyok. Amikor fellobbant az olimpiai láng, mégsem tudtam visszaparancsolni könnyeimet. Egyre csak az járt a fejemben, nem leszek ott. Mi nem lehetünk ott."

A televízió jóvoltából mi is láthattuk — ha csak részleteiben is - az olimpiai láng meggyújtását, s a csodálatos rendezvény néhány pillanatát. Valóban megható képsorok voltak. Elhisszük, még azok is, akiknek soha nem adatott meg részt venni az olimpián - még nézőként sem hogy Einöder Thea, az NSZK kitűnő evezőse könnyezett.

Azóta az olimpiai láng hosszú utat tett meg, hogy — már csak — néhány óra múlva a központi olimpiai stadionba érjen, s a magasra csapó lángnyelvek hirdessék: olimpia van, eszméi

élnek, nincs erő, mely kiirtaná az emberből a békevágyat, a barátság szellemét.

Akaratlanul is az 1936-os olimpiáról olvasott feljegyzések jutnak eszembe: „Az ókori olimpiák egyik szép hagyománya az olimpiai láng, amely 1936 óta az olimpiák színhelyén, rendszerint a központi stadionban világít. (. . .) 1936-ban Olümpiától egészen Berlinig futóváltó vitte o fáklyát. Abba a Németországba, ahol már horogkeresztes zászlók lobogtak, életbe léptek a nürnbergi törvények. (...) A nézőtereket zsúfolásig megtöltő hazai közönség akkor volt elemében, ha harstfgó Heil-lel üdvözölhette a német győzelmeket." S az akkori versenyzők között nem keresem hiába az Amerikai Egyesült Államok vagy Nagy-Bitannia képviselőit. Egyedül Spanyolország csapata hiányzott, mert a polgárháború kitörésének hírére hazautaztak.

Igaz, kommentárokból és néhány korabeli írásból tudjuk, hogy az amerikai sportolók kiküldését heves vita előzte meg. Csakhogy: a vitát a sportolók és az Amerikai Olimpiai Bizottság tagjai kezdeményezték s tárgyát a sportolók biztonsága képezte. A politikai köröket nem zavarta, hogy a dúló fasizmus országába küldik versenyzőiket, nem tartották veszélyesnek, nem hitték, hogy olyat láthatnak, amit követni akarnának.

A történelem következő fejezete ismert; napjainkban pedig harmincöt éves építőmunkánk eredményeit vehetjük számba. Néhány óra múlva megnyitják az olimpiai játékokat, s közel egy hónapon át izgulhatunk kedvenceinkért, szurkolhatunk a jó eredményekért, az igazi sportvetélkedésért. S talán elfelejtjük az előzményeket, a vitákat, amelyek méltán váltottak ki felháborodást; amelyek eredményeként Einöder Thea — s tán sok más sportoló - könnyezett.

Talán azért is írom e sorokat, mert hajlamosak vagyunk felejteni. Molnár Gábor kassai (Kosice) olvasónk, olimpiai rejtvénysorozatunk résztvevője fogalmazott így: „A nagy vetélkedők idején majd elfeledjük Carter elnök abszurd próbálkozását. De ha tiszta szívből szeretjük a sportot, akkor is együtt fogunk érezni az amerikai sportolókkal, akik sosem fogják elfelejteni elnöküknek, hogy eszközül használta őket elnökválasztási manőverezésében."

Cuobertin báró visszaemlékezéseiben olvashatjuk: „Sokon még ma sem értik, milyen jelentősége van a testedzés fejlesztésében az olyan versenyeknek, amelyek több sportág szépségét egyszerre demonstrálják. Azt sem, hogy minél több ember találkozik a sportpályán, annál többen vannak a nézők, még többen lesznek, akik egy szellemért lelkesednek, ugyanazt akarják. Emberi érzések kapcsolnak össze akkor százakat, ezreket, népeket, nemzeteket, örök barátság köti majd össze őket."

Ilyen szándékkal indult az újkori olimpiák sorozata. Azóta pontosabban, szebben is megfogalmazódtak már az olimpiai eszmék és milliók vallják. Hogy milyen támadás érte és milyen indokkal e mozgalmat, tudjuk. Talán nem értjük, miért „veszélyeztetné az olimpiai részvétel Amerika biztonságát" (Carter), vagy milyen módon lenne „nemzeti szégyen Nagy-Britannia olimpiai részvétele" (Tatcher). Csak találgatni tudunk: tón azért, mert sportolók, turisták százai látnák meg a szovjet valóságot s döbbennének rá az amerikai és angol tájékoztatási eszközök hazugságaira. Tény, hogy sportolók ezrei ellenére született a döntés, hogy olimpiai-, világ- és Európa-bajnokokat nem neveztek az olimpiára.

A nagy versenyek forró hangulatában talán valóban elfelejtjük az „olimpiai előjátékot". Feledésre jogosít az a tény is, hogy nem sikerült ellenolimpiát szervezni, nem úgy táncolt a NOB, ahogyan Carter elnök fütyült. A világ közvéleménye egyöntetűen az olimpiai eszmék mellett foglalt állást. Békét, nemzetek közti barátságot akarva. Mégis figyelmeztető, hogy egyes kormányok milliók akaratát is semmibe veszik. - ns -