Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-08 / 28. szám
larom a kiállítási pavilonokat, s egyre erősödik bennem a tudat: műanyag nélkül ma el sem tudnánk képzelni életünket. Reggel műanyag papucsba dugjuk a lábunkat, műszálból szőtt szőnyegre lépünk, a fogkefénk, poharunk is műanyagból készült, a ruhánkból sem hiányzik a műszál. Folytathatnám tovább egészen addig, hogy egyes nyugati országokban már szobabútorokat készítenek belőle, és megpróbálják nemcsak az állatok, hanem az ember táplálkozásért is felhasználni a vegyi anyagokat. Századunk utolsó harminc évét tehát jogosan nevezték el a műanyagok korának. A szakemberek kiszámították, hogy 1983-ban világviszonylatban már több műanyagot használnak fel, mint vasat. A természetes anyagok háttérbe szorulnak; 1980- ban a világ vasszükséglete 115 millió, a műanyagszükséglete pedig 91 millió köbméter, viszont 2000- ben 287, illetve 1480 millió köbméter lesz. Nem divathóbort és szeszély eredménye ez, hanem a gazdasági élet törvényszerű fejlődése. Természetes anyagaink ugyanis fogyófélben vannak, s addig kell keresni a forrásokat ezek helyettesítésére, amíg nem késő. Határtalan lehetőségeket kínál erre a kemizálás, amely az utóbbi években olyan méretet ölt, amilyenről harminc évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Hazánkban a felszabadulás óta a vegyipar ötven százalékkal gyorsabban fejlődött, mint az összipari termelés, s lehetővé tette a többi termelési ág gyors fejlesztését is. Első helyen a mezőgazdaságot említenénk; a tápanyagok, gyomirtó- és más vegyszerek alkalmazásával a legfejlettebb európai országok közé kerültünk. De a textil-, bőr- és cipőiparban, a fafeldolgozásban, az üveg-, porcelán- és kerámia-, valamint az építőiparban felhasznált nyersanyagok 15—45 százalékát is a vegyipar nyújtja. Vegyipari termelésünk a háború előttinek több mint harmincszorosára növekedett; eddig ismeretlen, új termékek egész sora került forgalomba. H. ZSEBIK SAROLTA MŰANYAGOK A műtrágyagyártás fejlesztése, a szintetikus kaucsuk, a szintetikus fonalak, a plasztik — a poliolefin, polisztirén, polivinilklorid — egyre sokrétűbb fölhasználását az tette lehetővé, hogy a vegyiparunk fejlesztésére például az utóbbi tíz évben több mint 70 milliárd koronát fordítottunk. Csupán a kapitalista országokból vásárolt berendezések értéke meghaladta a 24 milliárd koronát. A legfejlettebb vegyiparral rendelkező országokkal: a Német Szövetségi Köztársasággal, Nagy-Britanniával, Japánnal, Belgiummal — kooperálunk. Vegyiparunk további fejlesztése elképzelhetetlen a szocialista államokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködés nélkül. Vegyiparunk alapja ugyanis a szovjet kőolaj. A hatodik ötéves terv időszakában több mint 90 millió tonna kőolajat kaptunk a Szovjetunióból. A KGST tagállamainak — főleg Lengyelország és az NDK együttműködésének — is nagy része van abban, hogy vegyiparunk fejlődése ilyen gyors ütemben halad. A KGST tagállamok együttműködésének és vegyipari fejlődésének színvonalát tükrözte a már tizenkettedszer megtartott Incheba Nemzetközi Vegyipari Vásár is. A szocialista államok közül csak nálunk, Bratislavában rendezik meg évente a vegyipari termékek bemutatóját. Az idén 23 ország 519 kiállí- 5 tójának termékeivel ismerkedhettek meg a szakül emberek és a kiállítás látogatói. '0) > 1960-ban a KGST tagállamok vegyipari termelése <2 a világ vegyipari termelésének csupán 18 százalé■O kát képezte. Ma már meghaladja a 33 százalékot. •J Ez idő alatt a legnagyobb fejlődést Románia, $ a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyel•k, ország érte el. J I* A MÜSZALAS TEXTÍLIÁKAT o mindnyájan jól ismerjük. Termelésük egyre nagyobb 2 méreteket ölt. Minőségük elemzése, felhasználásuk
