Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-08 / 28. szám

minden spartakiódunk, de mondhatnánk úgy is, hogy az egészségé, az erőé, a békéé, az egységé, a barátságé, a szocialista életörömé. Ilyen volt az idei is, amelyet szombaton és vasárnap milliók néztek végig és nem kis büszkeséggel, hiszen ilyen nagyszabású tömegsport-bemutatót Csehszlovákián kívül sehol a világon nem rendeznek. A strahovi stadionban (úgy mondják, a világon a legnagyobb, öt futballpálya férne el benne) a több mint 200 ezer tornász mutatványát a főpróbákkal együtt mintegy 400 ezren nézték végig, előkészületei során csaknem egymillió ember gyakorlatozott. Minden spartakiód tömegeket mozgat meg, a legkisebbeket, a fiatalokat, a katonákat, a felnőtt nőket és férfiakat.

Amint köztársasági elnökünk mondto közvetlenül a spartakiád után adott interjújában: „Nagy dolog ez, szocialista életünk oszthatatlan része, további kifejezése a kommmunista párt és szocialista államunk politikája iránti nagy bizalomnak és támogatásnak."

A vasárnapi látványos felvonuláson csaknem 150 ezer tornász-sportoló és honvédelmi szövetségi tog vonult el a díszemelvény előtt, amelyen helyet foglalt o CSKP KB, a szövetségi kormány és a Csehszlovák Nemzeti Front KB küldöttsége Gustáv Husáknok, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnökünknek vezetésével. Államunk vezető személyiségein kívül ott voltak a prágai diplomáciai testület tagjai, a külföldi testnevelési és sportszervezetek képviselői, az 1980. évi országos spartakiád többi vendége, közöttük nogy számban a külföldön élő csehek és

szlovákok. Transzparensek hirdették az idei sportakiód központi jelszavát: „Az 1980. évi csehszlovák spartakiád a barátság és a béke ünnepe." A felvonulók 35-ös számjegyet alkottak, amely hazánk felszabadítására, legújabb kori történelmünk legnagyobb eseményére emlékeztetett.

Nehéz, sőt lehetetlen a nyolc gyakorlat közül kiválasztani, kiemelni a legmutatósabbat, hiszen a maga nemében mindegyik a „legszebb". A legszívhezszólóbb azonban, ami könnyeket csalt a szemekbe, a kicsinyek és a szülők gyakorlata volt. Nyolc és fél percig két-, három-, négyéves csöppségeké s az anyukáké, apukáké, nagymamáké volt a hatalmas stadion. Ezt a játékos, csupa-mosoly - csupaöröm ritmikus gyakorlatot országszerte 46 425 pár gyakorolta be.

Csak a nőket érte az a kitüntetés, hogy mindkét nap felléphettek. 10 216 világos és sötétkék mezbe öltözött leány és asszony tett tanúbizonyságot rátermettségéről, és arról, hogy a mai modern nő örömest veszi ki részét a közösségi életből, hogy szellemileg is, fizikailag is felfrissüljön.

A leghosszabb, legviharosabb tapsot, úgy mint öt évvel ezelőtt, az idén is a nap fénypontja, a középiskolás lányok gyakorlata aratta. A kötélre erősített két műanyag labdával végzett bemutató a ritmikus sportgimnasztika modern zenére végzett mozgáselemei a fiatal nemzedék életelemét — a mozgást és a ritmust — szimbolizálta. Negyedórára szépséggel és bájjal telt meg a stadion, a laikusok és a hozzáértők legnagyobb örömére.

Az ipari tanulók — 6912 bordó mezes leány és ugyanennyi tiszta fehérbe öltözött fiú — gyakorlata a fiatalok kitartását, erejét, fegyelmezettségét tanúsította. Ugyanez testesült meg a 12—14 éves fiúk gyakorlatában is. A főiskolások - 1920 férfi és 3840 nő - bemutatója a sportgimnasztika és a dzsesszgimnasztika elemeit tartalmazva esztétikailag hatásosan érzékeltette tartalmas, örömteli életüket. Az idősebb diáklányok hatalmas, 13 824-es csoportja gyakorlatának koreográfiája rendkívül tetszetős volt, sok táncos elemmel.

A Honvédelmi Szövetség tagjai és az iskolák képviselői közös bemutatójának gyakorlatai a jövő honvédéinek készültek, azoknak, akik ha majd belépnek a hadsereg kötelékébe, felkészülten, rátermetten teljesítik feladataikat. S így el is érkeztünk a katonákig, akiknek igényes, nagyon nehéz, remekbe szabott gyakorlata zárta mindkét napon a közel négyórás bemutatót, szemléltetve a szocialista testnevelés hatalmas erejét.

A spartakiádnok nagy külföldi visszhangja volt. De hogy milyen óriási benyomást tett a külföldiekre, azt a legtalálóbban Oliver Babirad, a kanadi tévé dolgozójának szavai fejezik ki, aki először látta hazánk e világraszóló sportünnepét: „Bevallom, hogy számomra szinte fölfoghatatlan, mert nem tudom megérteni, több tízezer ember miképpen tudja magát alávetni egyetlen egy gondolatnak, egyetlen egy célkitűzésnek. Huszonöt éve dolgozom a sportban, de ilyen csodálatosat, fantasztikusát még nem láttam!"

CLi