Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-08 / 28. szám

A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja

Főszerkesztő:

HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET

Főszerkesztő-helyettesek:

NESZMÉRI SÁNDOR JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA

Szerkesztőségi titkár:

DUSZA ISTVÁN

Grafikai szerkesztő:

SCHREIBER KATARINA

Kiadja a Szlovákiai Nöszövefség *. KB 2IVENA kiadóvállalata, 89719 Bratisjava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség 897 36 Bratislava, Martanovp covd 20. Telefon; koz/pont: 585 02, titkárság': 585 19, főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a

Posta Hírlapszolgálat - Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél - Előfizetési díj negyedévre 23,30 Kcs. - Külföldi megrendelések: a Posta Közpyiti Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat PNS,r Ústredná expedíció, a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo .iám 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármély postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft. — közületi 220.- Ft. Csekkszámlaszám MNB 215- 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével.

Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 47.

indexszám: 49413.

Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Címlapunkon: INCHEBA ’80.

Nagy László felvétele

KONFERENCIA GUSTÄV HUSÁK KÖNYVÉRŐL

A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága Bratislavában konferenciát tartott, melyen megvitatták Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről” című alkotását.

A nemzeti-felszabadításí küzdelmet ábrázoló művet dr. Viliam Plevza docens, a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, az SZLKP KB Marxizmus—leninizmus Intézetének igazgatója ismertette.

A konferencia résztvevői — jelentős politikai dolgozók, a nőszövetség járási bizottsága politikai-nevelő bizottságainak elnökei és lektorai — átfogó képet kaptak Husák elvtárs életéről, munkásságáról, ami kezdettől fogva a dolgozó népet, annak érdekeit szolgálta.

' A beszámolót követően Terézia Kovalciková, az SZLKP KÍ5 Marxizmus—leninizmus Intézetének tudományos dolgozója beszélt a nők részvételéről a Szlovák Nemzeti Felkelésben.

Pontos- számadatunk nincs arról, hány nő kapcsolódott be közvetlenül és közvetve a Szlovák Nemzeti Felkelésbe, de azok, akik önfeláldozóan, mások életét a sajátjuk árán \ védték, az igazságért harcoltak, élő példaként kerültek j a szlovák nép történetébe. Sok volt köztük a fiatal, i a tizennyolc-huszonhárom éves, akik nemcsak élelemről és kötszerről gondoskodtak, hanem fegyverrel a kezükben kapcsolódtak be a partizánharcokba.

A tanulságos és elgondolkoztató konferencia mély nyomot hagyott a résztvevőkben. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága ezzel a szemináriummal további segítséget nyújtott a járási bizottságok politikai-nevelő j * munkájához. — zs — '

NEMZETKÖZI SZEMINÁRIUM

Június 27-én Marie Kabrhelová, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Csehszlovák Nőszövetség KB elnöke megnyitotta azt a nemzetközi szemináriumot, amelyet a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizotsága és a Csehszlovák—Afroázsiai Szolidaritási Bizottság rendezett. Az afrikai és az ázsiai nőszervezetek képviselőinek nemzetközi szemináriumán 24 ország csaknem negyven küldötte, valamint négy haladó nemzetközi és területi szervezet képviselői vannak jelen. A szeminárium, mely július 10-ig tart, szolidaritásunkat tükrözi Afrika és Ázsia népeinek haladó törekvéseivel a proletár nemzetköziség szellemében. Emellett különböző előadásokon és kirándulásokon ismerkedhetnek meg a szeminárium résztvevői szocialista építőmunkánk eredményeivel, országunk fejlődésével, a Nemzeti Front feladataival, sokrétű tevékenységével, a nőszervezetek munkájával, valamint szocialista társadalmunk konkrét erőfeszítéseivel a béke megszilárdításáért. A megnyitó utáni beszélgetésen a szeminárium résztvevőit Tomás Trávnicek, a Csehszlovák Nemzeti Front KB alelnöke is üdvözölte. A szeminárium egyik fontos küldetése, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a különböző nemzeti nőszervezetek, s hogy megvitassák országépítő munkájukban szerzett tapasztalataikat.

— K —

Kezünkben

az ország kenyere

Azt hiszem, már régen nem hatódunk meg a mindennapi kenyérről mondott példázatoktól. Hiszen nem kell reszketni érte, nem kell nélkülözni. A kenyér elveszítette létfenntartási kizárólagosságát, az őt megillető helyre került az ésszerű táplálkozásban. Régen nincs már kenyérgondunk, megkeresi mindenki a mindennapi kenyerét - sőt kalácsát is —, ha játszani akarunk a szóval.

Aratás idején azonban mégiscsak így kerül szóba, a szó átvitt értelmében is, vajon ki mit tesz az ország asztalára, mennyi kenyeret és mennyi kenyér mellé valót?

Dolgozó népünk komolyan veszi az együttgondolkodásra, tevékenyebb munkára serkentő határozatokat. Úton-útfélen, vonaton és villamoson, gyárakban és hivatalokban vitatják, mit kellene, lehetne jobban csinálni, hol mi akadályozza a jóra való törekvések sikerét, mi a nemtörődömség oka, a mulasztás orvoslásának módja.

Állítólag a szerelem a gyomron keresztül vezet a szívhez. Szerintem nemcsak — sőt elsősorban nem — a szerelem bírja szóra a gyomrán keresztül az embert. Az általános közérzet, a társadalmi felelősségtudat is — -persze nagyon egyszerűsítve a fogalmakat —; masszával: amit a saját bőrén érez az ember. Például, ha itt a fő zöldség-, gyümölcsidény, vagy ha itt az aratás. Ilyenkor nehezebben viseli el a dolgozó családanya vagy -apa, ha hiába áll a sorban friss zöldségért, paprikáért, cseresznyéért, vagy ha túl hosszú a sor. Esetleg ha hét végén hiába vár a friss kenyérre, péksüteményre. Ilyenkor figyel oda, mekkora a tejtermékek választéka, milyenek a kirándulásra vihető szalámifélék, konzervek. Ha aztán valami nem olyan minőségű, mennyiségű, mint amilyet 'szeretne, könnyen kimondja a szentenciát: ilyen a mezőgazdaságunk, megint nem termelte ki se ezt, se azt...

Népi bölcsesség, hogy könynyebb meglátni más szemében a szálkát, mint magunkéban a gerendát. Számtalan közmondást idézhetnénk még, de minek . . . Mindenki nagyon jó tudja, hogy saját házatájón, munkahelyén is talál javítanivalót, ha — keres. És a kenyér, az ország közellótósának vetületében mindanynyiunkat felelőssé tesz megtermeléséért, biztosításáért.

Már most, aratás előtt tudjuk, hogy az idei gabonabegyűjtés kenyércsata lesz. Szlovákiában 732 000 hektárról kell betakarítani a termést. Hatalmas erőfeszítéssel, rugalmas szervezéssel megoldani az egyre nagyobb méreteket öltő pótalkatrészhiányt, ügyelni a szemveszteség csökkentésére, az üzemanyag-takarékosság előírásának betartására. Teljesíteni kell a gabonafelvásárlási tervet, a többi mezőgazdasági munkálatok agrotechnikai határidejének betartását, a baromfi-, a sertés- és marhahúsfelvásárlásban vállalt kötelezettségeket, időben és jó minőségű tejet, tojást, zöldséget és gyümölcsöt termelni-szállítani.

És mennyi szorgalomra, figyelemre, szervezői készségre, felelősségre van szükség, hogy e megtermelt javak egyenlő mértékben kerüljenek minden járásba, városba és faluba, minden üzletbe, minden vásárló asztalára. Elég, ha néhány órát áll a napon a salátával megrakott pótkocsi, ha összezsúfolják a vágóhídra szállított állatokat, ha nem biztosítják a gabonaraktár szellőztetését, ha a tej késve kerül a feldolgozóba, vagy onnan rosszul hűtve az üzletekbe. A gabonabetakarítás ismert jelszava: „egy szem se vesszen kárba!". Hány pékség járatja még le ezt az igyekezetét, ezt a kenyérféltést azzal, hogy fütyül a kenyér, a péksütemény minőségére. Vagy hány kereskedelmi dolgozó, szállítómunkás, amikor a földön húzgált ládákban ehetetlenné nyomorítva fuvarozza a boltba. És hány háziasszony, amikor pocsékolja-pazarolja, osztja méretlenül, vágja meggondolatlanul. Étel mellé - és a szemétbe.

Telerakjuk lassan a városok szélét rongy-, kenyér-, üveggyűjtőkkel, mozgalmakat szervezünk, felhívásokat adunk ki, hogy észszerű gazdálkodásra, takarékosságra szoktassuk az embereket, mert — másképpen nem megy. Van bőven minden. — Még az is, amiről úgy beszélünk, mint hiánycikkről. Dél-Szlovákia több járásában a kistermelők alig tudják eladni a zöldséget, gyümölcsöt, a tojást. Másutt viszont ünnepnap, ha friss zöldséget kap az üzlet, sőt az idényzöldségek ára között tíz-tizenöt koronás különbség is akad járásonként. A magántermelők piaclehetőségei is különbözőek. Ki tehet róla? Ahol hiába keresi ezt vagy azt a terményt a háziasszony, kire hivatkoznak a járási, a kereskedelmi illetékesek?

A határozatok, rendeletek egyformán érvényesek az ország egész területén. Csakhogy a személyi felelősség, az önálló kezdéményezés, a helyi adottságok és igények figyelembe vétele a legnagyobb „hiánycikk” még nagyon sok helyen. Hogy a kenyér és a mellé való a mezőgazdasági dolgozók jóvoltából készen kerül majd az asztalára, ne várja senki. Vegye úgy, hogy neki is dolgozni kell érte. Legalább annyi verejtékkel, mint a szövetkezeti dolgozóknak. Az aratás csak alkalom, hogy erről is szóljunk. És egy időszak kezdete is. Azé az időszaké, amikor mindenkinek tudatosítania kell: az ország kenyere nemcsak a határban terem, hanem mindenütt, ahol termelő munka folyik, ahol értékeket állítunk elő, ahol többet-jobbat akarunk.

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET