Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-09 / 2. szám

Hüázór félvételéi

nyugdíjazás, elhalálozás. 1227-en adtak be indokolt felmondást — férjük után költöztek, gyermekükről gondoskodnak. A többi — 287 dolgozó — indokolatlanul távozott. Ennyi munkaerőt évente pótolni, nagyon nehéz. Azt vesszük fel, aki jelentkezik. S bizony nem mindig sikerül a pult mögé olyan dolgozót állítani, aki minden követelménynek eleget tesz,

A dolgozók átlagos életkora 36 év. Érthető tehát, hogy évente 1300—1600-an vannak anyasági szabadságon. A vállalatnak nincs saját óvodája — ez az üzletek széjjelszórtsága miatt nehezen valósítható meg. Sokan gyermekük miatt rövidített munkaidőt kérnek. Csupán a nyugat-szlovákiai kerületben 340 dolgozónak van hat-, illetve négyórás munkaideje.

Az OTEX textilkereskedelmi vállalat bratislavai üzemében felmérést végeztek a dolgozók problémáiról. Legtöbben a nyitvatartási időre panaszkodtak és a kiszolgálás pszichikai és fizikai igényességét tartják erejükön felülinek. A fizetés kérdése csupán az ötödik helyen szerepelt.

Or. Nemec Rudolf, az üzem személyzeti osztályának vezetője szerint:

— A belvárosban a munkakörülmények sem a legjobbak. Zsúfoltak az üzletek, kicsi a raktár, hiányzik a szociális helyiség, gyenge a megvilágítás, nem tudjuk az étkezést biztosítani, üzemünk évente 5 millió koronát fektet a tatarozásra, de a lebontásra váró üzletekben erre nem kerülhet sor.

Breveník Gustóv mérnök, az üzem igazgatója a nők védelmére kel:

— Mi tudjuk, hogy a pult mögött nincs könnyű dolguk a nőknek, még ott sem, ahol jók a munkafeltételek. A lakosság igényét ma nagyon nehéz maradéktalanul kielégíteni. Az eladók csak azt adhatják, ami az üzletben van, oda pedig az kerül, amit a gyárak készítenek. A gyapjú, gyapot és más természetes anyagok hiánya nálunk is megmutatkozik. S ha ehhez jön egy „vásárlási

1. Fizikai és pszichikai megterhelést jelent ez a munka.

2. A szőnyegek, PVC-padló nehéz, súlya jóval meghaladja az előírásokban megengedett 15 kg-ot.

Bálázóvá Terézia ellentmond:

— Hiába a hivalósszeretet, ha nincs óvoda, bölcsőde, ha nincs, aki délutánonként törődjön a gyerekekkel. Mindennap este hétre kerülök haza — aki utazik még később —, a csalód sínyli meg a mi foglalkozásunkat. Havonta két szombaton dolgozunk, a házimunka éjszakára marad. S ha legalább a férjnek azt mondhatnánk, megéri, jó a fizetés .. .

Ha sikerül is a gyermeket óvodában elhelyezni, nem oldódik meg a kisgyermekes anyák gondja, mert az óvodát ótkor, fél hatkor bezárják. Ki menjen a gyerekért? így aztán az ember vagy rövidített munkaidőt kér, vagy munkahelyet változtat.

^Szarvas Mária, a somorjai (Samorín) textilüzlet elárusítónője három évvel ez-61011 a nyitvatartási idő miatt változtatott munkahelyet. Az élelmiszerüzletben hat órakor nyitnak, itt nyolckor; legalább reggel elviheti a kicsit az óvodába. Délután a nővére jár a gyerekért.

— "Megszakított munkaidővel dolgozunk. Ez sem jó. Délben fél óra eltelik az úttal, otthon összecsapom az ételt, s futok vissza. Az egésznapos állástól estére már alig érzem a lábam. A hátgerincem is fáj — ez már szakmai ártalom. Aki ezt a munkát akarja végezni, vállalnia kell a vele járó nehézségeket is.

Kiszolgálja a vevőt, majd újból hozzánk fordul:

— Minden szombaton nyitva tartunk. Hétközben van egy szabad napom, elég a mosásra, takarításra. De a családdal keveset vagyok.

A vidéki üzletek többsége délben bezár. A helybeli elárusítók haza mennek, de mit csináljanak a kétórás ebédszünet alatt a bejárók?

Tallová Mária a szenei (Senec) lakástextil és méteráru üzlet vezetője saját kollektívájáról beszél:

— öten vagyunk, hárman délben haza mennek, mi predig Majchák Danával kirakjuk az árut, elvégezzük az írásbeli munkát. Az elárusító valóban nem nyolc órát dolgozik. Reggel fél órával nyitás előtt itt vagyunk, s hat órakor sem küldhetjük el a vevőt kiszolgálás nélkül. Szerencsére a szombatok szabadok, ekkor pótoljuk az egész heti kiesést otthon. Kollektívánk megértő, egymást segítő; a szocialista munkaversenyben bronzérmet nyertünk, tavaly pedig megkaptuk a hatékony és minőségi munka díját.

Készséges kiszolgálás, elégedett vásárlók, túlteljesített terv volt a kitüntetés Teltétele. Persze itt is előfordul, hogy éppen hiányzik, amit a vásárló keres, de

mindig akad a helyébe más, s ha ez nem kell, néhány nap múlva beszerzik a megfelelőt.

— Sokat jelent az is, högy majdnem minden vásárlót személyesen ismerünk. Kisvárosban, vidéken ez így van, persze tnás a helyzet a fővárosban, ahol nem ismerhet mindenkit az elárusító. Ez még nem jelenti azt, hogy ne legyen udvarias, kedves mindenkihez. Akiből ez a tulajdonság hiányzik, ne menjen eladónak; magának és a vevőnek is terhére lesz. A mai vásárlók idegesek, türelmetlenek, s tudnunk kell nekik igazat adni akkor is, ha nincs így. Nem könnyű do- 4og. Ha a pult mögé állunk, csak arra kell gondolnunk, hogy az üzletből mindenki elégedetten távozzon.

Ha az OTEX nemzeti vállalat mind a 10819 dolgozója így gondolkodna . . . Sajnos, még nem mondhatjuk el Szlovákia 1050 üzletéről, hogy példás kiszolgálásban volt részünk. Akadnak olyan eladók js, akik nem sokat törődnek a vásárlók elégedettségével.

Kratochvil Stefan, az OTEX vezérigazgatósága személyzeti osztályának vezetője is igazolja ezt:

— Nem nagyon válogathatunk munkaerőben. Csaknem mindegyik kirakatban -ott áll: eladót felveszünk. Tavaly 1708 dolgozóval csökkent a létszám. Ebből 194 volt a természetes csökkenés —

láz", ugyancsak jó kollektívának, szakmailag és politikailag fejlett dolgozóknak kell lenni, hogy ezzel megbirkózzanak.

A textilüzletekben a szakképzettség évről évre magasabb. Tizenkét évvel ezelőtt a dolgozók harminc százaléka rendelkezett csak szakmunkós-bizonyítványnyal, ma már a nyolcvanhét százalékuk.

Ezt nemcsak a textilüzletekről mondhatjuk'el, hanem a kereskedelem többi ágazatáról is. A helyzet javulásának első feltétele tehát a bőséges áruellátás. A második a munkafeltételek javítása; szociális helyiségek, pihenősarkok létesítése, az étkezés biztosítása. Szükséges az is, hogy megfelelő helyet találjanak a dolgozók bölcsődés és óvodás korú gyermekeinek elhelyezésére; ha másképpen nem lehet, a nemzeti bizottságokkal és más üzemekkel közösen építeni, gondozásba venni.

S nem utolsósorban elgondolkoztató a bérezés módja is; jobban oda kell figyelni, milyen fizikai és pszichikai megterhelést jelent munkájuk, munkaidejüket pedig megszervezni, hogy jusson idő a -családra, pihenésre. Mert csak akkor várhatjuk el az eladóktól a készséges kiszolgálást, kedves mosolyt, ha olyan körülmények között dolgoznak, amelyben ez magától érthetődő.

H. ZSEBIK SAROLTA

[MTI