Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-19 / 12. szám

Abban az időben, amikor a templomterek­ről, forgalmasabb utcasarkokról eltűnteit a „vándorszolgáltatások" — az utca hosszat kántálva munkájukat kínáló üve­gesek, drótosok, köszörűsök -, akkor szűnt meg a fél országot beszekerező hulladékgyűjtők sosem volt céhe is. Nem nosztalgiából idézzük őket. A századvég és a század eleje hálás novellafiguráitól nehéz lenne bár­mit is irigyelni. A házaló-faluzó hulladékgyűjtők helyére a hulladék­­felvásárló vállalat, a Hulladékbegyűjtő (Zberné suroviny) és a Fémhulladék (Kovosrot) lépett. A Hulladék­begyűjtő az iparilag hasznosítható háztartási hulladé­kot, a Fémhulladék az üzemek értékes nyersanyag­hulladékát vásárolja fel. E két vállalat nyersanyag­hozama felülmúlja néhány nyersanyagbázisunk termelési értékét, s jelentős valutamennyiséget takarít meg nép­gazdaságunknak. A Hulladékbegyűjtő rozsnyói (Roznava) fióküzemében Csík Erika és Barczi Jolán a felvásárolt papírhulladé­kot helyezi el a raktárban, majd osztályozza, bálákba préseli. — Hulladékgyűjtésre nem igazán jó időszak g tél - mondja Tóth Mária, a gazdasági vezető. — Ilyenkor a vashulladék hó alatt van, de a többit is csak már­ciustól hozzák az emberek. Ha elolvad a hó, aligha lesz módunk munkaidőben beszélgetni. Bár a januári tervünket is teljesítettük ... A járásban hat begyűjtő­helyünk van. Tavaly vasból — 2000 tonnát — és papír­ból — 900 tonnát — vásároltunk fel a legtöbbet. A textilgyűjtésben rosszabb a helyzet, 73 tonnát gyűj­töttünk csak a tervezett 120 tonna helyett. Műszálas textíliát egyáltalán nem veszünk át. Ez országos gond. Visszaesett a tollfelvásárló is, a tervezett mennyiség 20,4 százalékát teljesítettük. Rézből 108 százalékra, ólomból 98 százalékra, alumíniumból 87 százalékra, gumiból 103,7 százalékra, bőrből 145 százalékra, üveg­cserépből 29 százalékra, fényképrögzítőből 83,1 száza­lékra teljesítettük a tervet. A terv teljesítése függ az átvételi ártól. Amit nem kifizetődő gyűjteni, abból ke­vesebbet hoznak. A másik szempont: az emberek viszo­nya a hulladékhoz. Nem véletlen, hogy nyelvünkön a vashulladékot ócskavasnak nevezzük. Nem becsüljük eléggé. És a hulladékfelvásárlók szakmáját sem. Tőlem már ismerőseim is megkérdezték, hogy miért nem kere­sek magamnak rendesebb állást. Mert rendesebb állás­nak számítana, ha egy irodában ötödik kerék lennék. A tavalyi évet — annak ellenére, hogy néhány hulla­dékanyag felvásárlásában nem értük el a tervezett mennyiséget — százszázalékos teljesítménnyel zártuk. Meggyőződésem, hogy ha a hulladékra nem úgy tekin­tenénk, mint felesleges szemétre, ha változna az elő­ítélet, jó szervezéssel 30-40 százalékkal több értékes nyersanyagot gyűjthetnénk össze. A hulladék mennyisége és értéke az ipari termelés fejlődésével arányosan növekszik. — Épp ezért legalább két szempontból kell vizsgál­nunk a hulladék problémáját — mondja Jozef Kuba­­sovsky mérnök, a tudományok kandidátusa, a Kelet­szlovákiai KNB alelnöke. — Az egyik a népgazdasági szempont, minden begyűjtött hulladékanyag, mely visz­­szakerül az ipari körforgásba, gyakran valutáért beho­zott nyersanyagot, hasonlóan valutaigényes energiát és pénzben reálisan ki nem fejezhető emberi munkát takarít meg. 1978-ban kerületünkben 55 700 000 koro­na értékű hulladékot vásároltunk fel, több, mint tízmilliós nyereséggel. De hogy markánsabb legyen a gazdasági háttér: 100 tonna alumíniumhulladékkal 15 250 MWó elektromos energiát takarítunk meg. Mert ha bauxitból akarunk ugyanennyi alumíniumot előállítani 16 000 MWó energiát kell ráfordítanunk, a hulladék újrafeldolgozása viszont csak 750 MWó energiát igényel. Hasonló a helyzet a többi nyersanyaggal is. A hulladék tárolása is a pénztárcánkat vékonyítja. Csak a kohó- és bánya­ipar meddőhányói és hulladéktárolói 330,7 hektár mező- és erdőgazdálkodási területet foglalnak el. A termő­talaj csökkenésén kívül számolnunk kell a környezet­­szennyezésből származó termésátlag-csökkenéssel, a vi­zek mérgezésével, az egészségkárosodás veszélyeivel. Környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyre na­gyobb a jelentősége a hulladékgyűjtés és -feldolgozás valamennyi formájának. Sőt, megkockáztathatom, hogy a ma még drágának minősített (vélt) technológiákra is rákényszerülünk a jövőben. Hiszen az ötvenes évek iparosítási programja még alig foglalkozott a hulladék­­feldolgozással, a hatvanas években tudatosítottuk, mekkora gazdaságlMartalékok rejlenek benne, a hetve­nes években már hangsúlyozott gazdasági és ökológiai kérdéssé vált a hulladék, és hozzáláttunk a feldolgozás lehetőségeinek kutatásához és realizálásához. A nyolc­vanas évek nagy feladata lesz ennek a fokozása is . . . A szervezett hulladékgyűjtésre az egyik jó példa a Rozsnyói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pionír­szervezete. Tavaly a P-30 akció keretében kaptak ki­tüntetést elért sikereikért. Az idén a szolidaritási alap javára rendeznek gyűjtést. Háromszáztizenkét pionír 4-4 kilogramm papírt gyűjt össze az Úttörőkendőt Viet­namnak akcióra. Két év óta ennek az iskolának a tanu­lói közül kerülnek ki a kerület legeredményesebb hulla­dékgyűjtői. Árvái Veronika és Gebe Tibor már kétszer is volt a Hulladékgyűjtő jutalomakcióján: üzemlátogatá­son a svermovói vasolvasztóban. — A gyerekek szívesen gyűjtik a hulladékot — mondja Strausz Gizella pionírvezető. - Különösen a kisebbek. A nagyobbaknál már érezhető a felnőttek hatása, a helytelen értékítélet, hogy a hulladék ócskaság, sze­mét. Pedagógiai feladatunk, hogy az ilyen „téveszmék­kel" megbirkózzunk, mert a hulladékgyűjtés pedagógiai haszna legalább olyan jelentős, mint a gazdasági. Hi­szen mire ezek a gyerekek felnőnek, már sokkal felelő­sebben kell gazdálkodniuk a nyersanyaggal, munka­helyen és házuk táján egyaránt. — Fizikát tanítok. — Dobránszky Zoltán igazgató­­helyettes a legfontosabb tantárgyak közé sorolja a fi­zikát. — Az alapiskolában a fizika tulajdonképpen a szervetlen természet, és ezen belül ipari világunk megismerésének a kulcsa. Meggyőződésem, hogy a hulladékgyűjtés, illetve azok a véletlen tapasztalatok, amelyek ilyenkor érik a gyermeket, hasznosíthatók az oktatási-nevelési programban. S ez nem mellőzendő szempont. A másik jó példa Barczi Pál nyugdíjas. Barczi Pálra nem a nyugdíj szóban lappangó nyu­godt, sétálgatós öregség a jellemző. Elnöke a helyi CSEMADOK-nak, alelnöke a rokkantszervezetnek, veze­tőségi tagja az utcai pártszervezetnek, a Fasisztaelle­nes Szövetség és a CSSZBSZ alapszervezetének, a nyug­díjasklubnak. plénumtagja a Nemzeti Frontnak, és éne­kel a 115 éves rozsnyói munkásdalárdában. Otthon hiába keresem. Vagy szervez, vagy intézkedik, vagy éppen hulladékot gyűjt. Ö Rozsnyó legeredményesebb hulladékgyűjtője. — Nem lehet azt otthaggyni, ami csak úgy szét van szórva a földön. Aki otthagyja, nem tudja, mit jelent lemenni a vasért a bányába. Hogy a papír helyett, ami csak úgy elég, igazi meleget sem ad, erdőket kell kivágni. Nem magamnak gyűjtök, főleg a szervezetek­nek. Magamnak csak akkor, ha nincs elég pénz ben­zinre, mert ha kell, autón futkosok, hogy többet végez­zek. A kapott pénzen közösen járunk kirándulni. Most meg a nőnapra gyűjtöttünk, a nyugdíjasklub asszonyai­nak virágra, ajándékra. Másképp nem is lehetne, mert a nyugdíj az sose elég nagy... És volt már olyan is, hogy 60 tonna vasat gyűjtöttünk egyszerre. Ha kint marad, csak csúfkodik, csak rozsdul. Lehet, hogy ez a bicska ni, ez is abból van . . . Mindent sajnálok, ami pocsékba megy. — A nyersanyag, ezáltal a felhasználható hulladék is mostanában egyre drágább. Természetesen, ezt majd társadalmunk is visszatükrözi - mondja Ondrej Homola, a jnb alelnöke. — Az emberi reakciókat azonban nem lehet olyan gyorsan megváltoztatni, mint a nyersanyag­­árakat. De mintha valami javulás azért mutatkozna. Az építkezéseken már nem hagynak szét annyi vasat, csövet, deszkát. Persze, ez nem elég. Nem könyvelhet­jük el sajátos mentalitásként, hogy mi még nem tudjuk megkímélni a közös berendezéseket, közös tulajdonun­kat, hogy még nem tartunk ott, mint az NDK néhány települése, ahol a hulladékot már osztályozva gyűjtik. Ebben a munkában segíthet tanács­csal. közbenjárással a mezőgazdasági szakbizottság, hogy a sürgető kérdések megoldását ne akadályozza mulasztás, nemtörődömség, felelőtlenség. Mert nem nevezhető másnak, hogy a királyfiakar­­csai részlegen épült óvoda egy éve áll üresen, berendezésre várva, vagy a má­sik eset: a járási higiénikustól — aki betiltotta az óvodások étkeztetését a szövetkezet konyhájáról — még mindig nem érkezett meg a gyerekeknek meg­felelő étrend. A munkakörülmények meghatározzák a munkateljesítményt. És a dolgozók munkahelyhez kötődését, ragaszkodását is. Ahol jól érzi magát, ahol megtalálja számítását, onnan nem csábítja el más munkahely - jelen esetben még az Agrostav vagy a vízi erőmű építése sem. ötszázezer koronát fordít évente a szö­vetkezet dolgozói üdültetésére. Százezer koronával támogatta a sportegyesületet. ^Érdemes lenne elgondolkozni azon, ha ebből az összegből „lecsíptek" Volna valamennyit a többi szociális gond eny­hítésére, ma a mezőgazdasági ellenőrző szakbizottság kevesebb kívánnivalót ta­lálna. A szövetkezetben lezajlott tanácskozás felszínre hozta a hiányosságokat, a vita javaslatokkal is segítette a vezetőséget a megoldás keresésében. A megvalósítás, a gyors ügyintézés mindkét fél javát szolgálja: a dolgozókét és a szövetkeze­tét is. J. HEGEDŰS MAGDA VITÁZZUNK

Next

/
Thumbnails
Contents