Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-05 / 10. szám

Kuhórik Anikó párkányi (Stúrovo) olvasónk felvétele Családi fotó kör pályázatunkra érkezett. Egy asszony két kérése ELSŐ KÉRÉS: — Doktor úr. segítsen! A nőgyógyász számóra a páciens nem ismeretiéin. — Az ég szerelmére, Kollórné, mór megint terhesség? — riod meg. (Az eset különleges voltát mi sem jelzi ékesebben, minthogy az orvos ret­ten meg páciense bejelentésétől és nem fordítva.) — Most az egyszer nem — moso­­lyodik el Kollórné. — Hót akkor? — Szeretném, ha mór soha többé nem esnék teherbe-----­— Ez viszont kizárólag magán és férjén múlik. Az asszony fészkelődéi kezd. — Doktor úr, vannak dolgok, ame­lyekről nehéz beszélni. — Azért mégiscsak könnyebb, mint a következmények viselése! Az asszony bólint. — Tizennégy éve vagyok férjnél. A férjem kezdettől fogva visszautosit bár­minemű megelőzést. Állítja, hogy ez ót megfosztaná attól az élménytől, ami a nő és a férfi érintkezésében a leg­szebb . . . — Használjon ön. — Erről ugyanez a véleménye. — Akkor milyen megoldást javasol? — A mogtolanítósra gondoltam ... Az orvos eltöpreng. — Asszonyom, végiggondolta a le­hető következményeket? Az asszony tekintete valahová a tá­volba réved. — Doktor úr, félek ... ötször volt művi meg szakító som. Annyi minden­félét beszélnek és írnak erről... — Nem is alaptolonul. — Állítólag a rákosodás veszélye is fennáll? — Nem szükségszerű, ha nem is ki­zárt. — Nogyon félek. Mégse trófadolog újra meg újra a műtőasztalra feküd­ni ... — Főleg akkor, ha ez megelőzhető! — S ki tudja, hányszor következhet még? Az orvos elkomorodik. — A férje ezt nem érti meg? Az asszony tekintete fátyolos lesz. — A mi házasságunk kissé furcsa. Szamárságokon is összezördülünk. Egy, két, sőt három hétig se szólunk egy­máshoz. Ilyenkor igyekszem mindenben a kedvében járni. Mór a gyerekek miatt is. Kollórné házasságának mérlege: négy szülés, öt művi megszakítós. Az asszony még csinos és fiatal. Fél a folytatástól. — Mi lenne az orvosokkal meg az emberiséggel, ho a házastórsok közöt­ti minden kibékülés terhességgel és művi megszakítással végződne!? — Különben elveszíthetném őt. .. Máshol keresné, amit nálam nem talál meg. — ön ezéirt nagy órot fizet. — Doktor úr, lehetséges a petefé­szek elkötése? — Elvben igen. De nem érdeme­sebb más megoldás keresése? — Egyéb kiutat nem látok . . . — Tudja, mit jelent ez? — Von négy gyermekem, több ter­hességet nem akarok. — Ezután azonban további lehető­ség mór nincs. — Mindennel számot vetettem. — Nézze, moga még fiatal. Mi tör­ténne, ho bármi okból is felborufna a házossága és később más férfi mellett tolatná meg a boldogságát, aki majd gyermeket szeretne? — Szeretem a férjemet, de tizennégy év alatt nem sikerült megváltoztatnom, ezután már aligha van rá remény. Az orvos hivatásbeli feladató vég­eredményben o szokmai kérdések meg­oldása. E problémáknak az emberi, házastársi vagy partneri kapcsolatokba való átvetitése már az emberségből fa­kódé „többlet". Bár az orvosi hivatás teljesítése e többlet nélkül elképzelhe­tetlen, mégis szűk korlátok között mo­zog. A szükséges felvilágosítással, min­den kért vagy jovosolt orvosi beavat­kozás lehetséges következményeinek őszinte feltárásával az ő lehetőségei szinte kimerülnek. A páciensek azon­ban a legtöbbször csak a pillanatnyi kiutat keresik és kevésbé törődnek a következményekkel. Az elvakultság, a hajthatatlansóg, de sokszor a makacs­ság. a tudatlanság kemény csonthéját kellene feltörnie. Elnézi az előtte ülő Kolfórnét. Szíve­sen megmagyarázná neki, hogy két ember kapcsolatában az egyik nagyon megszokja a másik állandó alkalmaz­kodását. Ám nem becsüli túlságosan a másik áldozatkészségét, sőt lassan természetesnek veszi. Megérti az asszony állandó félelmét. Egész eddigi házassága rettegésben telt el; mindig számolnia kellett a ter­hességgel, majd az azt követő mű­téttel. Az orvos szakmai aggódása még talán az asszony félelménél is na­gyobb. Annál kevésbé tudja megérteni az önző férjet, aki négy gyermeke any­ját annyiszor juttatta o műtőasztalra, mit sem törődve azzal, hogy felesége egészségét, sőt életét is kockáztatja. (íme, az ember, akit a természet ésszel, értelemmel ajándékozott meg!) Milyen egyszerű fogalom: a petefé­­sze elkötése. Mintha az ember fogna egy zsinórt és valamit becsomózna. A petefészek és a méh közötti peteveze­ték megszakítósa után a fogamzás, a további anyaság tehetősége kizárt. Az orvos hosszos fontolgatás után dönt. Kollórné első kérése teljesült, xxx MÁSODIK KÉRÉS: — Doktor úr, segítsen! Ez is a nőgyógyász rendelőjében hangzik el, mintegy öt évvel az elsőt követően. — Kollórné asszony, ismét való mi panasz? Az asszony elmosolyodik. Még min­dig csóbitóon szép. — Csők kissé más, mint legutóbb ... Nagy hibát követtem el. — Mégpedig? — „Akkor" nem hallgattam o doktor útira. — Rosszul tette. — Nagyon rosszul. — Nos? — Doktor úr, gyereket szeretnék! Az orvos csaknem felkacag. KoHár­né, oki eddig számos esetben őzért esedezett, hogy ne legyen gyermeke, most pont az ellenkezőjét kéri. — Asszonyom, mielőtt az utolsó mű­tétre vállalkoztam, figyelmeztettem, hogy ezután a terhesség lehetősége kizárt — Akkor más volt a helyzet. — Az orvosnok nem felodota, hogy az emberi szervezetet valaki kívánsá­gára bonyolult beavatkozások árón is mindig egy-egy helyzethez idomítsa. Mór „akkor" felhívtam o figyelmét, hogy o körülmények közben megváltoz­hatnak. — Meg is változtak. A férjem elha­gyott ... Kijelentette, hogy egy meddő asszony nem vonzza őt. — Ez csak kifogás lehet, o valódi ok valószínűleg más. A petefészek elköté­se a szexuális életben nem vált ki semmiféle változást. Az orvos nem ismeri az asszony fér­jét. De megvetéssel gondol rá. Az osz­­szonyt ugyan nevezhetnénk áldozatnak, de önmaga ellen hívta ki a sorsot, amikor érzéki kapcsolatukban teljesen alávetette magát férje kényének.kedvé­nek. Az emberi, az élettársi kapcsola­tok is csak a kölcsönösségen, csak az emberiességen alapulhatnak. Ahol ez hiányzik, ott oz egyik fél bármily nagy áldozatkészsége is kevésnek bizonyul. — S most? — Férjhez mentem. — A férj pedig gyereket szeretne . . . — Igen. Meg én is. A gyerekek fel­nőttek, lassan kiürül a ház. Én még megszoktam a gyerekzsivojt. Nagyon kezd hiányozni... — Ezzel mór meg kell békülnie. — Doktor úr... — Nem hisz nekem? — Doktor úr „elkötötte" o petefész­ket, de talán minden csomó kioldho­­tó. .. Az orvos tanácstalanul nézi pácien­sét. — Asszonyom, a petevezeték meg­szakítása nem holmiféle csomózással történik, hanem komoly sebészi beavat­kozás. Gondolkodik, érdemes-e magyoráz­­gatnia, hogy 'a petevezeték rendelteté­sének visszaállítása elvben nem lehe­tetlen. Az eddigi tapasztalatok azon­ban túl nagy reményekre nem jogosí­tanak fel. Az orvosi gyakorlatban az eredményessség csupán valahol nyolc­van százalékon felül kezdődik. A meg­szakított petevezeték újbóli „összeköté­se" az eddigi kísérletek tanúsága sze­rint oránylag kevés sikerrel jár. Az asszony négy gyermek anyja. Anyai küldetését lényegében teljesítet­te, átélte az anyaság örömét és sem­mivel sem pótolható érzését. Ilyen ese­tekben a kísérletezéseknek orvosi szem­pontból helye nincs. Mert o mestersé­gesen megszakított petevezeték rendel­tetésének mesterséges visszaállítása egyelőre csupán kísérlet. Ám az is kérdés, hogy esetleges eredményesség esetén az új házasság­ból születő gyermek nem rontaná-e óz anya és oz első házasságból szárma­zó nagy gyermekek kapcsolatát. Az új emberke világrajövetele pedig aligha teljesítené az elvárásokat, ha a már világon levők kapcsolatát megrontanó. Természetesen mindez csak latolga­tás, száraz elmélet. Az orvosi gyakorlat egyöntetűen az asszony kérésének visz­­szautasítása mellett szól. A további szempontok elemzése az orvos dönté­sét csak alátámasztja. Kotlámé második kérése nem telje­sült. NADASDI ÉVA C01O

Next

/
Thumbnails
Contents