Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-27 / 9. szám
\ közös dolgaink is magánüggyé válnak. Az életszínvonal emelkedése megváltoztatja az életstílust, az anyagi biztonság hatására megszűnt az egymásra utaltság kényszerítő ereje. Megszűntek az ötlakásos parasztházak, hosszú udvarok, mindenki a saját kerítése mögé zárja a világát. Vargáné Molnár Éva a lédeci menyecskecsoport tagja: Társadalmi megbecsülés? Nehéz lemérni. Az emberek nehezen mondanak — irigységből vagy érdektelenségből fakadón — elismerő szót. Meg ritkán is van egymásra időnk. Azokkal, akiknek gyerekei az én két lányommal együtt a gímesi magyar tanítási nyelvű iskola folklórcsoportjában szerepelnek, gyakrabban találunk közös té.mát. De olyanok is akadnak, akik még azért is ferdén néznek ránk, hogy gyerekeinket anyanyelvükön taníttatjuk. Pedig a társadalom a lehetőséget nem azért adja, hogy ne használjuk. „A Zoboralja nem néprajzi rezervátum. Az az érdekességünk, hogy a legperemén élünk nemzetiségünknek." Ezt is Jókai Mária mondta. A nyitrai járásnak nagyon jók a klimatikus viszonyai. Ezért gazdag a vadállománya. Híres a topofciankyi vadaskert. Nevesebb természetvédelmi területek a lupkai rezervátum, a gímesi védett szelídgesztenye-liget, a zobori erdős sztyeppe, a mlynanyi arborétum és a bölényrezervótum. A jó klimatikus viszonyoknak jelentős a szerepe a mezőgazdaságban. Ezért elsősorban kukorica-, gabona-, cukorrépa-, szőlő- és zöldségtermeléssel foglalkoznak a mezőgazdasági üzemek.- A mezőgazdasági főiskola avatja a járást föld„A melegebb holmikat otthonról hozzuk..." Mészáros Erzsébet a legfiatalabb a szőlészeti csoportban művelőink Mekkájává — kezdi tájékoztatását Kolárik Anton mérnök, az egyesített nagycétényi szövetkezet főagronómusa. — Ki is használjuk a közelséget: elsőkként kezdtünk el három éve földtani vizsgálatok alapján adagolni a műtrágyát. Ez kedvezően befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét. A szövetkezetről beszélt, országos gondokat boncolgatva. — Munkaerőgondok mutatkoznak egyre inkább. Az asszonyokat foglalkoztató munkahelyeken — több mint háromszáz nőt alkalmazunk — még sokáig szükség lesz a gépesítetlen fizikai munkára. A cétényi szőlészeti csoport legfiatalabb tagja elmúlt harmincéves, a legidősebb ötvennégy. Évi összjövedelmük 13-14 ezer korona. A legnagyobb probléma az, hogy szakképesítést nem igénylő manuális munkát végeznek a nők, mely nehéz, de nincs eléggé megfizetve. Pedig a szövetkezetben dolgozó nők is utaznak munkahelyükre, hasonlóan a gyárakba járókhoz. Ha valamelyikük úgy dönt, hogy a városban vállal munkát, takarítónőként is sokkal könnyebben keres ugyanannyit, mint nálunk, s nem kell egész nap fagyban, sárban vagy tűző napon a szabod ég alatt dolgoznia. Több fizetésért talán vállalnák, de ebben az évben is csak a gépesített munkát végzők fizetését rendezték. A szociális berendezések színvonala is hosszú ideig riasztó volt, a mezőgazdaságban ma sem oldódott meg ez a kérdés elfogadhatóan. Igaz, az utóbbi években jelentősen javult a helyzet, de csupán ezzel nem oldható meg a munkaerőutánpótlás. Vonzó körülményeket kellene teremtenünk, kulturális, művelődési lehetőségeket. Valóban kulturális célokra fordítani a szövetkezet kulturális alapját, mert jelenleg ebből fedezzük a dolgozók étkeztetéséhez szükséges összeget (fejenként napi négy korona), a nyugdíjkiegészítéseket, a munkaruhákat. Ami fennmarad, évi egy-két egynapos csoportos kirándulásra elég. ■ Még hideg van, de már metszik a szőlőt a cétényi szőlőhegyen. Természetesen a szövetkezet szőlészetében is van hajlok. A föld alatt pince, a földszinten szociális helyiségek, az emeleten reprezentációs borharapószoba és terasz, mert innét nagyon szép a kilátás. — Háromnegyed hétkor becsukjuk magunk mögött a kaput, irány a munkahely. Néha tizenöt kilométert is utazunk, mert a szőlősi (Vinodol), a kiscétényi (Nitrany egyesített község része) és golianovói kertészetbe, dohányba is járunk — mondják a cétényi asszonyok, Sztruhár Margit, Kurcsa Mária, Mészáros Irén, Mészáros Erzsébet, Balázsi Erzsébet, Nikié Mária, Sztruhár Mária, Jócsik Erzsébet, Szomor Emerencia. Bokáig ér a hó. öltözetük sok réteg alsónemű, melegítő és munkaköpeny. Lábukon vastag zokniréteg, gumicsizma vagy posztóbotos. A csizma hideg, a posztó átereszti a nedvességet. Bent, a fűtött szociális helyiségben ebédszünet alatt szárítják az átázott holmit. A melegítőt, munkaköpenyt és a gumicsizmát a szövetkezettől kapták. A többit — ahogy ők mondják: a meleget - hazulról hozzák, sajátjuk.- Még bevásárolni sem tudunk. Az élelmiszerüzlet hétkor nyit, délután háromkor bezár. Mi addig dolgozunk. Még jó, hogy a tejet és a kenyeret reggel hatkor kihordják. A vegyesáru-kereskedésbe csak szombaton jutunk el. Az üzletvezető Kiscétényből jár be, de akkor is változhatna a nyitvatartási idő. Még jó, hogy tavalytól az óvoda egésznapos, nem kell délben hazarohanni a gyermekért, azután meg vissza a munkába. Korábban a kisgyermekes anyák közül csak az vállalhatott még ilyen kispénzű munkát is mint a miénk, akinek volt kire bíznia gyermekét. Mert ha a másik faluban dolgoztunk, onnan nem tudott hazajönni megebédeltetni a gyereket. — Három évvel ezelőtt a cétényi szőlészetben még 20-25 asszony dolgozott, ma csúcsmunkák idején is csak egy tucatnyi. Keresetük akkor elfogadható, ha a kenderben, vagy a szőlőben dolgoznak. Ott teljesítményre fizetnek. Meg a közeli városok, az ipar is elvonja őket a mezőgazdaságból - mondja Szőke Kálmán vincellér, aki közel járva a nyugdíjhoz egyetlen cétényi az összevont szövetkezet vezetőségében. — De nem költöznek el a faluból, ide köti őket a honvágy. Munkánk végeztével hajiokába invitál. Neki is van. Visszatérő téma. rum
