Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-07 / 6. szám
álmodozom! Na és, optimizmusom, optimizmusunk esélyeit, lábnyomainak jövőbe vezető helyeit próbálom (nem átmeneti), pillanatnyi sci-fi hangulatomban megsejteni. Ilyen álmok ringatásakor nem szégyenlem vonzalmamat még az okkultizmushoz sem. Már csak huszonegy év .. . milyen kevés idő?! És milyen gazdag hozományt kell teremtenie az emberiség és a harmadik évezred frigyéhez' ennek a huszonegy szűk esztendőnek. Milyen gazdag nászajándékot kell teremtenünk nekünk, az esztendők, a napok számlálóinak, termőágú munkálóinak, a második évezred exodusa főszereplőinek, az emberiségnek. Huszonegy év áll rendelkezésünkre, huszonegyszer rengeteg feladat megoldására. bűneink, görcseink, agresszív szokásaink feloldására. Huszonegyszer rengeteg újrakezdés ... Az embereknek kell az embereket megmentenie az éhhaláltól, a járványhaláltól, a fegyverhaláltól, a nyelvek és kultúrák halálától, hogy az új évezred fehér lappal indulhasson; hogy történelmünk minden emberre és emberire ártalmas atavizmusát kiszűrjük; s nem másért, csak jövőnk, hószínszép, fehér, új évezredünk tabula rasáinak megóvásáért; magunk, gyermekeink; az élet reális perspektívájának megmentéséért. Mert e feladatok elodázhatatlanul a ma feladatai, amikor még a fegyverek száma szaporodik; folyóink, tavaink, tengeröbleink döglenek meg (és ki döglött vizet látott, tudja, tekintete a megholt kölyökállatéra hasonlít); levegőnk betegedik; ionoszféránk repedezik; az emberek szavai az éhhaláltól és türelmetlenségtől recsegnek. Nincs más lehetőségünk, a világ valamennyi emberének csak egy lehetősége van; parancsolóan egyetlen lehetőség az optimizmus lehetősége, hogy évezredünk, évszázadunk utolsó huszonegy évében úgy kell élnünk, mint aki már a szép, szebbik jövőben él; mint aki már a harmadik évezredben él. A harmadik évezredtől, — mely már olyan közel van — ha sokat is várunk nem romantizáló, álmodozó hajlamaink miatt, hanem glóbuszunk egyetlen lehetősége, az ebben az évben ünnepelt gyermekek jövőjének realitása miatt várjuk, hogy igazi legyen, mely minden ember, minden különböző színű és szavú ember vágyainak égi mását hozza a mi erőnkkel a földre, a föld minden pontjára. GÄGYOR PÉTER TITKON INNEN TITKON TOL Amatőr Csillagászok Egyeteme Kit ne bilincselne le a fehéren, vörösen, sárgán, kéken tündöklő csillagok sokasága... Es ki nem tette még fel a kérdést: vajon hány csillag lehet az égen? Ezek a kérdések természetesen minden időben foglalkoztatták a csillagászokat is. Az ókorban — amikor a távcsövet még nem ismerték — szabad szemmel számolták a csillagokat, és gondosan rajzolgatták egy térképbe. A Tejútra - amelynek egész égbolton végighúzódó széles, világos sávját mindannyian jól ismerjük — már az ókorban azt mondták a tudósok: temérdek mennyiségű csillaghalmaz. Galilei volt az első tudós, aki távcsövével kémlelhette a Tejutat, és tudományos magyarázatot adott a csillagok csoportosulásairól. Mert a csillagok nem rendszertelenül szétszóródva helyezkednek el az űrben, hanem halmazokba tömörülve. A csillagászok tejútrendszerekCSILLAGOK, CSILLAGRENDSZEREK nek, galaxisoknak nevezik ezeket a csillagcsoportosulásokat. Azt a galaxist, amelyhez a mi Napunk, Földünk is tartozik, az ismert bolygókkal együtt. Tejútrendszernek nevezzük, és megkülönböztetésül a többi tejútrendszertől tulajdonnévként, nagy T-vel írjuk. A mi Tejútrendszerünk spirális alakú, határain túl az űr teljesen üres, a következő tejútrendszerig. A hozzánk legközelebbi nagy galaxis az Androméda-köd (képünkön). A tejutat nemcsak csillagok töltik meg, hanem nagy tömegű csillagközi anyag is, hatalmas kiterjedésű por- és gázfelhő. Alakjuk szerint a tejútrendszerek lehetnek spirális, elliptikus vagy szabálytalan galaxisok. Ez utóbbiak a bennük végbement ismeretlen „katasztrófák" következtében veszítették el szabályos alakjukat. Miből keletkeznek a ködök? Pontosan még nem tudjuk. Annyit azonban már megállapítottak a csillagászok, hogy vannak világos és sötét felhők. Ha valamelyik ködfelhő mélyén fényes csillag helyezkedik el, világos felhőt látunk úgy, mint ahogy a mi egünkön is megvilágítja a Nap a felhőréteget. A sötét felhők nem rejtegetnek csillagot. A nagyon sűrű, sötét kis foltokat globuláknak nevezzük, ezek talán új csillagok születési helyei. Előfordul, hogy valamelyik távoli, alig látható csillag, amelyre eddig különösebben fel sem figyeltek, hirtelen felragyog, és egy darabig tündöklő fényben csillog. Robbanás eredménye ez, amelynek oka még nem tisztázott. Az ilyen robbanó csillagot nevezzük „novának", vagyis újnak, mégpedig azért, mert valósággal újra felfedezik őket. Aztán az anyag, amelyet a robbanás ereje kilökött az űrbe, lassan szertefoszlik, a nova kezd kihunyni, „meghal a csillag". A „szupernóva* is robbanás, vagyis olyan csillag, amelynek fénye a robban nás után rendkívül megnő, és különösen nagy mennyiségű gázt lövell ki. Szupernóva-robbanásra csak nagy ritkán kerül sor egy-egy tejútrendszerben, ezer év alatt ha egyszer, mig a közönséges novák általában évenként jelentkeznek. S ha már a „csillagkülönlegességekről" volt szó, meg kell említenünk az üstökösöket is. Mivel üstököst látni csak rendkivül ritkán lehet, a múltban nagy csodálatot, izgalmakat sőt iszonyatot váltott ki. Több régi krónikában találunk feljegyzést egy-egy üstökösről, amelyekből nem hiányoznak a hajmeresztő jóslatok, rémisztgetések sem. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy a bibliából ismeretes „betlehemi csillag" is egy üstökös volt, mégpedig a híres Haley-üstökös, amelynek visszatértét kb. 1984-re várjuk. Mik is valójában az üstökösök? Honnan érkeznek hozzánk? Nehéz rá egyértelmű választ adni. A kometológusok többféle elméletet ismernek. Abban megegyeznek a vélemények, hogy az üstökösök (kométák) valószínűleg szilárd testecskék halmazaiból állnak. Jéggé fagyott gázok és viz tartja össze a meteortestecskéket. De az is lehet, hogy egyetlen, persze a Földnél jóval kisebb szilárd testről van szó. Ahogy közeledik a Naphoz, a sugárzás hatására a mag felszine felmelegszik, a benne lekötött gázok felszabadulnak, és hosszú fénylő csóvában kiáramlónak. Aztán a csóva lassan rövidül, a gázburok eltűnik, és az üstököst nem látjuk többé. így változik a csillagok világa is, bár ez a változás végtelenül lassú. Legalábbis, ha az ember életéhez mérjük. MARIAN LORENC, az SZTA dolgozója Ógyalla (Hurbanovo) REJTVÉNYÜNK: 1. Hány kilométerre van a Hold a Földtől? 2. Miért láthatók tisztán a Hold képződményeinek körvonalai? 3. Történelmi időpont: földi ember lépett a Holdra. Mikor? A válaszokat szelvénnyel ellátott postai levelezőlapon küldjék be. A helyes válaszokat jutalmazzuk, a sorozat végén pedig értékes dijakat sorsolunk ki azok között, akik minden forduló kérdéseit helyesen fejtették meg. Címünk: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Amatőr Csillagászok Egyeteme.
