Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-20 / 51-52. szám

— .'gff

i nappaliban őrzik a családi erekrék egy-két darabját.

Télen befütenek a fürdőházban. Amíg az egyik Mumin fürdik, a másik léket vág a folyó jegén, halat fog vacsorára — mindenkinek.

A lépcső alatt magányos lény lakik, de aki belép a házba, megáll nála egy szóra.

Fényképezte: Nagy László

Felnőttként gyermeknek lenni!

(Magyarország)

„Remekművemet megmutattam a felnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.- Miért kellene félni egy kalaptól? - válaszolták.

Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az Óriáskígyót belülről is, hogy a fölnöttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni ... Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról. Kedvemet szegte 1. és 2. rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökké magyarázgassanak nekik.“

(Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg)

Mi felnőttek, ahogy bennünket rajzolni elfelejtett gyerekeket hívnak, naponta találkozunk kis hercegekkel, akik a Szaharában, a játszótéren,

a járda szélén toporogva, a réti szökellésektől kifulladva ránk szólnak:

„Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!"

S akkor talán nem igazítgatjuk görcsös gyötrődések közepette ujjainkat, kezünket az általunk elképzelt bárány göndörségéhez, mert a fiók is megteszi, amelyben egy bárány alszik. Vagy a rét, amelynek magasra nőtt füvében elbújt a kis göndörszőrű. Esetleg egy házacska, ahová tőlünk futott a kis ravasz. S akkor majd...? Ki tudná azt most megmondani? Szegényes fantáziánk kiteljesedik-e egy gyerek kérő szavára? Megmozdul-e, felrepül-e szárnyalni gyerekünk hessegetésére?

Vannak azonban felnőttek, akiket megfogott a varázslat, s maguk is tündéreskednek. Tudnak felnőttként gyerekek lenni. Rajzolnak és két évenként elküldik rajzaikat Bratislavába, a gyerekkönyv illusztrációk biennáléjára. Az ideire érkezettekből mutatunk be néhányat. Tündéreskedni csábítanak, egekbe röptetők, kezünkbe fogódzók, gyerekeinkig emelők.

DUSZA ISTVÁN