Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-20 / 51-52. szám

Ma seiIle, a francia kikötőváros különlegas hírnévre tett Sfert Emanuel Vitria borügynök révén, akinek szervezetébe 1968. november 27-ről 28-ra virradó éjszakán szivet ültettek át.

Az első „kerek" évfordulón százegynéhány tagból álló vendégsereg pezsgős vacsorával ünnepelte a már tíz éve idegen szívvel élő borügynököt, aki azóta híres emberré vált. Szívátültetés után még nem ért meg ennyi időt más ember. Vitria tehát egyedülálló világrekorddal dicsekedhet. Nagy népszerűsége ellenére megmaradt addigi környezetében; régi kis kétszobás bérlakását sem cserélte el. Gyakran látható o televízió képernyőjén, fehér asztalnál előbb Pompidou, majd Giscard elnök társaságában. A Francia Véradó Szolgálat tiszteletbeli elnökeként is sokszor jelenik meg különböző rendezvényeken és ünnepélyeken.

Minek köszönheti a ma is életvidám borügynök, hogy mór több mint tíz éve él idegen szívvel? Ezt teljes bizonyossággal az orvosok sem tudják! Annyi tény, hogy a műtétet végző Jean Raoul Monties, a Marseille-i Szívsebészeti Centrum főorvosa és munkatársai briliáns technikával végezték a műtétet, igaz, egy öreg, rosszul

felszerelt kórházban, ahol zsinóron lógott a villanyégő a kórtermekben . . . Ügy látszik, hogy egy-egy műtét sikere nemcsak az egészségügyi intézmény modernségétől, felszereltségétől, hanem a benne dolgozó orvosok, műtősök, ápolónővérek — és nem utolsósorban a pedáns tisztaságért felelős takarító személyzet - lelkiismeretességétől is függ.

A borügynök mai egészségét részben annak is köszöni, hogy végérvényesen lemondott a Franciaországban híres és hírhedt méregerős cigarettáról, a Gauloiseról; de vörös bort, sőt esetenként pezsgőt még ma is szívesen iszik. Egészségét őrzi azzal is, hogy - kellő orvosi ellenőrzéssel — naponta télen is, nyáron is egykét órát biciklizik, nemegyszer lehagyva a döcögő és a városi forgalomban akadozó autókat.

Nem tudni, de talán annak is köszönhető a tízéves túlélési rekord, hogy Vitria egy nála 28 évvel fiatalabb, akkoriban 20 éves katonától kapta új szivét, aki autóbalesetben vesztette életét. A legfontosabb tényező azonban mindenekelőtt az lehet, hogy a borügynök és a baleset következtében elhalt katona testfehérjéi között nem volt áthidalhatatlan különbség. Ezért nem

Télen-nyáron napi egy-ket órás kerékpározással védi egészségét

pusztítja el a „betolakodót" Vitria szervezetének önvédelme, az idegen fehérjéket leküzdő immunrendszer. Túlzás lenne azonban arra gondolni, hogy a kiskatona szívével immár tíz éve töretlen életkedvvel és ambícióval élő 58 éves férfi helyzete túl könnyű lenne. Mindenekelőtt: 12 naponként meg kell jelennie ellenőrző vizsgálaton orvosainál, és már ezernél több ízben gombolta ki ingét, hogy EKG-felvételt készítsenek új szívéről, és meghallgassák szívhangjait. Ilyenkor laboratóriumi vizsgálatokat is végeznek, mert Vitria tízéves túlélését nagyrészt azoknak a mellékvesekéreg-hormonoknak köszönheti, amelyeket a műtét óta naponta, rendszeresen kap.

Nyilvánvaló, hogy az immunrendszer elnyomása — szakkifejezéssel: immunsupressziója — nem valami ártatlan beavatkozás, hanem nagyon is kétélű fegyver. Vitria a Cortison-tablettók hatására tíz év alatt 15 cm-t vesztett a testmagasságából, nyaka besüppedt a két válla közé, legalsó bordái pedig majdnem a csípőcsontjáig nyúlnak. Mindez őzért történt, mert a tabletták hatására gerincoszlopának csigolyái összezsugorodtak, sőt, egész csontrendszerében nagyfokú csontritku-A KRIMI KIRÁLYNŐJE

Agatha Christie hosszú, termékeny és feltehetően boldog életet élt; három évvel ezelőtt, 86 éves korában halt meg. Pályafutásának első ötven esztendője alatt 80 könyvet írt olvasói örömére, amelyeket 103 nyelvre fordítottak le, köztük maláji nyelvre és szuhaelire is, ezenkívül 17 színpadi műve látott napvilágot, köztük a híres Egérfogó, amelynek ősbemutatója 1952. november 25-én volt, s azóta egyhuzamban játsszák a londoni színházak, .szerepeiben vagy négy színészgeneráció váltotta egymást. Kiadott müveinek 350 milliós példányszámával megelőzte Shakespearet. Szédületes karrierjének kezdetén testvére adta azt a bizonyos döntő lökést, amikor lekicsinylőén szólt a detektívregényekről: ..Lehetetlen olyat találni köztük, melynek már a legelején ne tudná az ember, hogy ki a gyilkos". Agathának volt némi gyakorlata az írásban, itt-ott megjelengettek novellái, csupa szomorú és érzelmes történet, s talán ezért felelt így töprengve: „Azt hiszem, én tudnék olyant írni, hogy nem találnád ki, ki a gyilkos." A lányok angol szokás szerint rögtön fogadtak, és Agatha azonnal nekifogott első bűnügyi regényének. A Rejtélyes ügy Stylesban 1920-ban jelent meg. Ez a regény nem keltett különösebb feltűnést, annál nagyobbat a második, amelyet hat év múlva adtak ki. Ez volt Ackroyd-gyilkosság, ami a világhírt is meghozta.

Agatha Mary Clarissa Miller még az első világháború elején férjhez ment egy repülőstiszthez, Archibald Christie őrnagyhoz, s ebből a házasságból egy leány született, Rosalind. Egyszer életében akaratlanul krimi-hősnő volt: 1926-ban már megfeszített erővel dolgozott, amikor két súlyos csapás érte jóformán egyszerre. Édesanyja meghalt, férje egy másik nő miatt töl szándékozott bontani házasságukat. Az idegösszeroppanás szokatlan módon jelentkezett: egy decemberi estén beült a kocsijába és eltűnt. Az őrnagy a Scotland Yardhoz fordult, kutyákkal keresték, tűvé tették érte a számításba jöhető folyókat, tavakat, erdőket. Végül is bejelentés alapján akadtak rá egy vidéki szerény szállodában. Amikor érte mentek, sem férjét, sem lányát