Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-28 / 48. szám

Nagy László felvételei RSDr. KAROL SAVEL, A CSSZBSZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK VEZETŐ TITKÁRA KOMMENTÁRUNK OKTÓBER ÚTJÁN . „Nehéz logikai összefüggéseket talál­ni az amerikai szenátus viselkedésében, tevékenységében. Maguk szavaztak bi­zalmat azoknak a hadászati szakembe­reknek, politikusoknak, diplomatáknak, akik a SALT—II. előkészületeiben részt vettek, határozatait kidolgozták, elfo­gadták. Most mégis módosításokat kí­vánnak, érveket húznak elő, megkérdő­jelezve saját képviselőik hozzáértését, a katonai helyzet ismeretét. Másrészt pedig nukleáris rakéták elhelyezését tervezik Nyugat-Európában, merő el­lentétben a SALT—II. tartalmával.” Röviden így foglalta össze gondolatait Nino olasz tábornok, amikor a SALT— II-ről és az amerikai vezető körök po­litikájáról kérdezték. Óvatos nyilatko­zat, mégis benne van az a nyugtalan­ság és tanácstalanság, amely a nyugat­európai országok politikusait, diploma­táit jellemzi. A hivatalos körök annak idején örömmel fogadták a bécsi ese­ményt, Carter és Brezsnyev találkozá­sát, annak eredményét. Érezték benne az európai biztonság szilárdulását, a béketárgyalások további lehetőségeit, az európai leszerelési tárgyalások lendítő erejét. Most ők is bizonytalanok, ta­nácstalanok. A Szovjetunió békejavaslatai annyira konkrétak, hogy csak a legnagyobb rossz szándék forgathatja ki. S ez a rossz szándék ott lappang az amerikai szenátusban. A nyugat-európai politi­kusokat tán az a tény sokkolja a leg­jobban, hogy a XX. században már két világháborút megért Európa lenne az amerikaiak számára a legfontosabb harctér. Mert mi mást ígérhet a „ra­kétalerakat" ? S ez nemcsak a béke­­szerető és békét vágyó, haladó szellemű munkásság és diákság meglátása, ha­nem a politikusoké is. Riasztja őket a harctérré alakítás veszélye. Ez a kü­lönbség a nyugati országok népeinek, nemzeteinek álláspontja és a politikai körök meglátása közt. Mert a fegyverkezési hajsza megállí­tása nekik nem érdekük. A fegyver­kereskedelemmel hozzájárulnak a. .há­borús tűzfészkek kialakulásához, de Európán kívül. Mindez nem azt jelenti, hogy nincs támadó szándékuk, hiszen az imperializmus lényege nem válto­zott; agresszív jellege egyre jobban ki­domborodik. Az amerikai tervezet is saját meggondolásaikat tükrözi, de európai hadszíntér kialakítását sugallja. Túl ezeken a megfontolásokon a nyu­gati politikusoknak is figyelemmel kell kísérniük az egyre erősödő békeköve­teléseket, az amszterdami, brüsszeli békemanifesztációkat, a párizsi és a bécsi békefelhívásokat. Annál is inkább, mert a NATO-országok népeiről van szó. Annál is inkább, mert ezek a nyi­latkozatok, demonstrációk a szocialista országok, főleg a Szovjetunió békeja­vaslatainak visszhangja. A tömegeket félre lehet vezetni, de idő kérdése csak, mikor eszmélnek. A nyugati politikai köröknek is ész­re kell venni ezt az eszmélést. Azt, hogy már nem okoz rémlátomást a nyugat emberében a szovjet veszélyről, a kom­munista barbarizmusról kiagyalt mese, az agyafúrt kitalálások sorozata. A szovjet békepolitika eredményei, az újabb javaslatok, Leonyid Brezsnyev berlini nyilatkozata, az NOSZF évfor­dulójának előestéjén tartott moszkvai beszéde, szemnyitó tanúsága egy igaz eszmének. NESZMÉRI SÁNDOR Az emberiség történelmében új korszakot nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulójá­nak ünnepségei elgondolkodásra késztetnek. Nem egy ember, nem egy nemzet, állam összehasonlítja, mér­legeli az eredményeket; Október útja egyezik-e Októ­ber szellemével, másutt pedig küzdelmek árán is ki­nyilvánítják óhajukat: azon az úton akarnak haladni, melyen ismeretlen a kizsákmányolás és szavatolt az igazi szabadság. Napjainkban — a jövő szempontjából visszatekintve 1917 októberére — különösképpen időszerű az európai biztonság és a világbéke kérdése. Nem véletlen, hogy a szovjetek munkáskormányának első dekrétuma a Békedekrétum. Tartalma a mai napig időszerű, a Szovjetunió Kommunista Pártja céltudatosan és példamutatón váltja valóra: szüntelen igyekezettel küzd a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, újból és újból kezdeményez a leszerelés érdekében. A SALT—II. megállapodás, Leonyid Brezsnyevnek az NDK fennállása 30. évfordulóján mondott berlini beszéde és további kezdeményező javaslatainak jelen­tősége a világ közvéleményét arról győzi meg, hogy Október békés útja nemcsak helyes, hanem az emberi­ség nagyobbik felének óhaját is kifejezi, tehát idő­szerű, szükségszerű. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a régi Oroszország életében sorsdöntő változást jelentett, létrehozta a történelem első szocialista államának alapjait. Hatalmas lendületet adott világszerte a tár­sadalmi haladásnak,. meggyorsította a forradalmi és felszabadító mozgalmak harcát, új korszakot nyitott az emberiség történelmében: a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet korszakát. Az ünnepségeken a szovjet néppel együtt fölidézzük e világtörténelmi jelentőségű változásokat. A szovjet állam útján minden esztendőnek megvolt a maga emlékezetes eseménye, sajátosan jellegzetes vonása, és mindegyik egy-egy lépéssel előbbre vitt, a szocia­lista forradalom győzelmétől a fejlett szocialista tár­sadalom építéséig, amelyet az új szovjet alkotmány rögzít. Felidézzük a szovjet nép mérhetetlen áldozat­­készségét, amellyel művét: államát megteremtette, megvédte és továbbfejlesztette. Október lenini ideáljait a szocializmus váltja valóra, melynek anyagi bázisa a Szovjetunió gazdaságpoliti­kája, a nagyszabású, sokféle ágazón, sokoldalúan ki­épített ipari és mezőgazdasági termelés, építőipar. a legkorszerűbb szállítás és távközlés, a rohamosan fejlődő kereskedelem a munkások és a műszakiak képzettségének, a kulturális munkának a színvonala megváltozott, s egyre inkább alkotó jellegű a munka. Mind szorosabban a tudomány és a termelés kapcso­lata, egyre tökéletesebb a népgazdaság tervezése és irányítása. Mindezek a minőségi változások nemcsak a termelés általános növekedésében tükröződnek, ha­nem a munkatermelékenység és a társadalmi termelés hatékonyságának növekedésében is, amit az SZKP XXV. kongresszusa a gazdaságfejlesztés fő irányának jelölt meg. A fejlett szocialista társadalom gazdasága megsokszorozta a jólét fokozásának és a kulturális felemelkedésnek a lehetőségeit. Amikor Október útjáról, a szovjet nép nagy tettei­ről szólunk, szólnunk kell a szovjet nőkről is, akik együtt küzdöttek a forradalmárokkal, mindig az él­vonalban. Bátran és elszántan szembeszálltak a fasiz­mussal, és most munkájukkal, közéleti tevékenységük­kel ugyanígy küzdenek az emberiség boldogabb jövő­jéért. Csodálatunk, tiszteletünk és hálánk hagyományt szült: a Nagy Októberre emlékezve, az ünnepségekkel párhuzamosan, minden évben barátsági hónapot ren­dezünk, mely jelképe a Szovjetunió és népe iránti érzelmeinknek, hozzájuk fűződő kapcsolatainknak. A kölcsönösségek és a közös feladatok, amelyeket az SZKP XXV. és a CSKP XV. kongresszusa határo­zott meg, arra ösztönöznek bennünket, hogy használ­juk fel a legjobb szovjet tapasztalatokat. Csehszlová­kia és a Szovjetunió barátságának, a két ország együttműködésének nyoma érezhető társadalmi életünk minden területén. A szovjet tapasztalatok alkotó fel­­használása óriási jelentőségű hazánk továbbfejlődése szempontjából. Kézzelfogható eredményeket hoz mun­kánk minőségének javulásában és a munkatermelé­kenységben, azoknak a feladatoknak a teljesítésében, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülései tűztek társadalmunk elé. A fasizmus felett aratott győzelem és Csehszlovákia felszabadításának közelgő 35. évfordulója is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi erejének és örök érvényének tanúbizonysága lesz. A marxizmus— leninizmushoz, a proletár nemzetköziséghez, a Szovjet­unióhoz való hűségünkről teszünk ezen az évfordulón is tanúságot. Barátságunk, együttműködésünk és szö­vetségünk a múltban és a jelenben, a jövőben is sza­vatolja pártunk vezetésével végzett munkánk sikerét.

Next

/
Thumbnails
Contents