Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-14 / 46. szám
(Fotó: Mesková) £, ,<r -' 7r _n_©_ tmm oo C? □ o o & o o O’ o o TRENCÍNBEN TARTOTTA MEG HARMADIK SZEMINÁRIUMÁT A CSEHSZLOVÁK TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI TÁRSASÁG SZLOVÁKIAI TANACSA, A SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANÁCSA ÉS A SZLOVÁKIÁI NÖSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A NŐK SZEREPÉRŐL. FELADATAIRÓL ÉS ÉRVÉNYESÜLÉSÜKRŐL A TUDOMÁNYOS MŰSZAKI FORRADALOMBAN. Atomosított világunkban a tudomány és a technika főszerephez jutott: a termelésben végbemenő változás és a társadalmi emelkedés fontos tényezője lett. A tudományos-műszaki forradalom hatalmas távlatokat nyitott meg az emberi tehetség, az emberi képesség előtt. Olyan feltartózhatatlan folyamat ez, amely állandó további felfedező munkára sürget, teremtő alkotásra ösztönöz. A feladatok vonzása mindkét nemre kiterjed, mégis, a tudományos-műszaki forradalomban egyelőre a férfi az alkotóbb, a teremtőbb szellem. A tudományos eredmények létrehivói — az újítók, ésszerűsítők, feltalálók — között csak elvétve találunk nőt. Mi az oka ennek? Miért nem képesek helytállni a nők a szellemi teremtés magasabb szintjén? Bennük vagy a körülményekben van a hiba? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a szeminárium résztvevői is. Tisztában vagyunk azzal, hogy nemzetgazdasá-' gunk fejlődése, életkörülményeink biztosítása nem haladna a kívánt ütemben a tudományos-műszaki forradalom eredményei, a nemzetközi szocialista integráció segítsége nélkül. Hatodik ötéves népgazdasági tervünk teljesítésében hangsúlyozott feladat jut a társadalmi munka hatékonyságának, a termelési technológia színvonalának, az energia- és nyersanyagforrások kihasználásának, és nem utolsósorban a dolgozók munkafeltételei állandó javításának. Tudjuk azt is, hogy a tudomány és technika fejlődésével világméretben csak akkor vagyunk képesek lépést tartani, ha a tudományos-kutatómunkában folyamatosan elmélyítjük együttműködésünket a szocialista országokkal, a KGST többi tagállamával, ha minden pontjában teljesítjük azokat a feladatokat, melyeket pártunk XV» kongresszusa a tudományos kutatóintézeteknek előír, és a termelési folyamatban a műszaki dolgozóktól, újítóktól, ésszerűsítőktől elvár. A tudományos-műszaki forradalom napjainkban valóban irányító erejévé vált a társadalmi mozgásnak. S ebben az újat teremtő felismerésben jelentős szerep jut a nőknek is. Hazánk a nők foglalkoztatottságával és képzettségével a világ országainak élvonalában áll. A társadalmi munkamegosztás szemszögéből azonban a nők részvétele ezen a területen csak halványan gyűrűzik. Hiányuknak az egész ügy kárát látja, és ismételten igazolja Lenin állítását, hogy a társadalom forradalmi változásai nem valósíthatók meg a nők részvétele nélkül. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nők munkabírása — anyai hivatásukban való helytállásuk mellett is — végtelen, akárcsak érdeklődésük a társadalmi élet minden területén. A probléma tehát nem bennük, kezdeményezőkészségük pangásában, ötletszegénységükben, közömbösségükben, hanem máshol keresendő. A trencíni szeminárium résztvevőinek nézetei, véleménye is ezt tükrözte. A felszólalók elmondták, hogy az aktív bekapcsolódás a tudományos-műszaki forradalomba a nőktől nem igényel nagyobb munkatempót, több gürcölést, fizikai megterhelést. Éppen ellenkezőleg több fejtörést, odafigyelést, új, tökéletesebb formák keresését. Nincs alapja annak az állításnak, A szeminárium résztvevői a szünetben is folytatták a vitát JUDr. Marta Ludrovskával, a szakszervezetek titkárával és RSDr. Jozef Martanoviccsal, a Tudományos-Műszaki Társaság Szlovákiai Tanácsának vezető titkárával. hogy a nők műszaki érzéke alatta marad a férfiakénak. Ha azonos feltételek mellett, azonos körülmények között dolgozhatnának, nemcsak fehér hollóként tarthatnánk számon olyan eredményt, mint amilyet például Dr. Smidová, a tudományok kandidátusa a B—77 onkogén vírus felfedezésével ért el a rákkutatás területén, vagy Ing. Karníková- Lhotáková kandidátus találmánya, amely a vízierőmüvek építésénél huszonhárommillió korona megtakarítást jelent népgazdaságunknak. Szó esett arról’ is, hogy az üzemek nem karolják fel érdemben a tudományos-műszaki vonalon dolgozó nőket, nem teremtik meg számukra az alkotó munkához szükséges feltételeket. Figyelmen kívül hagyják a részleteredményeket és nem kérdőjelezik meg, hogy egy-egy jól indult kutatási program miért nem jut el a megvalósításig. Hol akadt el? Mi minden hiányzik a folyamatos munkavégzéshez? Esetenként az időigényes második műszak, a bölcsőde-, óvoda-, szolgáltatáshiány, lakásprobléma az oka annak, hogy az alkotómunkára nem marad elég idő, türelem. A tudományos műszaki forradalom mostoha területe a mezőgazdaság. A munka hatékonyságát szolgáló ésszerűsítések, újítások nem jutnak el a dolgozókig, mert a mezőgazdasági üzemekben nincs szakelőadó, aki összegezné, továbbitaná az új ismereteket. Sok ötlet, észrevétel kallódik el emiatt azokon a munkaterületeken, ahol nagy szükség lenne a munka megkönnyítésére. A kutatómunka időigényes, a munkaidőn túl is foglalkozni kell vele. Erre viszont a nők többségének nincs módja. A dolgozó nő általában úgy veszi ki részét a feladatok megoldásából, hogy tehermentesíti férjét a családi gondoktól. Megteremti részére az alkotómunkához szükséges otthoni légkört, feltételeket. Valamely tudományosműszaki téren dolgozó házaspár között rendszerint a nő a kiszolgáltatottabb, neki kell a pillanatnyi helyzettel megalkudnia. És ha sikerül is valamilyen újításnak a végére jutnia, olyan kellemetlen meglepetés is érheti, mint a Kosice-Bar ca-i Gép- és Traktorállomáson dolgozó Mária Ciulisovát, akinek nagyszerű újításáért — amit az üzemben elfogadtak és alkalmaznak is — a mai napig problémát jelent ezer korona honoráriumot kifizetni. Az ilyen eljárás lelohasztja az alkotókedvet, bénítja a kezdeményezés további kibontakozását. Társadalmi feladatunk minden tartalékot a tudományos haladás szolgálatába állítani. A legtöbb tartalék hordozói pedig éppen a dolgozó nők. A szakképzettségük növelésére, ismereteik gyarapítására adott lehetőség nem elég! Olyan feltételek biztosítására van szükségünk, hogy tudásukat, képességüket saját munkahelyükön érvényesíthessék, gyakorlatilag is lépést tudjanak tartani a műszaki haladással. A tudományos-műszaki forradalom izgalmas, de sürgető feladatainak egész sora vár a dolgozó nőkre. Megvalósításukhoz még több családi megértésre, még több, jobb, szervezettebb társadalmi segítségre van szükségük, hogy a „prózai” akadályok ne foghassák vissza az ösztönös-tudatos törekvéseket. JANDÁNÉ H. MAGDA
