Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-07 / 45. szám
§zOu kOlteii i;\ v ! ...kinek a lelke — Szia Saci, te is itt vagy? — Hát persze, így egyeztünk meg legutóbb. Mind jövünk, s hozunk még valakit magunkkal, hogy szélesedjen a mozgalom, hogy sok lány, asszony, anya, leendő anya szavaljon, szeresse, olvassa a verset. Csak a további tervekből nem lett semmi: tanfolyam sem volt, fellépések sem. Gyülekeznek az asszonyok a XIV. Szólj költemény! szavaló- és prózamondó versenyre. Lucza Sára, Hercz Zsuzsa, Kuchár Rozália, Poprócsi Eleonóra régi ismerősökként vitatják a számunkra harmadszor rendezett versenyben beállt változásokat. — Te megint egyedül, Nóra? — Tavalytól semmi javulás. Nálunk, a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban még csakcsak, de a közép-szlovákiai kerület többi járása nagyokat hallgat. Keletről meg senki sincs. Pedig a kassai (Kosice) Szép Szó szavalói is itt lehetnének. Akik régebben szerepeltek az irodalmi színpadokban, biztosan ma is versekkel altatják gyermekeiket... A versenyzők izgatott arca itt-ott mosolyra húzódik, ha szaggatottan elhangzik; egy-egy tréfa, történet. De a mesélő sem túl nagy meggyőződéssel szórakoztat. Tüzel a versenyláz. A járási titkárnők, elnöknők sehol. — Azt sem tudom, jó verset választottam-e, hogyan mondjam, mik a hibák. Csak jöjjek. De mivel?! Hallom, volt valamilyen kiadvány, mert a versenynek van tematikai kerete, útmutatót szerkesztett valaki. Én nem láttam. Csak menjek. De nincs, aki segítsen. Jöttem, mert szeretem az irodalmat, a verset. Anélkül is sok verset mondok — az unokáknak. De itt — megalapozottan — már mások a követelmények. Rusznyák Viola, Both Magdaléna, Nagy Katam lin, Soóky Rozália, Kiss Katalin, Oláh Katalin először van itt. Rusznyák Viola szavaira bólo- O gatnak, néhányan ugyan kaptak az „útmutatóin ból, de a többség nem is hallott róla. Nehéz így *5 mozgalmat teremteni! ~o S a siá nem áll meg: Ü — Harminc-negyven versenyzőből tízen jutunk •• el idáig — mindegy. Kategóriákba kerülünk, " műfajok szerint. Aztán összesen három díjat I osztanak ki. Pedig a fiatalok szájából bátrabban hangzik a szó, ércesebben. Nekünk már akkor is meg-megremeg a hangunk, ha nem akarjuk, a vers nem igényli. Hogy versenyezzek húszévesekkel?! Nem azért vagyok itt, hogy nyerjek valamit, a verseny csak keret. Így mégis — kedvszegő keret. — Rózsi néninek igaza van. Jó szavalok maradtak otthon, mert még az sem tisztázódott, egy-egy járás hány versenyzőt küldhet a területi versenyre. Innét egy, onnét három, egy újabb helyről kettő jött. Tudom, ez keret. Nemrég olvastam az irodalommal kapcsolatban, hogy a jó irodalomnak szervezettségre van szüksége, hogy fejlődni tudjon, hogy jó lehessen. Kicsit távoli hasonlat, de úgy érzem, helyénvaló. Ha országossá, mozgalommá akarjuk szélesíteni a Szólj költemény-t, akkor hibátlan szervezéssel, lelkesedéssel, segítő szándékkal kell az emberek elé állni. Ez a járási vezetők, a helyi szervezetek elnökeinek és a sajtónak közös dolga. Na meg a miénk, akik tudjuk, mi a vers, az irodalom. (Nagy Katalin) Jó volt a verseny. Zökkenőmentes szervezés, magas színvonal. És a népek, nemzetek egymás mellett élésének lehetősége az egyet akarásban. Szlovákok, ukránok, magyarok egymást váltva, nem mindig értve a másik szavát, de érzését igen. Nem kell a háború, a béke igen. Csak örömkönnyek legyenek, ne halott gyermeksiratók. „Rozprávaj, mama!” — Mama, mesélj! — fogadta a mottó a szavalókat, felidézve bennük is a versgyűjteményünk címéül választott verssort : Édesanyám virágosat álmodtam..., s ha nincs is gyerekév, más is a mottó, mindenki értette: a színpadról anyák szólnak gyermekükhöz, nagymamák az unokákhoz a jóságról, a becsületről, az igaz harcok győzelmeiről, a mát szülő tegnapról, a holnap szépségéről. — Egy-egy nemzedék küldetése nem csak az, hogy alapot, gazdasági értékeket hozzon létre gyermekei számára. Sokkal fontosabb a másik feladat, amiről kevesebb szó esik: felnevelni annak a holnapnak a nemzedékét, amelyet még nem ismerünk, csak elképzeléseink lehetnek róla. Egy ország gazdasági fejlődése tervek szerint folyik, töretlenül, vagy csak egész kis kitérőkkel. A kitérőket legtöbbször a társadalom, az emberi társadalom fejlődése okozza, határozza meg. Szélsőséges példával: a tüzet félő népek, nemzetek a mi országunkban sem tudnának jól élni, kihasználni a gazdasági lehetőségeket egy tartalmas felépítmény létrehozására. Mi nem ilyen gondokkal küzdünk, mégsem mondanám, hogy könnyebb a feladatunk. Olyan összetett gazdasági, kulturális és társadalmi viszonyokban neveljük gyermekeinket, az új nemzedéket, amelyben a legkisebb erkölcsi ferdülés, magatartás, bicsaklás is zavarokat okozhat A jellemformálás legtisztább forrása számunkr; az irodalom volt. Ady, József Attila, Radnót Miklós igaza most is úgy él, hogy emberformák ereje jövőbe mutat. Oda kell hát fordulnunk, főleg nekünk, anyáknak. Országépítő, nemzetmegtartó erőt találunk, becsületes jövőt formálót. Kiss Katalin szavai sem zárták a beszélgetést. A verseny utáni könnyedséggel nem csökkent a felelősség: a verseny jövője, az irodalom és terjesztői munkája iránt. Búcsúztunk az ormótlan tátrai hegyek kopár csúcsaitól. Gazdagabban, új tervekkel, pezsdülő vérrel, észre sem véve az élesen sodródó északi szelet. NESZMÉRI SÁNDOR A XIV. SZÓLJ 'KÖLTEMÉNY (VANSOVEJ LOMNICKA) VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY NYERTESEI: I. KATEGÓRIA versmondás: Dana Jendrejáková prózamondás: Nina Ozoraiová IL KATEGÓRIA versmondás: Amalia Orlická prózamondás: Erika Mageránová Az ukrán nemzetiségű versenyzők sorrendje: 1. Melánia Pankuchová 2. Mária Paracková 3. Éva Duniéová ' A magyar vers- és prózamondó verseny eredménye: 1. Kiss Katalin 2. Oláh Katalin 3. Hercz Zsuzsa I
