Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-07 / 45. szám

KELLENE MÄR EGY ÜJ SZÍNHÁZ

Szép élet legyen itt, ha majd elkezdődik — kívánom azzal a türelmetlen sóvárgással, amellyel ünnepélyességre s valami nagyszerűségre vágyom. De hol van az még? A jövő milyen mélységében húzódik 1981 Szilvesztere? Ekkorra kell ugyanis kulcsra késznek lennie annak a művelődési palotának, amelynek kerítéssel s gazzal körülvett alapja szemmel láthatóan falakat követel a hátára. Mostani látványa karcos, szürke. Lehet, csupán érzéki csalódás az egész, s e benyomások rögzítésekor befolyásolhat a hír, miszerint az építkezést komoly gondok fékezik. De milyenek?

Kérdésemre a választ elsőként a Magyar Területi Színházban keresem, hiszen több közleményből tudhatom, a Komáromban (Komárno) épülő művelődési palota egyetlen - színházunknak is otthona lesz. A színház jelenlegi, Fucík utcai — ha rozogának nem —, megfáradtnak nyugodtan minősíthető épületének igazgatói szobájában ezeket mondja Takáts Ernőd:

— Reméljük, időben elkészül, hiszen már többször volt szó arról, ki kell költözködnünk ebből az épületből. A várostervezés és az épület áldatlan állapota is ezt kívánja. Ám egyelőre nem lenne hová mennünk, így csak örülhetünk a járási szervek döntésének, amely szerint az új épület elkészültéig itt maradhatunk. Ami az építkezés jelenlegi állapotát illeti, valamennyi komáromi láthatja, hogy az alapokra rákerült már a betonpadló is. Ám nekünk, természetesen, különösebb beleszólásunk az építkezés ritmusába nincsen, mi színészek vagyunk, nem építésvezetők vagy anyagbeszerzők.

A járási nemzeti bizottság épületében a művelődési palota makettje fogad. Szép, csak ki fogja felépíteni, töprengek, mert idejövet az utcán egyik színészbarátom elújságolta, a komáromi Járási Építő Vállalat lemondta az építkezést arra hivatkozva, hogy technikailag nem képes az itt mutatkozó feladatok teljesítésére.

— Ez így igaz — mondja Ladislav Macansky, a jnb kulturális osztályának vezetője. — 1979 június elsején, az építkezési munkálatokat átvette a nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat, dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemrészlege. Komoly problémák mutatkoztak, ezért párt- és állami szerveink nagygyűlést hívtak össze, amelyen a járás üzemeivel, vállalataival, szövetkezeteivel, állami gazdaságaival, valamint néhány nemzeti bizottsággal közösen úgy döntöttek, hogy a művelődési palota építését járási építkezéssé nyilvánítják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az érintett üzemek, szövetkezetek stb. munkaerővel segítik az építkezést. A Martosról (Martovce), Bátorkesziről (Vojnice), a hajógyárból és egyéb üzemekből érkezett első tizenhat tagú munkacsoport június 11-én kezdte meg a munkát, majd július 2-án kilenc tagú, 9-én pedig huszonöt tagú munkacsoport jelentkezett az építésvezetőnél. Ogyallai (Hurbanovo), hetényi (Chotín), alsópéteri (Dolny Peter), bajcsi (Bajé) kőművesek és ácsok vették birtokukba az építkezést. Az egész járás összefogott. Legutóbb például tizenöt SZISZ-tag jelentkezett munkára.

Telefon cseng. A vonal túlsó végéről öblös hangon üdvözli munkatársát Viliam Boro, a jnb alelnöke. A beszélgetésből kitűnik, szabadságról vagy hosszú útról érkezett haza, s első hívásainak egyikével Ladislav Macanskyt kereste. Hogy megy a munka? Nem látta-e az építésvezetőt? Hogyan dolgoznak a kisegítő csoportok? Hangja telve lelkesedéssel és aggodalommal. Érthetően, hiszen ő felel az építkezési munkálatok zavartalan menetéért, s ugyancsak őt bízták meg a munkacsoportok szervezésével. Ottjártunkor harminchárom segítő kéz szorgoskodik a pince és a földszinti termek kőművesmunkálatain. Az alelnök hangjából kivehető: ezentúl mindennek mennie kell. Ezentúl igen... S ha mégis közbejönne valami gond vagy nagyobb probléma, a járási pártbizottság koordinációs bizottsága, amelynek egyetlen feladata az építkezés figyelése és a feltételek biztosítása, szokásos heti ülésén nyilván talál megoldást.

Tehát a közel negyvenmillió koronás beruházást igénylő palota járási szintű összefogással épül. Illetve: több járás összefogásával.

Elnézem a mai, megokosodott Kőműves Kelemeneket. A Csallóközből, a Mátyusföldről ideseregletteket. Falat raknak. A művészet s a Thália házának falát is. Tudom, mint ahogy ők is tudják, asszonyaikat már nem kell beépíteniük a falba, saját lelkűket, hitüket annál inkább. A bizakodást, hogy e nagy összefogás a lélek legmélyén hagy közösségeket összetalálkoztató nyomokat. Olyanokat, amelyekre büszkék lehetünk majd.

SZIGETI LÁSZLÓ

C0T

A GYERMEKJOGOK

Életü n1

< minden

évének

9

yermekévnel

c kel

1 1

lennie

Földünk minden harmadik lakosa gyermek, csecsemőktől tizenöt évesekig alkotják azt a „kicsi, vidám emberiséget“ (Andrej Platonov), amelynek holnapjáért mi vagyunk felelősek. Ezt a felelősséget hangsúlyozza közvetve vagy közvetlenül a Gyermekjogok Kiáltványának valamennyi pontja, ezt kívánta aláhúzni az Egyesült Nemzetek Szervezetének döntése a nemzetközi gyermekév meghirdetéséről. Ez a felelősség nemcsak abban áll, hogy a milliónyi éhező gyermek táplálékhoz jusson, hogy a hajléktalanok vagy az emberhez méltatlan nyomortanyákon élők fedelet kapjanak a fejük fölé, hogy a betegek orvosi ellátásban részesüljenek; nemcsak az írástudatlanság felszámolásában, a gyermekmunka és a gyermekkereskedelem, a faji megkülönböztetés és egyéb társadalmi igazságtalanságok megszüntetésében áll, hanem elsősorban és mindenekelőtt abban, hogy megőrizzük és továbbépítsük a békét — a világ minden részében. Mert a planétánkon élő ifjú nemzedékek, ha felnőnek, sorsukat és a világ sorsát majdan csak úgy tudják megoldani, az életet tovább vinni, ha mi itt és most fasizmus és háborúk nélküli jövőt építünk számukra.

A nemzetközi gyermekév legnagyobb eseménye a szeptemberben Moszkvában megtartott gyermekévi világkonferencia volt; 700 részvevője 134 országból gyűlt össze a szovjet fővárosban, és 432 nemzetközi, regionális, illetve nemzeti szervezetet képviselt. A konferencia jelmondata: „Békés és boldog jövőt a gyermekeknek!“

A gyermekek . ..

A mostani statisztikai adatok szerint a Földön hozzávetőlegesen 1 milliárd 600 millió gyermek él — a földlakók 36 százaléka. Minden nap 334 000 gyermek születik.

Kisfiúk és kislányok, nővérek, húgok, öccsök, bátyák. Gazdag gyerekek és szegény gyerekek. Némelyek nomádokként egyik helyről a másikra vándorolnak, némelyek egy helyben élnek. Különböző etnikai és nemzetiségi csoportokhoz tartoznak, különböző kulturális és vallási hagyományokon, különböző szociális körülmények között nevelkednek. És több mint 3000 nyelven beszélnek. A Gyermekjogok Kiáltványa 10 pontjának szellemében, -a gyermekeknek mindenütt, tekintet nélkül fajukra és bőrük színére, nemükre és vallásukra egyformán joguk van gyöngédségre és szeretetre, táplálékra és egészségügyi ellátásra, díjtalan oktatásra, játékra, névre, nemzetiségre, testi vagy szellemi visszamaradottság esetében különleges gondoskodásra, védelemre és segítségre, békés életre. Magasabbrendű és humánus eszmények ezek.

A Gyermekjogok Kiáltványa kimondja, hogy az emberiség köteles javainak jobbik részét nyújtani a gyermekeknek.

Húsz esztendővel a Kiáltvány elfogadása után a világ közvéleményének, minden országnak, minden felnőtt embernek kritikus szemmel kell felmérnie a dolgok jelenlegi állását: annak, amink van, a javát adjuk a gyermekeknek? Maradéktalanul teljesítettük velük szembeni kötelességeinket? (Freda Brownnak, az NDNSZ elnökének a moszkvai világkonferencián mondott beszédéből.)

Az eltelt húsz év alatt kétségtelenül sok minden megváltozott. Elsősorban azokban az országokban, államokban változott meg gyökeresen a gyermekek helyzete, ahol megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása. Ahol a tíz pontba foglalt eszmények már a Kiáltvány megfogalmazása előtt valóra váltak — a szocialista országokban. A Szovjetunióban a világ egyhatodán, — ahol Leonyid Iljics Brezsnyev szavaival, „csak egy kiváltságos osztály létezik; a gyermekek, és a „mindent a gyermekeknek“ a szocialista társadalom életének törvénye“.

Az emberiség lelkiismerete azonban nem lehet nyugodt mindaddig, amíg a világ öthatodán 200 millió gyermek éhezik, ameddig évente 70 millió gyermek orvosi segítség nélkül jön a világra, ameddig minden évben több mint 100 000 gyermek veszti el szeme világát A-vitaminhiány következtében . . .

... ameddig gyermekek hadiárvákká és hadirokkantakká válhatnak egyetlen nap, egyetlen óra alatt...

Nem lehetünk nyugodtak, ameddig korunkra a végletek jellemzők. Reményt és bizakodást meríthetünk abból, hogy földrészünkön több mint harminc éve nem volt háború, és megvalósult az európai együttműködési és biztonsági értekezlet. Viszont riasztó és a túlzott bizakodástól visszatartó a másik tény: a második világháború befejezése óta eltelt harmincnégy esztendő alatt több mint 100 háború tört ki a földkerekség különböző pontjain.

Nem lehetünk nyugodtak, mert korunk tudományában is ugyanez a végletesség nyilvánul meg. Az egyik oldalon az eredményes küzdelem az emberisé-Fotó: Lisicky (2) és APN