Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-31 / 44. szám
g. gyűlöl, sír, 4 (bábi tiborj- * mert az emberek többsége igényli. Elvégre hagyománya is van a klubnak, meg fiataljai is. Az „öregek”, a klubalapítók most is eljönnek minden érdekes 'előadásra, legyen az Püspöki Nagy Péteré vagy Schuster Gyuri kollégánké — mondta Kardos László. — Más lehetőségek is vannak — teszi hozzá Magyar Pál. — Nemcsak táncolni, dalolni, előadásokat hallgatni. Azaz mulatni, illetve passzív résztvevőnek lenni. A vetélkedőkbe is sokan kapcsolódnak be és nagyon szívesen. Legutóbb az országos Móra-Móricz — vetélkedőn voltunk. A klub'.evékenység olyan sokrétű, hogy a hasonló — értékes és tartalmas — vetélkedők is beletartoznak. Katona Lacinak, a klub új elnökének ilyen kezdeményezései felfrissülést jelentenek. A Vörösmarty Klub mozgalmat indított. Hatására nemcsak a járás határain belül alakultak művelődési klubok, hanem például Érsekújvárott is, s olyan helységekben, ahol nincsenek főiskolások, s a diákok legföljebb a hétvégeket, az ünnepeket, a szünidőket töltik. Az anyagi jólétbe, ha nem társul hozzá szellemi igény, erkölcsi tartás, felelősségtudat, belerokkan az ember. Már az óvoda is közösségformáló erő. Ezért is örülnek a vágsellyeiek annak, hogy novemberben megnyílik a magyar tanítási nyelvű óvoda. A harminc-harminckét új óvodai férőhely ugyanennyi édesanya munkábalépését jelenti. Hogy milyen nehézségeket okozott a magyar tanítási nyelvű alapiskola tanulóinak, hogy nem anyanyelvükön készültek föl az iskolára, arról Jóba Alajosné beszélt, akinek nagyobbik lánya most első osztályos. A kisebbiket már a magyar tannyelvű óvodában készítik föf. Ugyanezek — ha nem nagyobb! — problémák merülnek fel ott, ahol a gyerekekkel sem az óvodában, sem az iskolában nem foglalkoznak anyanyelvükön. Az új tanítási koncepció értelmében a gyermekek az iskolában sajátítják el a tananyagot. De milyen a helyzet ott, ahol a pedagógusok energiája kárba vész, mert néhány tanuló nem képes követni az igényes magyarázatot, befogadni a magas színvonalú tananyagot, egysége vízgazdál- Magyar Tanítási n szerzett mérnöki tást jelent a válla-A Kassai (Kosice) gizett, itt szerzett norín) érettségizett a Szlovák Műszaki ryar Tanítási Nyeliki Karán szerzett részlegek operatív lő harcainak igazát - a felelősségérzet pusztán azért, mert nem érti!? S hogyan tovább Vágsellyén az alapiskola elvégzése után? Akik nem tanulnak tovább, azokat befogadja a Trikota, a Milex vagy a Duslo, s az üzemekben járnak szakmai továbbképzésre. De aki legalább érettségi bizonyítványt akar szerzni? — A fiatalabbakat nehéz bevonni a közösségi munkába, pedig rájuk is kell építeni. Az alapiskola elvégzése után legnagyobb részük más városba kerül, mert nincs Sellyén magyar tanítási nyelvű középiskola. Kassáról (Kosice) magammal hoztam a közösségi szellem kialakításának igényét. De vajon mit hoznak magukkal azok, akik tizennégy-tizenöt évesen kiszakadnak a szülőföld vonzásából? Pedig nagy szükség van például egy magyar tanítási nyelvű vegyipari szakközépiskolára vagy osztályra, mert a Duslóba sok fiatal tér vissza. — Kardos László gyermekei jövöjén is gondolkodik. Az alsóhatári (Dolny Ghotár) szülők is elsősorban gyermekeikre gondoltak amikor a Galántai Járási Nemzeti Bizottság Oktatásügyi Osztályán kérték hogy ne szüntessék meg a magyar tanítási nyelvű alapiskolát. Féltették a gyerekeket a rossz utazási -körülményektől, autóbusz helyett csak „bodegán" (traktor vontatta autóbusz-pótkocsi) jártak, volna, ami meglehetősen veszélyes közlekedési eszköz, fűteni sem lehet; kilenc kilométert utaztak volna így.) Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának erre vonatkozó határozata szerint az 1—4. osztályos tanulók számára 2,5 kilométeres távolság felett az iskola integrációjához szükséges a biztonságos, megfelelő kapacitású közlekedés.) A jnb kérésükre nem integrálta az alsóhatári iskolát. Betonútok vezetnek a tanyára. Lassan faluvá fejlődik a település. A 103 házban közel négyszázan élnek ma már. A fiatalok — még ha nem itt dolgoznak is — nem költöznek falura, városba. Itt akarnak maguknak közösséget és otthont teremteni. Az óvodában egyre nő, a gyerekek létszáma, az idén huszonegyen vannak. A „romantika” ideje, amikor több kilométert kellett megtenni a kisdiáknak a legközelebbi falusi iskoláig, elmúlt. Iskolájuk van, második otthonuk, amire büszkék. Alsóhatáron fél nyolckor kezdődik a tanítás, Királyrévbe hét óra tíz perckor indul a busz. Az anyák nagyobb része mezőgazdaságban dolgozik (állatgondozók, fejőnők), nem tudják ekkorra felkészíteni a gyerekeket. Ősszel három gyerek ment ötödikbe, közülük kettő kitűnő tanuló volt, ott is a legjobbak közé tartoznak, a harmadik közepes tanuló, ott is hasonló eredményeket ér el. A nádszegi (Trstice) és kírályrévi (Kr. Brod) alapiskola pedagógusai elégedettek az alsóhatári iskolából érkező tanulók tudásával, s ez a tizenhét gyermeket tanító Frankóné Fűzék Katalin érdeme, aki amellett, hogy egy tanteremben négy osztály tananyagát veszi át diákjaival a korszerű tanítási módszerekkel, a szlovák nyelv anyagát sokszorosítva elküldte a szülőknek, hogy otthon is foglalkozhassanak gyerekeikkel e tantárgyból. Életkörülmények, közösségek, otthonok, művelődési és szórakozási lehetőségek — emberi gondok. A falu — nagyváros viszonylatában az otthonból időnek előtte kiszakított ember lába alól kicsúszott a talaj. A tanyára vezető utak nem biztos, hogy haza vezető, otthont teremtő utak. Nem elég az új ház, az autó, épülni kell az emberben is valaminek. A mérnöknő, aki ebből az iskolából indult, hazajár; a gimnazisták is — de most csak vendégek. Az iskoláért talán nemcsak a gyermekféltés szólt a szülőkből. Valami elkezdődött, hogy az alsóhatári lányokból ne legyen fővárosi mosogatólány, a fiúkból segédmunkás. Büszkék legyenek emberi értékeikre. „ Többet akarni, tenni most is kell. Evek jómód óságának, a megnövekedett igényeknek kell most hangot adni, hogy még igényesebbek lehessünk, többet, jobbat akarhassunk. Csak jószándékú legyen a többet akarás!"
