Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-31 / 5. szám

ш A gyengébb nem ereje MÁSFÉL ÉV MÚLVA LESZ AZ OLIMPIA Valamikor a század elején az egyik koppenhágai iskola igazgatója betiltotta a sok láb- és bokasérülést okozó labda­rúgást, s azt tanácsolta a tanítóknak, talál­janak ki valami más játékot. És Nilsen tanító úr ki is talált. A diákok legközelebb már nem rúgták, hanem dobták a labdát, s ezzel kezdeményezői lettek egy új játék­nak, a kézilabdának, amely később a sport rangjára emelkedett. Legutóbbi fejezetét december folyamán írták: Csehszlovákia, Bratislava rendezte а VII. női világ­­bajnokságot. És a tizenegy napos küzdelem során sen­kinek sem jutott eszébe Nilsen tanító úr. Ugyan mit szólt volna a „gyengébb erőt igénylő“ labdajátékához? Nem tudni. De biztosan lenne véleménye .. . Talán visszasírná a régi szép időket, amikor a női kézilabda ötven perc sűrített látványosság, technika és szellemes játék [5-ф 5 s"nvt•o—I >. Dl Ог volt, amikor megcsodálhattuk a női ra­vaszságot, ügyességet, a cseles gólokat, a szép figurális megoldásokat. Mindebből keveset láttunk a decemberi világbajnok­ságon. A női csapatjátékokat és egyáltalán a női sportot is utolérte а XX. századi mo­dern sport sokszor nem kívánatos vele­járója: az erő túlzottan érvényre jutása, juttatása. Ez olyan folyamat, amit csak nagyon nehezen lehet megállítani. Persze az erőfejlesztésnek is megvannak a hatá­rai, s valamikor bekövetkezik az idő, ami­kor nincs tovább. Ekkor jut, juthat majd érvényre az a plusz, amit technikának, leleményességnék, ossz játéknak, váratlan megoldásoknak nevezünk és mindezt maxi­mális gyorsaság közepette kell majd csi­nálniuk a sikerre pályázó csapatoknak. Ez az idő azonban még messze van. A gyengébb fizikai felépítésű játékosok­ból (testmagasság, testsúly, atlétikus ké­pességek) álló együttesek csak kivételes esetekben számíthatnak sikerre a jól meg­termett, könyörtelenül kemény és küzdő­képes kézilabdázónőkből álló válogatott ellen. A technika és az összjáték, az erőn­lét és a keménység ütközetéből az utóbbi kerül ki győztesen. Ezt a szabályok is elő­segítik; az ezernyi szándékos szabálytalan­ságot csak szabaddobással büntetik a játék őrangyalai, a feketébe öltözött, komoly játékvezetők, akik aztán komolytalanná, nevetségessé válnak ítéleteikkel. Sok eset­ben szabad teret engedtek a „verekedős“ játékfelfogásnak, mit sem törődve azzal, hogy nőiesség is van a világon. Ha mind­untalan csak azt fogjuk hajtogatni váll­­vonogatva, hogy ilyen már korunk sport­ja, akkor néhány esztendő múlva meg­nézhetjük a női kézilabdát és általában a női sportot. Na'<

Next

/
Thumbnails
Contents