Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-24 / 43. szám
Nagy László felvételei A Szlovákiai Nőszövetség KB plénumülése meghatározta a járási bizottságok, alapszervezetek, az egész nőmozgalom fő feladatait a következő, 1980-as évre. Ezeket a feladatokat elemezte beszámolójában Elena Litvajová, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnöke. A következő hetekben járásonként veszik számba tennivalóikat az asszonyok a társadalmilag fontos sorrendben. Elsősorban a termelő munkában, majd a szolgáltatásokban, közellátásban és a nevelésben. A beszámoló erre vonatkozó fejezeteire lapunk további számaiban még visszatérünk. Most, amikor falu falu után, város város után ünnepli a nemzetfelszabadító harc, és a felszabadulás 35. évfordulóját, visszatekintünk megtett utunkra. Történelmünknek erre az újkori fejezetére, amely társadalmunk eredményeiben Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának helyességét igazoljo a dolgozó népünk jólétéért vívott küzdelemben. Azoknak az áldozatát, fáradozását, akik a szocialista társadalom megteremtéséért, szabadságunkért küzdöttek. Büszkén vesszük számba megváltozott, megszépült életünket. Gyáraink sokaságát, az új városokat, utakat, önmagunk munkáját ezekben az eredményekben. Mert nem volt könnyű az utunk: küzdelmünk és munkánk. Sok nehézséget, bonyolult időszakot éltünk át, küzdöttünk le célunk, szocialista társadalmunk érdekében. Azért, hogy az új társadalom építésének bonyolult és igényes feladatai közepette se tévesszük szem elől dolgozó népünk életszínvonalának állandó emelését, politikai és szociális biztonságának megszilárdítását. Ebben az országépítő igyekezetben szilárddá kovácsolódott a munkásosztály, a parasztság és a dolgozó értelmiség egysége, alapjaiban megváltozott a nők helyzete, kialakult népünk, nemzeteink erkölcsi-politikai egysége az igazi egyenjogúság elveinek alapján. Társadalmunk fejlődése a XV. kongresszus óta eltelt időszakban arról tanúskodik, hogy pártunk gazdaságfejlesztési és szociális programja összhangban van lehetőségeinkkel és szükségleteinkkel, kifejezi egész népünk érdekeit. Biztosítja népgazdaságunk és dolgozóink életszínvonalának dinamikus fejlődését. Ezzel párhuzamosan azonban azt sem tévesztjük szem elől, hogy bonyolult körülmények közepette kell céljainkért küzdenünk, programunkat valóra váltanunk. A Szlovákiai Nőszövetség KB plénumülésén a főbeszámolót hallgatva egy, a fiatalok között elhangzott kérdés jutott eszembe. Hogyan lehet forradalmár, forradalmi ma, korunk békés - és sok szempontból kényelmes körülményei között valaki? - Erről vitatkoztak, erre keresték a választ. A kérdezés általában a fiatalok kiváltsága és szokása, viszont kimondatlanul, bevallatlanul, azt hiszem, minden ember, tekintet nélkül korára, dédelget egy álmot, vágyat, hogy véghez vigyen valami nagyot, szépet alkosson, hogy tehessen valamit „az emberiségért“. Csak a gyermek és az egyéni érdekeit féltő, önző, társadalmat segíteni nem akaró ember hiszi, hogy már mindent feltaláltak, mindent megírtak és elmondtak, hogy talán már nem is akad ilyen tennivaló. Az irányítás, a termelés, valamint a fogyasztás nem minden szakaszán érvényesül még a magasfokú hatékonyság elve. Enélkül viszont terveinket nem teljesíthetjük. Sok még az olyan nehézség, amit saját hibáinkkal idéztünk elő. Ezeket a hét éve tartó világgazdasági válság hatásai még inkább bonyolíthatják. Ezért rendkívül fontos, sőt nélkülözhetetlen munkánk minőségének javítása, a hatékonyság, a termelékenység fokozása. A takarékosság, az okos gazdálkodás a nyersanyaggal, munkaidővel. A következetesség, az igényesség önmagunkkal, egymással szemben. Az elkövetkező hónapokban, években munkánk krédójává kell tennünk az emberi felelősségben, leleményességben - a munkafegyelemben, az ésszerű gazdálkodásban rejlő tartalékok feltárását., A maga beosztásában, munkakörében minden egyes ember felelős az egész társadalom fejlődéséért. Munkájával, magatartásával, személyes helytállásával. Legfontosabb tennivalónk széles körben biztosítani a szervező-irányító munka határozott javítását minden szinten. Számba vesszük mi is szerény terjedelmű lapunkban mivel, hogyan segíthetünk még többet? Hogyan lelkesítsünk, bíráló szóval, jó példával kire-miként hassunk? Hol vannak még tartalékaink? Olvasóink észrevételei, levelei nyomában alig győzünk járni. Jó példa is akad számtalan. Tudjuk, nem elég csak meglátni a hibát, a bajt, orvosolni is kell, tanácsot adni, hogyan lássanak hozzá megszüntetéséhez. Társadalomismeretre és önismeretre van szükség. Arra, hogy mindenki tisztán lássa gondjaink gyökerét, fejlődésünk lehetőségét. Saját tennivalóit a társadaloméban. És hogy társadalomért végzett munkája arányában értékeljük - értékeljék is - érdemeit. ■ Alapvetően meg kell szilárdítani a munkafegyelmet, következetesen fel kell számolnunk a hibákat és hiányosságokat, ezek okait, felelősségre vonni ezek okozóit. Sokkol erőteljesebben kell fellépnünk a megvesztegetések, a korrupció, a társadalmi vagyon megkárosítói, az élősködők, a munkakerülők, a közös tulajdont „Csáky szalmájának" tekintők ellen. Hazánk jövője munkánk által épül. Tehát ettől - tőlünk függ, milyen lesz ez a jövő. A nőknek is tudniuk, érezniük kell, mit vár el tőlük a társadalom, hogy mi az adott körülmények között a kötelességük. A nők rendszeretete, beosztani tudása, szorgalma közmondásos — vagyis a vérünkben van. A munka minőségét, a hatékonyságot serkentő, követelő mozgalom, e társadalmi igény követelői élére kell tehát állniuk. Az ilyen nő legyen a példakép, korunk asszonya. A becsületes, lelkiismeretes, munkáját hősi önfeláldozással végző nő, aki ilyen erkölcsi normák szerint él, és neveli gyermekeit is. Elena Litvajová elvtársnő a mi tennivalóinkat így fogalmazta meg: Nőszövetségünk lapjaitól elvárjuk, hogy ott legyen az ilyen emberek, az ilyen asszonyok között, hogy hiteles krónikása legyen üzemeink, szövetkezeteink, tudományos és kutatóintézeteink munkás hétköznapjainak, küzdelmeinek ezekért a célokért. Hogy még tórgyilagosabban, konkrétabban és kritikus igényességgel írjon társadalmunk minden problémájáról, mindarról, ami munkánkat, életünket nehezíti, bonyolítja. Az élet nemcsak idillikus történet, hanem kemény és megalkuvás nélküli harc is. Az új arca a régivel, és éppen sajtónknak a kötelessége, hogy egyre erőteljesebb, szabadabb szárnybontogatáshoz segítse az .Újat.- hme -EGYETLEN ÚT
