Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-09-19 / 38. szám
Évente kétszer van karfiol-idény, tavasszal és ősszel. Az őszi karfiol rózsája tömötlebb, keményebb, fehérebb, ízletesebb és zamatosabb a kora tavasziénál. Egyik legtáplálóbb zöldségünk, amely sok fehérjét, szénhidrátot és C vitamint tartalmaz. Ezért húspótló ételként emlegetjük. Rántott karfiol A karfiolt egészben sós vízben félig megfőzzük. Szitára, majd szalvétára téve teljesen megszárítjuk. Ezután a kívánt darabokra vágjuk vagy rózsáira szedjük. Tojást és simalisztet habosra verünk, belemártjuk a karfiolt, meghempergetjük zsemlemorzsában, és forró olajban kisütjük. Tálalhatjuk vajas-tejfölös mártással, tartármártással. Köríthetjük burgonyapürével, szalmaburgonyával és vegyes zöldségsalátával. Karfiol bécsi módra Egy szép nagy karfiolt sós vízben annyira főzünk, hogy szét ne essék. Tűzálló tálal vajjal kikenünk, beletesszük a karfiolt. Vajas rántást készítünk, amelyet tejjel engedünk fel. Belehabarunk 4—5 tojássárgáját, 15—20 dkg apróra vágott sonkát keverünk hozzá, 5—6 db apróra metélt szardellát és fél megtisztított borjúvelőt. Óvatosan összekeverjük és beleöntünk 3 dl sűrű tejfölt. Az így elkészített mártást a karfiol közé öntjük úgy, hogy a lazán szétnyitott rózsák közé is befolyjon. Meghintjük reszelt sajttal, és sütőben háromnegyed óráig sütjük. Tálalhatjuk tarhonyával vagy rizzsel. Sült karfiol A karfiolt sós vízben megfőzzük, szitán lecsöpögletjük róla a vizet, a szárát alul teljesen levágjuk. Ügyeljünk arra, hogy ne főzzük túl. Óvatosan beletesszük egy kivajazott tűzálló edénybe, és abból a léből, amelyben főtt, vajból és lisztből sűrű mártást készítünk. Ezzel öntjük le a karfiolt, de úgy, hogy egészen ellepje. A tetejét meghintjük vajon pirított zsemlemorzsával, majd reszelt sajttal. Vajat is bőségesen teszünk a tetejére, és forró sütőben szép aranysárgára sütjük. Párolt rizzsel tálaljuk. Karfiol-rizottó Erre a célra szép fehér, tömött karfiolt válasszunk. Megmossuk és rózsáira szedjük. Vajat vagy olajat teszünk a tűzálló tálba, egy közepes nagyságú vöröshagymát finomra reszelünk, és rátesszük a forró olajra. Csak néhány percig pirítjuk, aztán lehúzzuk a tűzről, egy kis kanál édespaprikával szórjuk meg. összekeverjük, és beletesszük a karfiolt. Sózzuk, borsozzuk, rákarfkázunk egy zöldpaprikát, paradicsomot, két gerezd fokhagymát, és fedő alatt puhára pároljuk. Egy másik edényben rizst párolunk, de úgy, hogy minden szem külön maradjon. Amikor kész, bőséges mennyiségű apróra metélt petrezselyemzöldjét keverünk el benne, majd hozzátesszük a párolt karfiolt. összekeverjük, és még két percig együtt pároljuk. Vegyes zöldségsalátával tálaljuk. Karfiolleves tejjel A karfiolt jól megmossuk, rózsáira szedjük, forrásban levő sós vízbe rakjuk, befedjük és főzzük. Olajból és simalisztből rántást készítünk, beleteszünk egy közepes nagyságú reszelt hagymát és rózsaszínre pirítjuk. Ezután felöntjük vízzel, beletehetünk egy húskockát, egy kevés borsot és sót, tetszés szerint tejet és felforraljuk, végül beleöntjük a karfiollevesbe. Egy csokor petrezselyemzöldjét apróra vágunk, a levesestálba tesszük és erre szedjük rá a levest. Karfiolsaláta Hozzávalók: 60 dkg karfiol, 10 dkg vöröshagyma, 2 dkg cukor, 2 kanál olaj, víz, só, ecet, törött bors, egy csokor petrezselyemzöldje. A karfiolt sós vízben megfőzzük, rózsáira szedjük és tálba rakjuk. Rászórjuk az apróra metélt hagymát, a cukros, sós, ecetes vizet ráöntjük és jól összekeverjük. A tetejét megszórjuk petrezselyemzöldjével és törött borssal. Túrós sütemény. Hozzávalók: 6 tojás, 10 evőkanál porcukor. 8 kanál víz, 20 dkg daraliszt, fél sütőpor. A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük és hozzáadjuk apránként a vizet. Jól összekeverjük, hozzáteszszük a felvert tojáshabot, majd a liszttel elkevert sütőport. Félig megsütjük, s a következő tölteléket teszszük rá: 30 dkg túrót, 20 dkg áttört főtt burgonyát, 15 dkg porcukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, 4 tojássárgáját jól összekeverjük, és hozzátesszük a tojások habját. Még egyszer jól összekeverjük, megkenjük vele a tésztát, a sütőbe tesszük és tovább sütjük. A recepteket Lacza Gizella perbetei (Pribeta) olvasónk küldte be. Levelezőink írják Illetve most nem ők írják, hanem a szerkesztő, aki a leveleket átveszi és besorolja, és naponta várja a postát, az új híreket, a helyi jellegű, apróságnak tűnő, de egy rovatba tömörítve már jelentőssé növekvő eseményekről. Társadalmi munkákról, ünnepélyekről, iskola, óvoda, bölcsőde, kultúrház átadásokról, jelentős munkát végző szocialista brigádokról, eseményekről, melyekről a szerkesztő csak ritkán szerez tudomást, melyekre nem jut el, mert éppen más feladatok kötik ... A sajtónap a levelezók-tudósitók ünnepe is; együttműködésünk eredményeit mérjük, nézzük a térképet. . . Rajtuk is múlik, hogy mekkora területről Írunk, hogy hozzánk más úton el nem jutó ügyekről, eseményekről beszámolunk. Sorra vesszük a leghűségesebbeket, a régóta író legkitartóbbakat, az újabbakat, s mihdig izgatottan várjuk, ez alkalmi, egyszeri levélíró jelentkezik-e újra. Ősz van, hosszabbodnak az esték, elmúltak a szabadságok, a tömegszervezetek új akciókat kezdenek. Reméljük, tudósítóink jól pihentek a nyáron, s most már serényebben forgatják tollúkat, hogy az ország minden sarkából eseményteli levelekkel jöjjön a postás, hogy ötletes helyi kezdeményezések másoknak is példát mutassanak, s ne maradjanak visszhang nélkül. ÍGY MÉG JOBB... — Először a munkahelyemen akartam vetélkedőt szervezni, nem sikerült. Gondoltam, járási méretben több szerencsével járnék. Beszéltem a Szlovákiai Nőszövetség Dunaszerdahelyi (Du-n. Streda) Járási Bizottságának dolgozóival és az Észak II. lakótelep önkormányzatával, vállalták a vendéglátók szerepét. Sőt, csapatot is küldtek — meséli Csémy Judit, az SZNF 35. évfordulója (augusztus 22-én Dunaszerdahelyen) rendezett megemlékezés szóvivője. A vetélkedő azt kutatta, mennyit tudnak asszonyaink-lányaink a Szlovák Nemzeti Felkelésről, pártunk és munkásmozgalmunk történetéből, háború alatti tevékenységéről. Meghívott vendégeik. az antifasiszta harcosok szövetsége járási bizottságának vezetője, Tomasovic elvtárs, Ferencei Anna és ~ Borská Mária volt partizánok, a vetélkedő egy-egy szép intermezzójaként harcos mútjuk ma is érvényes örökségéről szóltak. A vetélkedőben négy csapat vett részt, a hodosi (Vydrany), a bacsfai (Bác) nőszervezet, a szolgáltatásokban dolgozó nők képviselői és az Észak II. lakótelep önkormányzatának csapata. Sok alapszervezet későn jelentkezett, igy tagságuk csak nézőként volt részese a versenynek, melyet minimális pontkülönbséggel a szolgáltatások csapata nyert. A közönség azonban így is jól szórakozott, és sokat tanulhatott. Van ennek az akciónak még egy — nem mindenki számára nyilvánvaló — tanulsága. Kocsis Margit hodosi versenyző mondta felkészülésükről, hogy dolgozó, családos anyák legalább egy hónapig rövidítették éjszakai ólmukat, s nem sajnáltak néhány napot szabadságukból a tanulásnak, a versenynek szentelni. Sikeres szereplésük ösztönző ereje tán a jövőben még több embert hoz össze, merészebbek lesznek. — Kicsiben nem ment. . . Most már örülünk neki. Igy még jobb . . . Többen dolgoztunk, többen bizonyítjuk, hogy lehet, hogy érdemes ... — oldódik a verseny után Csémy Judit izgalma. EGY ÜNNEPI BÚZAKALASZ MORFOND1ROZASAI Mire befejeződik az aratás, elkészül a koszorú is. Érett búzakalászokból, színes szalagokkal díszítve, jól látható helyen várja, hogy kezdődjék az ünnep. És közben gondolkozik. Végigfut egész életén. Mag korában még nem gondolt arra, hogy ünnepi dísz lesz, hogy ünnepelni fogják. Jó földre vágyott, s ez teljesült is. Gondos fejek és kezek irányították sorsát. Mégsem volt könynyű felnőni. Zizegő aranysárga szárában, bóbiskoló nehéz fejében most is érzi a csípős téli hideget, s valami kimondhatatlan szomjúság most is felrémlik benne. Mégis úgy érzi, régen volt ilyen egészséges. Itt Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) a Dukla efsz földjein jó termést hozott. Igaz, régen látott ennyi ruhát az aratókon. Először meg is lepődött, aztán megszokta a pulóvereket és szerelőkabátokat, mert neki sem volt túlságosan melege. Most (augusztus 18-án) együtt ünnepelnek. Úgy illik, hogy akik együtt izzadtak, együtt is örüljenek a megtermett kenyérmagnak. Igaz, ő nem iszik Boriska „szőlősgazda" borából, de az elismerő szavakat hallja, s utána a cigányzene ritmusára, a táncosok felkavarta levegőben boldog — szemérmesen ő is meg-megperdül... Gyurkovits Rozália Anyák, feleségek, lányok figyelték a versenyt. Fogas Ferenc felvétele
