Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-24 / 4. szám
z < CD < 2О >-z >ш N V) < Z < & >■ ш ®[pw(ö)©@ág] ® IbÖSaÖDml ®G0®[TO©®,@J[P®, Levél Takács Margit szeptemberben hivatalos levelet kapott a hajógyárból. Tudatták vele, hogy harmincadikán lejár a munkaszerződése, tehát jelenjen meg a személyzeti osztályon a kilépés elintézése végett.Csak forgatta a levelet; háromszor is megnézte, valóban neki címezték-e, elolvasta, ki tudja hányszor, de a tartalmát nem tudta felfogni. Miért kell kilépnie. Ö nem akar elmenni a gyárból!... Ott akar dolgozni, ahol apja már huszonhat éve csőszerelő... Az nem lehet igaz, hogy ahol több mint négyezer ember dolgozik, ne lenne szükség egy érettségizett munkaerőre.. . A levél sok álmatlan éjszakát okozott a családnak. A fiatalasszony sírt, az apa töprengett. Végül az anya tollat fogott, megírta szerkesztőségünkbe, mi történt a lányával. Bizonyítékként a hivatalos levelet is mellékelte. Bizonytalanság Németh Emília, a komáromi (Komárno) hajógyár személyzeti osztályának vezetőhelyettese hivatalos iratokat tesz elém. A munkaszerződést, mely kimondja, hogy Takács Margit izsai (Iza) lakost 1978. április 5-től 1978. szeptember 30-ig alkalmazzák a hajógyárban. Az értesítést, melyben Kosicky Michal, a közgazdasági információkat-analíziseket készítő osztály vezetője tudatja a személyzeti osztállyal, hogy Takácsnénak lejárt a munkaszerződése, intézzék el a kilépési formalitásokat. Megjegyzi még: Takácsnét már szóban is figyelmeztette, hogy munkaszerződése lejár. Kezembe került annak a fiatalasszonynak a kérvénye is, akit az osztályvezető azonnali felvételre javasolt Takácsné helyébe — szintén féléves munkaszerződéssel. Kezdem nem érteni az ügyet. Mert a munkatörvénykönyv értelmében, ha meghatározott időre kötik a szerződést, az idő leteltével a munkaviszony magától megszűnik. A gyár vezetőségének nem kell indoklást adni hozzá. Persze erre a dolgozót a szerződés megkötésekor figyelmeztetni kell, hogy ő annak tudatában aztán vagy kéri a szerződés meghosszabbítását, vagy más munkahelyet keres magának. Takács Margitnak tehát tudnia kellett, hogy a munkaszerződése szeptember végén lejár, s ezzel a gyárral szemben támasztott jogai megszűnnek. Miért keseredett hát úgy el, amikor megkapta a hivatalos értesítést? S ha továbbra is a gyárban akart maradni — munkaerőre szükség volt, ezt bizonyítja a másik fiatalasszony kérvénye, melyet az osztályvezető elfogadott — miért nem maradhatott ott? A magyarázatot Németh Emíliától várom.- Mi az előírásoknak megfelelően jártunk el. De megmondom őszintén, valamit én sem értek itt teljesen. Takácsnét az anyagkönyvelési részlegre vettük fel. A kolléganői a legjobbakat mondták róla. Aztán átkerült a bérosztályra. Itt a munkatársnői éppen az ellenkezőjét állították. Vajon miért? Amikor lejárt a szerződése, Takácsné maga kérte, szeretne más beosztásban dolgozni. Végzettségének megfelelően a levelezési osztályon kínáltunk neki munkát, de ezt szakismeret hiányában nem vállalta. Ezenkívül csak a rozsdatisztítóknál és a darukezelőknél lett volna üres hely, de ezt nem akarta. Az utolsó napon azonban azzal jött: bárndT8 milyen munkát elvállal, csak a gyárban maradhasson. Ekkor tudtuk meg, hogy terhes, ami azt jelentette, hogy már a rozsdatisztítókhoz és darukezelőkhöz sem mehet. Szerettünk volna segíteni rajta. Az utolsó lehetőségként a takarítónői beosztást javasoltuk. Beleegyezett. Azóta is a szaktanintézetben takarít. Megoldás Szabó Imre, a szaktanintézet vezetője:- Ugyancsak csodálkoztam, amikor jelentkezett nálam. Meglepődtem, hogy egy fiatal nő érettségivel takarítónői állást vállal. Megmondta őszintén, terhes, munkaviszonyban akar maradni. No ezzel az én takarítónő-gondom nem nagyon oldódik meg - gondoltam, de tiszteletben tartottam őszinteségét és beleegyeztem, hogy betölthesse ezt a munkahelyet. Azóta szorgalmasan dolgozik, semmi panaszom sincs rá. Takács Margit, takarítónő: — Nem bírom ezt a munkát. A mellékhelyiségek tisztításakor mindig rámjön ebben az állapotban a hányás . . . Igyekszem jól végezni a dolgom, de nagy erőfeszítésembe kerül. Állandóan azon töprengek, miért kellett idekerülnöm? — Ha jól tudom, a takarítónői állást önként vállalta. Tulajdonképpen miért nem akart a bérelszámolásban maradni? — Nem fogadtak maguk közé. Jobban mondva, én nem tudtam illeszkedni hozzájuk ... — Nem iszom, nem dohányzóm, nem szeretem a hangoskodó, mulatozó társaságot... A vége az lett, hogy a kolléganőim ajánlották; jobban járok, ha más munkahelyet keresek magamnak. Egyetértettem velük, de azt azért nem gondoltam, hogy a gyárban a takarításon kívül más munka nem akad számomra. Dicséret Bartík Pál, az anyagkönyvelési részleg vezetője: — Takácsné szorgalmasan dolgozott. Elégedettek voltunk vele. Éppen ezért, amikor június elején Kosicky elvtárs felhívott, hogy a bérelszámolásban állandó munkahely ígérkezik, s tudja, hogy nálam ketten dolgoznak szerződéssel, Takácsnét javasoltam erre a helyre. Úgy .gondoltam, megérdemli az állandó beosztást. Ö is megörült, mert szeretett volna a gyárban maradni. A „Vlasta" szocialista brigád tagjai; Nosková Milica, Barát Mária, Szabó Mária, Lazar Gabriella és a többiek is, akikkel az anyagkönyvelésben dolgozott, úgy vélekednek róla, hogy minden iránt érdeklődött, pontosan és precízen végezte munkáját, barátságos, jóindulatú munkatárs volt. Sajnálták, hogy átment a másik munkahelyre, mert megszerették, jól beilleszkedett a kollektívába. Panasz A bérelszámoló részlegen Takácsné Czibulka Erzsébettel ült egy helyiségben : — Az igaz, hogy szorgalmas volt, de nem birkózott meg a rábízott feladatokkal . . . Nekünk a fizetéseket négy-öt nap alatt kell elkészíteni. Mindegyikünkre kétszáz-háromszáz dolgozó bérének a kiszámítása jut. Adókedvezmény, kölcsön, gyermektartás, betegbiztosítás - ahány dolgozó, annyiféle levonás. Én már egy éve vagyok itt, de még mindig nem ismerem ki benne teljesen magam. Mert ezt a munkát nem lehet sablonoson végezni, ismerni kell az előírásokat, amelyek gyakran változnak. A túlórázások nálunk a hónap végén magától értetődőek . .. Takácsné túlságosan komoly, zárkózott volt, nem tudott mindenben hozzánk alkalmazkodni. Krajcík Magda, a másik munkatársnő: — A képességei . .. Valami egyszerűbb munka felelt volna meg neki, nem ez a bérelszámolás. Mindenben hibát csinált, emmit sem bízhattunk önállóan rá. Én tizennyolc éve végzem ezt a munkát, ennyi idő alatt tizenöt kezdőt betanítottam, de alig maradt öt a bérelszámolásban .. . Egy év is eltelik, amíg ennek a munkának minden fortélyát elsajátítja az ember, (Takácsné csak három hónapot töltött a bérelszámolóban.) Kötelesség Kosicky Michal, a közgazdasági információkat-analíziseket készítő osztály vezetője irányítja az anyag-, gyártási-, pénzügyi-, és bérkönyvelés 45 női alkalmazottját. A gyermekgondozási szabadságon levő nők helyébe az osztályon belüli átszervezéssel vagy féléves szerződéssel vesznek fel munkaerőt.- Takács Margitot lehetőségünk volt állandósítani, de mielőtt lejárt volna a szerződése, utánam jött, hogy nem akar a bérelszámolásnál maradni, másutt keres magának munkát. Nem kérdeztem az okát; számomra ezzel lezárult az ügy. Gyurcsovics József, az üzemi bizottság elnöke ugyancsak csóválta a fejét, amikor elmondtam, mi járatban vagyok a hajógyárban: — Mindezt magától kell megtudnom?!... Igaz, járt nálam néhány nappal ezelőtt a fiatalasszony édesapja azzal a kéréssel, hogy nem tudnék-e az érettségizett lányának képességéhez méltó munkát szerezni, de a körülményekről nem beszélt . . . Ma már másképp látom a dolgokat, s igyekszem utánanézni. Persze, üres helyet aligha tudunk egyik napról a másikra szerezni, de számolunk a fiatalasszonnyal. Nem szeretném, ha a gyárunkban egy dolgozót is sérelem vagy bántódás érne — azért vagyunk itt, hogy védjük a dolgozók érdekeit. Takácsnét, ha előbb nem is, mire szülési szabadságról viszszajön, megfelelő munkához juttatjuk. Ezt ígérem! Elégtétel Alig telt el egy hónap azóta, hogy a hajógyárban jártunk, amikor Takács Margit édesanyjától újból levelet kaptunk. Tudatja, hogy „győzött" az igazság, leánya megfelelő munkahelyet kapott. Az ügy tehát megoldódott. De nem hagy nyugodni sok kérdés; vajon szükség volt ennyi izgalomra? Nem a kölcsönös bizalom hiánya, - a vezetők és beosztottak, a szakszervezet és a dolgozók között — idézte elő ezt a helyzetet? A félfogadási órákra korlátozott figyelem, tanácskérés nem rekeszti-e ki az emberek közül az őszinte szavakat? Nem a figyelem hiánya az egyik oldalon, a bizalmatlanság a másikon, okozza-e, hogy inkább kifelé, más szervezethez fordulnak az emberek problémáikkal? Érdemes lenne ezen elgondolkodni. Nemcsak itt, hanem más munkahelyeken is, ahol hasonló eset megtörténhet. H. ZSEBIK SAROLTA TIT A bolygók körül keringő égitesteket mellékbolygóknak vagy holdaknak nevezzük. A mi Holdunk szintén mellékbolygó, a Föld holdja. Egy bolygónak több holdja is lehet, a Jupiternek például 12 holdja van, a Szaturnusz körül 10 hold kering, az Uránusz körül 5. A Vénusznak és a Merkúrnak nincs holdja. A holdtan (szelonológia) alapjai a középkorba nyúlnak vissza, a távcső feltalálásáig. Galilei rajzolta meg 1610-ben (amikor az első távcsövet megszerkesztette) az első Hold-térképet. Újabb mérföldkő volt a fényképezés felfedezése, 1940-ben J. W. Draper készítette az első Hold-fényképet. Napjainkban pedig a kozmikus szondák segítségével szinte minden titkot felfedhetünk a Holdról. Bolygórendszerünkben a Hold a nagy, de korántsem a legnagyobb holdak sorába tartozik. Földünknél három és félszer kisebb, ellipszis alakban kering Földünk körül, amelytől 384 000 kilométernyi átlagtávolságban van. A fény 1,28 másodperc alatt járja be azt a távolságot. A Hold tehát — viszonyítva a többi égitesthez — igen közel van hozzánk. A Hold tömege jóval kisebb a Föld tömegénél, ezért vonzóereje is kisebb. Egy hatvan kilogramm testsúlyú ember a Holdon mindössze 10 kilót nyomna. A Holdnak nincs légköre, felszínén élesen kirajzolódnak a képződmények körvonalai. Tisztán láthatók a hegyláncok, a kráterek és a síkságok, amelyekről régen azt hitték, hogy tengerek. A Hold felszíne két alaptípusba sorolható: az egyik sötét, sík területek, a másik világosabb (mintegy 75%) hegyes vidék. A Hold talaját tehát magas, de szelíd lejtőjű hegyek borítják, mély, messzenyúló völgyekkel és keskeny,
