Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-24 / 4. szám
Kr^ityna Kryslyna számára ezentúl minden vasárnap különös nap lesz. Késő délután: az emberek általában pihennek, tévé előtt ülnek, teáznak, szórakoznak ... Krystynát óriási tömeg várja a gdanszki kikötőben. Pontosan öt óra van (1978 június), amikor jelentést tesz különös küldetéséről: Mazurek nevű vitorlásán körülhajózta a Földet, összesen 31 166 tengeri mérföldet tett meg. Athajózott három óceánon, négy világrész tíz országának huszonegy kikötőjében horgonyzott le. Több mint két év után tért vissza hazájába, Lengyelországba. Az első nő, aki egyedül körülhajózta a Földet. A kis fehér jachtot a lengyel hadiflotta hajói várták nemzeti színű zászlókkal, és tiszteletére a himnuszt játszották. Néhány nap múlva Kryslyna löbb magas állami kitüntetés —- köztük a lovagkereszl tulajdonosa lett. Mazurek nevű jachtot is ő tervezte Krystyna számára, illetve egy egész sor modellt készített. Természetesen ez a merész vállalkozás nemcsak egy hirtelen elhatározás volt. Már gimnazista korától sportolt, a tenger rabja volt, érmet is szerzett hosszútávú vitorlázásban. A sportegyesület végül az utolsó hat jelölt közül őt választotta ki, akinek engedélyezték és anyagilag fedezték a nagy utazást. A kis hajó mindössze 9,5 m hosszú, 2,70 m széles, 1,75 m-t süllyed a vízbe. Ezzel a fehér vitorlással szerzett magának és hazájának Krystyna világhírt. Minden találkozáson, minden beszélgetésen arra voltak legkíváncsibbak az emberek, milyen volt a nagy utazás, milyen élményei voltak, milyen érzésekkel tért haza? Nos, igaz, hogy Krystyna minderről könyvet készül írni, de azért szívesen beszélt élményeiről. Ezekből je-Kryslyna Chojnov.ská-Liskicwicz mérnök Marie Kabrhclová, a CSKP KB elnökségének tagja, a CSSZNSZ Központi Bizottsága elnökének társaságában. a kapitány ... ennyi volt a hír, amely percek alatt világgá röppent, és különösen sportkörökben nagy érdeklődést váltott ki. De ki is valójában Krystyna? A közelmúltban itt járt közöttünk. Alkalmam volt néhány napig kísérni, s közben megismerni. Prágában, Písekben jártunk, a Csehszlovák Nőszövetség vendége volt, gimnazistákkal, szocialista brigádokkal, munkásokkal, fiatalokkal találkozott. Elmondom most róla azt, ami megmaradt bennem, és ha fiatalok közé megyek, minduntalan kikívánkozik belőlem. Krystyna Chojnovská-Liskiewicz negyvenkét éves hajóskapitány, foglalkozása hajótervező mérnök. Gdanszkban végezte tanulmányait és az ottani Lenin hajógyárban dolgozott férjével együtt, aki szintén hajótervező. A gyeztem le néhányat azoknak, akik most „találkoznak” először Krystynával. A partraszállásra így emlékszik vissza: — A kijelölt út nem itt, Gdanszkban, hanem a Kanári-szigeteken ért véget. Las Palmasban, az Atlanti-óceán kikötőjében. Nagy ünnepléssel fogadtak a szigetlakok, a sajtó, a televízió, a filmesek. S nekem a legnagyobb örömöm az volt, amikor megpillantottam a férjemet és a barátokat, akik nem bírták kivárni, míg visszatérek hazámba, eljöttek elém. Az utazás rendkívül nagy testi és lelki erőfeszítést követelt. Szinte emberfelettit. Krystyna erre így emlékszik: — Naponta néhány órát aludtam csak. Volt úgy, hogy az egyik kezemmel a kötelet húztam, a másikkal kávét főztem. A legnehezebb volt az átkelés a Csendes-óceánra és a Jóreménység-fok körüli útszakasz. A Korál-szigeteknél a vesém megbetegedett. Lefogytam, legyengültem. Egy ausztrál kórházban egy hónapig tartó kezelésre szorultam. Mire felépültem eltűnt a hajóm a kikötőből. A szigetlakok segítségével találtuk meg — megengedett a horgony és elsodorta az ár... Hazatérése után egy lengyel újságnak így nyilatkozott Krystyna, a világjárta kapitány: — Azt hiszik, panaszkodni fogok, hogy kimerített az út? Ellenkezőleg: éveket fiatalodtam. Az orvosok is ezt mondták. — Elértem célomat, és ez új erőt adott. Szeretnék az utazásomról könyvet írni, a tengerről, a kikötőkről, az emberekről, akikkel találkoztam. És persze tovább dolgozom a gdanszki hajógyárban. De a jövő évi szabadságot nem a tengernél fogom tölteni, abból most egy darabig elegem van. Inkább hegyekbe megyek .. . Hogy milyen ember vagyok? Általában azt tartják rólam, hogy nincs bennem egy cseppnyi romantika sem. Azt hiszem, igazuk van. Szeretek mindent pontosan előre tervezni és a tervhez tartom magam. A tenger nem tűri a rögtönzést, a legszigorúbb törvénye: az ember csak önmagára számíthat. Mindenben. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, végem. S most azt mondom: az ember akaratának, erejének tartalékai — kimeríthetetlenek H. N. MI
