Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-15 / 33. szám
Mi így látjuk! („Ez az eset komoly problémája volt osztályunknak, s bár belügyeinket nem szoktuk dobra verni, úgy érzem, hasznos és tanulságos tükre lehet az egyén ‘és a kollektíva viszonyának.") A rozsnyói (Roznava) kórház nőgyógyászati és szülészeti osztályának újszülött részlegén három műszakban hat nővér dolgozik, közöttük Z., aki egyedül neveli egyetlen fiát. 1976-ban azzal az indokkal, hogy nincs, aki gyermekét az óvodából, később az iskolából hazavigye, felmentést kért a délutáni műszakok alól. Mivel az osztályon szocialista brigád dolgozik, a kolléganők — közös megegyezéssel — elvállalták Z. délutáni szolgálatait. Csakhogy Z. hamar megszokta e jóindulatot, s egy év után már természetesnek vette, hogy ő csak reggeli és éjszakai szolgálatokat teljesít. Pedig közben változtak a munkatársak, új nővérek jöttek, akiknek szintén voltak kisgyermekeik. Nekik sem volt könnyű Z. helyett vállalni a délutáni szolgálatokat, hiszen őket is várták a gyerekek — óvodában, esti meséhez. Két év után megpróbáltuk rábeszélni Z'.-t, keressen új munkahelyet; szakképzett gyermeknővér, nincs egyetlen helyhez kötve. Próbálkozzék olyan részlegen, ahol nincs délutáni szolgálat. Feletteseinktől is kapott ajánlatot, de visszautasította. Azzal érvelt, neki „papírja van” A BAJOK A Nő 28. számában közölt vitacikk engem is, mint nyugdíjas egészségügyi dolgozót írásra késztet. Szerintem azok az emberek, akik nagy táskával érkeznek a rendelőbe, és nem a városban bevásárolt dolgok vannak benne (tudvalevő dolog, hogy sok vidékről érkező beteg összeköti az orvosi vizsgálatot a bevásárlással), nem vihetnek a nagy táskában mást, mint egy kis zöldséget, gyümölcsöt, ami nekik otthon megterem és sokszor a fán megy tönkre. Ez volna a nagy borravaló, amiből villát lehet építeni? Mert a pénzre nem kell nagy táska. És miért éppen a jólöltözöttek adnak borravalót? Ha valaki mégis kisebb-nagyobb ajándékkal lepi meg a kezelőorvosát, az szerintem a szeretetét, megbecsülését és megelégedését fejezi ki. Nem lehet nagyobb ajándék a virágnál. A virág a szeretet jele, ezért nem kell a táskába dugni, bátran és büszkén lehet adni és elfogadni, mert a kölcsönös szeretet az egészségügyben nélkülözhetetlen. De vajon melyik beteg ad borravalót, ha rosszul bánnak, csúnyán beszélnek vele? Sajnos, a baj nem a borravalóval kezdődik. Mert akkor miért csak az egészségügyről írnak a borravalóval kapcsolatban, amikor ugyanúgy beszélhetnénk az autó-, rádió-, televízió-, mosógépszerelőkről is. Legalább ennyi villával rendelkező szakember van ebből a munkaarról, hogy családi okokból délutáni szolgálatot nem teljesíthet. De mit ér a papír, ha az osztály zavartalan munkamenetét nem tudjuk biztosítani? Z. kollektívával szembeni viselkedése elégedetlenséget váltott ki a többi kisgyermekes anyában, s így három év után kénytelen voltunk bejelenteni, hogy ezentúl ő sem mentesül a délutáni szolgálatoktól. Ügy éreztük, éppen eleget segítettünk neki, amit ő közömbösen fogadott ... Nem akart munkahelyet változtatni, bár újabb lehetőséget kapott. Végül is döntött. Egyetlen „köszönöm” nélkül lépett ki kollektívánkból. Nem tőle, de tudjuk: gyermek-szakrendelőben dolgozik, csak reggeli szolgálatban, szombat — vasárnap szabadnapos. Osztályunkon pedig újra „szent a béke“. Mi így láttuk helyesnek a döntést. Egy szocialista brigád sokban segítségére lehet az egyénnek, de az egyén kollektívával szembeni magatartása nagyban befolyásolja e támogatást és jóindulatot. Kerestem és vártam az alkalmat, hogy megkérdezhessem: helyesen jártunk-e el Z.-vel szemben? SEDLÁK GABRIELLA Rozsnyó (Roznava) körből is, mint az orvosokból — ha nem több! A baj az egészségügyi dolgozók magatartásával és hivatásszeretetével van. Én is egészségügyi dolgozó voltam. Nem állítom, hogy tökéletes ember vagyok, mindenkinek vannak gondjai, bajai, és talán nem sikerül minden alkalommal leplezni azt, de merem hinni, hogy betegeink túlnyomó része szívesen gondol rám vissza, hisz kölcsönösen szerettük egymást. Vannak betegek, akiknek nem lehet eleget tenni, mert mindennel elégedetlenek. Számtalan esetben nevetve biztattam betegeinket, mosolyt varázsoltam ajkukra, és amikor elmentek a rendelőből, kisírtam magam, mert tudtam, nincs segítség. Személy szerint az egészségügyben felmerülő hibák okait a hivatásra való alkalmasságban keresném. Mind a közép-, mind a felsőfokú egészségügyi iskolák felvételiztető bizottságai élére pszichológust javasolnék, aki megállapítaná a jelentkezőknek az emberhez, a beteghez való viszonyát. Mert a tananyagot erős akarattal el lehet sajátítani, de ez magában nem elegendő olyan hivatás betöltéséhez, ahol sok-sok türelemmel és szeretettel az embereknek a reményt, az életet kell visszaadni. Vagy akár az utolsó, gyötrelmes napokat, órákat elviselhetővé tenni. JUHASZ ISTVÁNNÉ, Tornaija (Safárikovo) FORRÁSA A HIVATÁSTUDAT HIÁNYA agykaposról (Vefké Kapusany) vagy másfél évtizeddel ezelőtt alig lehetett elhinni, hogy város. Ipara nem volt sem a városnak, sem a környéknek; a poros, falusias utcákon csak a forró leheletű szél és vén kutyák kószáltak ilyenkor nyáridőben. 1960-ban 3200 lakosa volt. A területi átszervezésig betöltött járási rangja „ütötte'' csak várossá, meg az a pár üzlet, amivel több nyílt az utcáira, mint a környező falvakon. Ma Nagykaposnak 8400 lakosa van. Két évtized alatt a város lakossága közel háromszorosára duzzadt. Ez a gyorsütemü növekedés sok problémát is hozott magával. A területi átszervezéskor megszűntek azok a kisebb üzemek, amelyek a járási székhelyhez kötődtek, viszont nagyüzemek születtek, mint a Vajánban (Vojany) felépült hőerőmű, a Slovnaft és a gázvezeték szivattyúállomásai. Ezek a nehézipari létesítmények elsősorban férfimunkaerőt alkalmaznak. A két kisebb könnyűipari üzem — a Likotex és a bártfai (Bardejov) Jas cipőgyár idetelepitett részlege - összesen mintegy félezer női munkaerőt foglalkoztat. Ezenkívül még ezerkétszáz igényt tartanak számon a vnb-n a munkalehetőségre váró nőktől!- Még több kérvényünk volna, ha a bölcsődei (60 és óvodai (360) férőhelyeket az igényeknek megfelelően tudnánk bővíteni - mondja Sziszák Lászlóné, a Nagykaposi VNB titkára. - Mert 120 bölcsődei és 300-400 óvodai elhelyezést igénylő kérvényt tartunk számon. De ez ördögi kör! Mert ha az óvodai és bölcsődei férőhelyek kérdését megoldanánk, növekedne a női munkahelyek iránti igény, és fordítva: ha több női munkahely állna rendelkezésünkre, akkor meg a bölcsődei és óvodai férőhelyek igénylése növekedne meg. Nem is állíthatunk fel sorrendet, hogy melyiket oldjuk meg előbb. A két probléma egymásra épül, csak együtt oldható meg. A mezőgazdaságból egyre több munkaerő szabadul fel, hiszen ott is gyors ütemben folyik a gépesítés, a vegyszerezés, mely megszünteti a monoton, semmi esetre sem nőies, nehéz fizikai munkát. Akik nem ismerik elég alaposan problémáinkat a fóliasátrak láttán könnyen ítélnek felületesen. Ez elhamarkodott ítélet! Egyrészt a fóliázás nem megoldás, nem munkaalkalom, hanem vagy hobby, vagy mellékkereset. Ha növekszik is általa a piaci kinálat, nem tekinthetjük a munkaerő-gazdálkodás megoldásának - mivel a két jelenség egymással nem helyettesíthető. Az ebből származó jövedelem mellékkereseti — és nem jön könynyen. Van aki irigyli... de törvény senkinek sem tiltja, hogy utánozza, akár a legfejlettebb iparvidéken is. A másik szempont az, hogy városunkban a közelmúltban 2000 blokklakás épült. A panellakok hol kertészkedjenek?! Tény továbbá az is, hogy Nagykaposról még mindig mintegy 200 férfi utazik hetente munka után. Vagyis van mit tenni ezen a téren is. Problémáinkat nem lehet azon vélemények alapján sem elnapolni, hogy sok nő (tulajdonképpen nem is olyan sok!) nem fogadja el a felkínált állást?! Van ilyen is. Csakhogy meg kell nézni
