Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-08 / 32. szám

Egy város és vidéke

Mit jelent egy városnév, jelen esetben Komárom (Komárno)? Régi és új hagyományokat, lokálpatriotizmust, néhány sorral elküldhető anzixot... ez a város Csehszlovákia magyarságának mást jelent, mint a többi. Jókai írja a már idézett Az aranyemberben, hogy a .horgony... a hajó biztonságai*. Komárom, a mi újkori Komáromunk is ezt a horgonyt idézi: színházával, országos fesztiváljaival, jónevű iskoláival, amelyek szakembereket nevelnek a város és a környék iparának. Ez a jelenlét társadalmunkban, nemzetiségi valóságunkban, értékeket hordoz, halmoz egy ország - több százezer ember tudatában.

Lehet-e egy gépipari iskola Alma Mater?

Az iskola neveli az ipari üzemek szakember állományának tekintélyes hányadát.

... És volt a komáromi ipari, a nagy szándék: hagyományokat teremteni. - Korszerűtlen volt az iskolaépület. A volt tiszti kaszinó nagy szobáit zsúfolt éjjeli menedékhellyé átalakítva még diákotthona is lett. .. S van a mai Gépészeti Szakközépiskola, a város legkorszerűbb iskolaépülete, diákszállása ... Beköltözéskor úgy tűnt, ez maga a tágas „mennyország", s ma már az építészeti tagozattal (évfolyamonként két osztály) bővült iskolába tizenhat tanteremmel több kellene. Harmincöt diák Gadócon (Hadovce) lakik.

Kanyicska Teodor mérnök, az iskola pedagógusainak törzsgárdájából választódott ki, s lett az egyre nagyobb tekintélyű iskola igazgatója.- Ez a város, ez a járás mindig bizalommal, segíteniakarással fogadta az iskola képviselőit, még szűk lehetőségeiből is segíteni kívánt. Persze az ipari is igyekezett. Nem véletlen az iskola fejlődése. S ez a fejlődés kihat a városra is. Nem feladatunk, de érdemes lenne felmérni, mennyiben befolyásolja az iskola 25 éve a környék lakóinak műszaki kulturáltságát, igényeit. Ha egy vidéken negyedszázados építészeti középiskola van, a családi házak, városok, falvak architektúrája tükrözi a hatást. A mi gépészeti iskolánk hatása nem ilyen látványos ... Hozzánk már volt diákjaink küldik gyerekeiket felvételi vizsgára. Diákjaink hatvan százaléka magyar tanítási nyelvű osztályokba jár. Különösen ezekben nagy a túljelentkezés. Ezért tavaly 12 diákot rábeszéltünk, hogy vállalja a szlovák nyelvű oktatást, mert felvételi eredményeik jók voltak.

Ha az iskola mennyiségi növekedéséről már szóltunk, nem hallgathatjuk el a minőségi fejlődést - szakkifejezéssel élve: az oktatás hatásfokának mutatóit sem.

Egyszerre több érvet is sorolhatnánk, jelszószerűen, anélkül, hogy a sorrendnek értékelő értelmezése lenne: a műhelyben olyan gyártmányokat készítenek diákjaink, hogy kész termékekbe szerelve az angliai piacon is megállják a helyüket. Exportképesnek is mondhatnánk gyakorlati oktatásunkat, de a teória területén is van mivel dicsekednünk. A műszaki tantárgyak olimpiáján iskolánk diákjai képviselték Szlovákiát. Hárman. Ketten

közülük a magyar tagozat tanulói. Az sem csekélység, hogy szakiskolánk diákja győzött a kerületi matematikai olimpiászon.

Ipar és iparkodás

Ennek a vidéknek hosszú időn keresztül a mezőgazdaság adta meg jó hírét, volt jellemzője az emberi munkálkodásnak. A másik jóhír forrása a szorgalom, az iparkodás, mely még az iparosodás kezdeményezése előtt olyan legendává emelkedett, melyhez ezen a vidéken azóta is illik méltónak lenni.. A mezőgazdasági kultúra szülte minőségi igény átvivődött az ipari termelés szférájába is. Azt többszörözte meg az ipariskola teremtette műszaki szellemi erő.- Ez a nép valóban szorgalmas és ez nem frázis! - mondja a cipőgyár személyzeti osztályának vezetője Gábriel Podolinsky, aki bár még nem beszél magyarul, de öt év múltán érti, érzi e táj lakóinak szellemét. — Eleinte ezt szólamnak véltem. Itt minden tradíció nélkül teremtettünk könnyűipart, és nincs semmi szégyenleni valónk, sőt távlataink jogosan lehetnének merészebbek, mint más vidékeken. Ez az igyekvő, szorgalmas nép mindent képes megtanulni, és munkáját rövid időn belül magas színvonalon végzi. Tenné ezt fokozottabban, ha a távlati tervek szerint önálló vállalattá fejlődő üzemünk mellett, akár azonnal megindulna az itt élők anyanyelvén a szakmunkásképzés. Az igényes cipőipari munka egyre magasabb követelményeket támaszt. Ezért növelni kell — és mivel nőket foglalkoztató iparágról van szó — a nők szakképzettségét. Ez nemcsak minőségi termelési érdek, de fontos politikai feladat is.

— Tedd a tenyered a térképre — mondta az egyik kamasz, tán hetedikes volt, tán nyolcadikos. Amit letakart a térképen, az volt a komáromi járás. Társát faggatta, tanáros komolysággal. És a másik sorolta: mezőgazdasági vidék, bányászata nincs, ha csak a Duna kotrását, a kavics bányászatát nem számoljuk, ipara .. . ma már jelentős.

A cipőgyártásnak alig voltak hagyományai, — hacsak nem számoljuk a céhek gyors fejlődését a tizenhetedik században, amikor az állandó török-veszély ellenére a végyár Komárom jelentős gazdasági fellendülésnek

indult. A korabeli dunai kereskedelem és vízimolnárság mellett a városban a kézműipar is nagyot fejlődött.

így a hajdani végvár, mely megőrizte katonavárosi rangját, teremtett jó piacot a kézműveseknek, kisiparosoknak, kereskedőknek, hajósoknak. Az első valóban ipari kezdeményezés a Duna ajándékából, a sziget védte kikötőben született. Ügy hívták: Hajógyár. Pedig, ha akkor az ősök szerényebbek, csupán hajójavító műhelynek nevezik. Vagy tán előrelátók voltak ... ?

A hajógyár ma már magát a várost is jelenti.

Van a hajógyárnak a szakmain kívül egy másik hagyománya: Steiner Gábor. A munkásmozgalom mártírjának neve Komáromban többet jelent önmagánál, nevét a főutca, a járás egyik szövetkezete és a hajógyár idézi. Emlékét márványtáblák őrzik, a munkásmozgalmi tárlat anyagának főszereplője lesz, és a város szobrot áHít neki. Sok egykori harcostársának gyereke és unokája ma már a gyár dolgozója. Közülük való Berecz Imre, az összüzemi pártbizottság elnöke.

Vele is mint Gabriel Podolinskyval a gyár problémáiról beszéltünk. A növekvő gazdasági feladatok teljesítéséhez elengedhetetlen a dolgozók szociális körülményeinek, munka- és életfeltételeinek állandó és intenzív fejlesztése. A hajógyárban 1200, a cipőgyárban 900 nő dolgozik. A bölcsődei és óvodai férőhelyek számának növelése ezért a legégetőbb feladatok egyike. Az egymás mellett fejlődő két gyárnak, a réginek és az újnak a közeljövőben összesen mintegy száz-százötven férőhellyel kell bővítenie óvodáit és bölcsődéit.

A város és a színház

Ez a város nemcsak ipari, de színházi város is. Színházi városnak lenni pedig rang, küldetés és kötelezettség. A várost nemcsak kulturális hagyományai rendelték arra, hogy színházi város legyen. Az itt működő ipari üzemek, intézmények kulturális alapjaiból évről évre jelentős összeg jut színházi bérletek vásárlására.

A Magyar Területi Színház több mint két és fél évtizede lakója a városnak. Országos jelentőségű, mégis megoldatlan volt eddig az új színház építése. A MATESZ-nek színházépületre van szüksége. Otthonra.

Takács Ernőd, a színház igazgatója abban bizakodik, hogy az épülő új Művelődési Palota megoldja ezt a régi kérdést. A makettet látván impozánsnak ítélhető palota építési költsége 40 millió Kcs. A színház mellett még egyéb közművelődési intézmények is itt dolgoznának, ami a színház szempontjából nem lenne a legszerencsésebb megoldás. Mindenesetre a színház lesz az épület főbérlője, a végleges megoldást csak a jövő, a gyakorlat nyomán lehet majd megtalálni. Az átadás határideje, 1981, bizonyára jelentős dátum lesz a színház életében, s tán nem túlzás, ha benne látjuk a művészi megújulás egyik alapvető feltételét.

Látogatás egy leendő képtárban

Nem tudjuk megkerülni, életünkből kizárni hagyományainkat. Mert hagyományok teremtődnek tudatosan és ösztönösen, hatnak ma is megidézve és megidézetlenül. Belőlük építkezünk.