Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-08 / 32. szám

r

m

ä£

3. Exportképes a gyakorlati oktatásuk

4. Kanyicska Teodor mérnök

5. Plantner Mária, a cipőgyár egyik legjobb dolgozója

6. Értékeket hordoz, halmoz

A komáromi Dunamenti Múzeum előtt régi római szarkofágok díszlenek. Celemantiából és Brigetioból, az egykori római limes, a Duna két partjáról származnak. Komárom és környéke. Itt a múzeum előtt elkerülhetetlenül felötlik, hogy ezen a tájon mikortól kell számolni az időt.- A mától! - oldja fel a töprengést Kajtár József, a múzeum igazgatója, akinek tízéves munkálkodásához nagyon szép és rendkívül hasznos eredmények kötődnek. — A mától — mondja és a múzeum katalógusait, kiadványait rakja az asztalra (valamennyi kétnyelvű, szerény, de okos, népművelő és tájékoztató kiadvány) —, mert emlékeinktől, nosztalgiánktól, ezerszer fontosabbak feladataink, akár a legszerényebb munkáink is. Ezek jelentik állandó jelenlétünket. Bővülést, gazdagodást hozna a régi vár maradványainak kulturális célokra való felhasználása. Intézményünk ma már regionális, négy magyar nemzetiség lakta járás: a dunaszerdahelyi (Dun. Streda), galántai (Galanta), érsekújvári (Nővé Zámky), és komáromi (Komárno) emlékeinek kíván reprezentatív gyűjteményévé válni. Felsőbb szerveink ösztönzésére a múzeum képanyagának gyűjtésében jelentős feladatot vállaltunk, amikor a szlovákiai magyar képzőművészek műveit gyűjtjük.

Régen várt kezdeményezés kötődik a múzeumhoz. A közeljövőben állandó munkásmozgalmi tárlatot nyitnak meg, s a tervek szerint ezzel egyidőben -felavatják Steiner Gábor szobrát. Dél-Szlovákia munkásmozgalma izgalmas kutatási témakör, s ami ennél is fontosabb: tudatformáló erő. így ez az egyelőre szerény keretek közt nyíló tárlat mór kezdetétől fogva a járás és a múzeum gondozásába tartozó terület határain túl mutat, mintegy a jövő igényeit illusztrálva.

Most a legarchaikusabb múlt, a népi hagyomány témáját bontogatjuk. Martosról (Martovce) van szó. A falu népviselete, lakáskultúrája, zenéje és tánca ... egyszóval egész hagyományrendszere nevezetes, és tájháza jóvoltából ismert. . .

— Sajnos — mondja Kajtár József — ebben ez a falu egyedül áll. Megfelelő helyi szervezés, indulás nyomán a múzeum támogatásával, hogy csak közeli példákat mondjak, Hetényben (Chotín) és Izsón (Iza) is létesülhetne tájház. Várjuk a falvak és felelős vezetőik kezdeményezését. Azért is fontos ez, mert a tájházak nemcsak turisztikai érdekességek, nem is státuszszimbólumok, hanem elsősorban önismereti, tudati tényezők.

Végezetül

Aligha lehetett volna a fentiek említése nélkül még csak vázlatos képet is adni Komáromról és környékéről. Persze a címben fogalmazhattunk volna így is: Komárom és szellemi környéke. Mert a gyárak az ipari kultúrát jelentik. A színház, a múzeum a jelen és a múlt kapcsolódósait keresik. Míg az iskolák a jövő ipari és humán kultúrájának átörökítését végzik.

Akik itt élnek, családok ezrei. Kötődnek az üzemekhez, intézményekhez. Egyszerre jelentik Komáromot múltjával, jelenével és jövőjével.