Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-01 / 31. szám

1. Nyolcszáz családban készítik otthon a játékokat. A Bedrna-család Uhercicén lakik, a gyerekek szívesen segítenek a mamának.

2. Rendben van a gallér, a frizura? Még egy ellenőrzés, és útnak indulhatnak.

3. Még egy kis púdert az arcra, hogy csinosabb legyen ... Smrcková Jirina az utolsó „simításokat" végzi a gyakorlóbabákon.

4. Martina kedvencét cipeli.

Nagy László felvételei

rongylabdát készítettünk, pipacsból kispapot, kukoricacsőből menyasszonyt, útilapu bogáncsból ágyat, széket, homokból házat, várat... Még csak nem is álmodtam arról, hogy egyszer egy ilyen óriás játékmacit látok, mint ami ebben a gyárban éppen most elkészült... ,

így hát nyári olimpiánk "utolsó részében kis vendégeink mutatják be kedvenc játékaikat.

Első vezetőnk, Martina Krtinová, mindössze hat éves. Szeptembertől iskolás lesz, addig még minden idejét a játékok birodalmában töltheti. Szívesen bejön anyukával megnézni, mivel szaporodott az „állatkért", vagy melyik állatkáknak mondtak búcsút.

— Itt készülnek a legújabb, az olimpia-macik. Anyukám mondta, hogy a moszkvai olimpia idején biztosan megismeri őket az egész világ. Kicsik is, nagyok is vannak és egy igen nagy, háromszor akkora mint én vagyok, csak egyedül fért be a liftbe, és külön helye lesz a repülőgépben. Koppenhágába utazik. Ez az egy darab van belőle.

— Mit segítettél legutoljára anyukának? - faggatjuk Martinát.

— Én cipeltem a kész oroszlánokat a helyükre.

— Nem bántottak?

— Egy kicsit kancsalul néztek rám. El is neveztem az egyiket Clerensznek... Most a kígyók, meg a bernáthegyi kutyák között várnak a repülőgépekre. ..

Bedrnová Véra vállalta, hogy a következő teremben kalauzol:

— Itt csendben kell lenni... Itt születnek az új babák. Nagy részüket otthon varrják az anyukák, aztán havonta egyszer behozzák megmutatni, és ha szépek, jók - búcsút is vehetnek tőlük.

— Hány babát varrnak meg naponta?

— Egyet, aki nagyon ügyes, az

kettőt. Igen sok velük a munka. Pontosan össze kell illeszteni minden darabot, kitömni, megigazgatni a hajukat, cipőfűzőjüket, kipuderozni az arcukat.- Itt egy halom baba és egyiknek sincs a bal lábán cipő...- Nem is lesz. Ezek gyakorlóbabák. A két-három éves német kislányok részére készültek. Ezen fogják megtanulni befűzni a cipőt, megkötni a fűzőt, begombolni a ruhát, bekapcsolni az övét. Ezzel a a babával nagyon szeretnek játszani a kislányok.

Harmadik kísérőnket, Smrcková Jifinát arra kérjük, áruljon el valami titkot, amit ajándéknak szánhatunk nyári olimpiánk olvasóinakversenyzőinek.- Kövessenek lábujjhegyen! - vállalkozik mindjárt vezetőnk. — Lakat kattan, kitárul az ajtó s itt várakoznak azok az új játékok, melyeknek sorsa felől még nem döntött a bizottság.

Teljesen újak, leghamarább a télapó csomagjába kerülhetnek. . . Például ez a három Pierre. Azért görbül le a szájuk, mert már repülőjegyük van Párizsba. A Jupibohóc meg azért mosolyog olyan szélesen, mert neki mindegy, hova kerül, mindenütt feltalálja magát. Annak a sárga kacsának nagy titka van: húzzuk fel a hasán a cipzárat, és hét kis kacsa pottyan ki belőle. Azt az újfajta „pipit" a szovjet anyukák a szamovárra, teafőzőedényre teszik, hogy ne hűljön ki a tea. És ezek a kedves új „babás mamák" azt sugdossák egymásnak: mit gondolsz, kellünk, nem keílünk?. ..

Nem akarunk jósolni, de szinte biztosra mondhatjuk: kellenek. Némelyik új játék nekünk is nagyon tetszett. Annyira, hogy szinte sajnálom, hogy felnőtt vagyok, és nem választhatok egy játékbabát - magamnak. MEGYERI ANDREA

; NYÁRI OLIMPIÁJA

ebb gyermekév! ajándék