Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-01 / 31. szám

1

Dalos délután

ívből szólón énekelni nem lehet sem parancsra, sem kérésre. Belső ösztönzés kell ahhoz, hogy tisztán, érzelemdúsan csendüljön fel a dal. Erre gondoltam, amíg a lévai (Levice) járás nőszervezeteinek énekkarait hallgattam. Mezőgazdasági és üzemi dolgozók, idősek és fiatalok lelkesedésükkel gyűrték le a fellépés izgalmát, mutatták be azokat a népdalokat, amelyeket esténként pihenésképpen, szórakozásból tanultak meg.

A nőszövetség járási bizottsága idén már hatodszor rendezte meg alapszervezeteinek dal, próza- és versmondó versenyét, az idén a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója és a nemzetközi gyermekév jegyében.

A kétyi (Kvetná), málasi (Málas), nyírágói (Nyrovce) aszszonyok szorgalmát nemcsak a szövetkezetben dicsérik — éneklőcsoportjukat a bíráló bizottság is ajándékkal, oklevél-Ű T R AVA L Ö

AZ IDEI KERÉKPÁRTÚRA ÚTVONALA AUGUSZTUS 3-TÓL AUGUSZTUS 12-IG

Szenc/Senec/ jóka /Jelke

Zsére/Zirany/ B^rsiédec/tadice/ Kolony/Kolinany/

VráW.e

Tornoc/Trnovec n. Váh./

( GYÜLEKEZŐ )

pozsonyeperjes. /Jahodná/ ^

Nádszeg /Tratice/ Érsekújvár /Nővé Záaky/

MÁTYUSFÖLDTÖL

ZOBORALJÁN ÁT Naszvad/Nesvady/

AZ ÖRSŰJFALUSI III. NYÁRI MŰVELŐDÉSI TÁBORIG

Martos/Martovce/

C KŰVKLlfoÉSI TÁBOd Órsújralu/Nová Stráá/

Nagysalló/Tek.LuZany/

Udvard /Dvory n. Zitavou/ I őgyalle/Hurbanovo/

Komáron/Komámo/

dgáljón ez a jegyzet JF egyúttal példaként, előzetes tervként is az idei túra előtt, hisz kifejezi utunk célját, az egyhetes kerekezés jellegét, tartalmi összetevőit is.

Emberek, tájak várják, hogy közel kerüljünk hozzájuk Mátyusföld és Zoboralja falvainak mélyén. Hogy portól, feledéstől, homálytól megtisztítva a napfényre hozzuk azt, amiről mindannyian tudjuk, hogy közös kincsünk, megtartó örökségünk és jövőnk bizgnyítéka.

Az ehhez szükséges erő összegyűjtése a túra igazi célja, hogy látva, érezve egymást építkezni és épülni tudjunk egymásból a kerékpártúra utáni hétköznapok végtelenjében is.

NAPLÓJEGYZET

AZ 1978. ÉVI SARLÓ

KERÉKPÁRTÚRÁRÓL

Gombaszögön (Gombasek) gyülekeztünk. Rapról (Rapovce) indultunk. Utak, falvak maradtak el mögöttünk. Emberek, események emlékét vittük tovább. Napközben nyeregben telt az idő, de az alkony után beköszöntő sötétséget a mi tábortüzünk lángerődítménye várta. Napról napra szaporodtak a megtett kilométerek, az emlékek, estéről estére nőtt az Ipoly mellett gyűlt tüzek száma.

A negyedik napon Varbó (Vrbovka) szélén ütöttünk tanyát, itt gyűltünk össze a tűz mellett a falubeliekkel. Tűz és emberek. Együvé tartozásukat régóta tudjuk.

A láng először a falusi gyermekarcok tükrében villant, ők húzódtak legközelebb a tűzhöz, mögöttük a felnőttek a táborozókkal, hátrább néhány idősebb ember, s a fiatalok. Lassanként szállingóztak, s ahogy sűrűsödött a sötétség, úgy nőtt, szélesedett a kör, szöktek egyre magasabbra a lángok, vált eggyé a kör, mintha e generációk mindig együtt táboroztak^ volna. Közösséggé varázsolt a kívül-belül lobogó tűz. Az elmúlt időket a népdalkórus elevenítette föl népviseleteivel. Az egymást takaró szoknyák suhogása, a