Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-25 / 30. szám
Az utolsó segélykiáltás KA GYERMEKJOGOK KIÁLTVÁNYA 6. pont: A gyermeknek, hogy személyisége harmonikusan fejlődhessen és teljességben kibontakozhasson, szeretetre és megértésre van szüksége. Ha csak lehetséges, szülei, akik felelősséggel tartoznak érte, neveljék kedvező családi légkörben, erkölcsi és anyagi biztonságban ... Tizenkét éves diák felakasztotta magát, tettének oka: félt a bukástól... Kilencéves kislány felakasztotta magát, mert félt a szülői értekezlettől .. . Kereskedelmi középiskolás lány a vonat elé vetette magát, tettének oka ismeretlen .. . Agyonlőtte magát, mert az iskolában tanúsított rossz magavjselete következményeitől félt... Félt. .. Félt... Tavaly a szomszédos Ausztriában összesen 97 fiatalkorú követett el öngyilkosságot, köztük 14 kiskorú gyermek. Mi rejtőzik a statisztikai adatok mögött? Az ok-okozati összefüggéseket az Osztrák Demokratikus Nőszövetség lapja, a „Stimme der Frau“ boncolgatta idei februári számában. Egy bécsi klinika gyermekosztályának orvosa szerint, aki behatóan elemezte a keze alá került eseteket, a kiskorúak öngyilkosságának oka nem az, hogy az életből akarnak menekülni vagy kilátástalannak érzik a jövőt. Amit kilátástalannak, reménytelennek, sivárnak látnak — az a jelen. És tettük valójában segélykiáltás — sok esetben az utolsó, már meghallgathatatlan — a hozzájuk legközelebb álló emberekhez, szülőkhöz, barátokhoz, testvérekhez... Egy középiskolás kislány vallomása, akit sikerült megmenteni: „Hazajövök az iskolából, minden kész van, a ruhák meg minden borzasztóan tiszta, eszünk ... aztán a szüleim leülnek a tévé elé, és nekem ilyenkor az az érzésem, hogy a szüleim is csak bútorok ebben a ragyogóra kipucolt háztartásban ..." A serdülőkor válsághelyzetei, nehézségek a családban, az iskolában. Mindemellett a gyerek hazajön az iskolából, csordultig telve az aznapi élményekkel, életkedvvel, energiával, egyszóval életérzésekkel s persze problémákkal is — és a polgári jólétbe merevedett otthon légüres, néma tér a számára, sem örömei, sem gondjai nem találnak visszhangra. S amikor ezerszer is hiába próbál kapcsolatot teremteni, beszélni, ezeregyedszer a magányosságából, magárahagyatottságából való kitörésnek ezt az utolsó eszközét választja. Dr. S. refrénként hallja a megmentettek szájából: „Ha akkor mellettem van valaki, valaki, aki megért, nem teszem meg ..." A megértés és szeretet hiányához a félelem, a szorongás társul. Egy statisztikai tanulmány — „Nevelési normák és fenyítési módszerek Ausztriában“ - rámutat arra, hogy az osztrák szülök nagy része feltétlen engedelmességet követel gyermekétől, és ezt nem habozik akár a legdurvább testi fenyítéssel kierőszakolni. „De mit lehet elvárni, mennyi szeretetet és megértést attól a szülőtől — írja a lap —, aki maga is félelmektől és szorongásoktól hajszoltan tér meg otthonába? Egyfelől fél attól, hogy bírja-e az állandóan fokozódó munkahelyi követelményeket és a növekvő konkurrenciát, s nem találja-e magát egyik napról a másikra az utcán, másfelől, hogy meddig bírja a versenyfutást az állandóan növekvő inflációval, fenntartani a státuszt, amit a konzumtársadalom diktál ... Ez sok szülő számára sokkal fontosabb, mint odafigyelni, hogy közben mi játszódik le gyermekében ..." A tőkés társadalomra jellemző versengési hajsza az iskolarendszerre is rányomja bélyegét. Aránytalanul magasak a követelmények, viszont a tanítási módszerek gyakran nagyon felületesek. Ez különösen azokon a gyerekeken látszik meg, akik sokgyermekes szegény családból származnak, nincs pénzük különórákra, s otthon sem kaphatnak segítséget, mert szüleik tanulatlanok. Érthető, hogy a szülők is függetlenül társadalmi helyzetüktől, aránytalanul sokat követelnek gyermeküktől, mert féltik, hogy később az életben — a versengési hajszában, elvész a gyerek, a serdülő kétségbeesett segélykiáltása. Marad az örökös fenyegetés. A félelem. Természetesen ezekért az öngyilkosságokért és az öngyilkossági kísérletekért nem lehet csak a szülőket vagy csak az iskolát vádolni. „A baj gyökere — írja a Stimme der Frau — a kapitalista társadalmi rendszerben rejlik. Abban, hogy ennek a társadalomnak csak a tekintélyre épülő iskolarendszere nem nyújt egyenlő lehetőségeket a gyerekeknek, a szülőkre a legkönyörtelenebb létfenntartási küzdelmet kényszeríti rá, és ebben az óriási hajszában elsüllyednek, eltompulnak az érzelmek, elsorvadnak az emberi kapcsolatok. És a legrafináltabb módszerekkel sugalmazzák, sulykolják az emberekbe: csak az anyagi értékek valódi értékek, csak az a fontos az életben, amit megfoghatunk, amit megszerezhetünk. Mert csak a fogyasztás tartja fenn a tőkét, a magántulajdont." LÁNG ÉVA HüjJ
