Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-03 / 1. szám
napjainkban témával foglalkozó nemzetközi konferencia. A mi gyermekeinket nem fenyegeti az éhhalál, a halálos fertőző betegségek, nem kell gyermekeinket éhbérért futószalag mellé állítani, járomba fogni. Itthon „mindössze" az a feladatunk, hogy elegendő iskolát, óvodát, játszóteret építsünk, 'hogy fiunkból, lányunkból munkáját, hivatását szerető, értő embert neveljünk, aki odafigyel a világra, s nem nézi tétlenül a ronccsá sorvadt, szomorú tekintetű társait, hanem tesz is értük, hogy ne mécs pislákoló, gyér fényénél tanuljanak, hogy ne az ivóvíz legyen örömük egyetlen forrása, hogy ne pusztítson közöttük veszedelmes kór. S nemcsak annyit tesz, hogy könnybe lábadt szemmel siránkozik fölöttük, hanem emberhez méltón, tettekkel bizonyítja érzelmeit. GRENDEL ÄGOTA Ha egyszer megkérdik aea P ои О Sh Оьсни •ёин Оfa На а zeneművészeket megkérdezném, hogy melyik városban indultak el a világhír felé, gondolkodás nélkül megmondanák — még a legnagyobbak is, akiknek csillaga már hosszú ideje a legfényesebbek között ragyog. Nem lehet elfeledni azt a várost, amelyben először fedezték fel a fiatal művészembert. Talán azért, mert az első váratlan nagy sikerélményt, a közönségtől kapott első nagy ajándékot, a szűnni nem akaró tapsvihart mindenki felejthetetlen emlékekként őrzi. Három fiatal magyar szopránénekesnőnek ez a város Bratislava. Kalmár Magda neve már töretlen fénnyel ragyog az európai operaművészet egén, Kincses Veronika is szorosan mögötte halad és Tokody Ilona az idei bratislavai zenei évadban esett át a „tűzkeresztségen”, amikor ő lett a Bratislavai Zenei Ünnepségek Interpódium UNESCO-versenyén a díjnyertes szoprán. A zenei ünnepségek titkárságán sokan tették fel a kérdést: Ugyan hogy fog ez a kicsi, törékeny, huszonöt éves lány megbirkózni azzal a rendkívül nehéz repertoárral, amelyet erre a fellépésre bejelentett? Verdi Aidájával és Puccini Manonjával? Hiszen ezekre a főszerepekre többnyire csak tapasztaltabb, érettebb operaénekesnők vállalkoznak ... S egyáltalán, hol rejtőzik Ilonában az a fizikai erő, melynek híján operaénekes aligha nyújthat igazán jó teljesítményt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések telítették feszültséggel a levegőt Ilona körül — mindaddig, amíg meg nem jelent a Szlovák Nemzeti Színház színpadán. Aztán már mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta, figyelte csodálatosan szárnyaló hangját. S amikor befejezte a Manón Lescaut nagy kettősét, ugyancsak ifjú partnerével, újból a csodálkozás: honnan hangjának ez az átütőereje, honnan játékának lenyűgöző kifejező ereje? A hangja hősies volt s egyben gyöngéd, sóhajtó, zokogó, szárnyaló. Az operairodalomnak e nőalakját csak nagyon kevés énekesnő képes ilyen árnyaltan alakítani. A második este Kodály Háry Jánosának és Verdi Aidájának nagyáriája volt műsoron — s egyik sem maradt el Manón mellett. S különös érdeme a fiatal művésznő teljesítményének, hogy a három figura más és más, egymástól teljesen eltérő szerep, alkat.- Milyen színpadi tapasztalatai vannak? kérdeztük meg először Ilonát. — Három éve vagyok a budapesti Operaház tagja, azóta, hogy befejeztem a Liszt Ferenc Zeneakadémiát. — Bizonyára részt vett már nemzetközi versenyen — Többször is. Először Kodály-versenyen nyertem első díjat utána következett 1975-ben az Erkel-verseny majd 1976-ban Genfben nemzetközi versenyen vettem részt, ahol szintén első díjat nyertem. Az említett rendezvényeken rendkívül erős a mezőny, nagy a konkurrencia, s minthogy Ilona itt is, ott is győztesként került ki, talán nem is szükséges a további kommentár. A budapesti Opera ifjú művésznője Bratislavából boldogan, elégedetten ment haza. Az első díjat törvényszerűen egy csokorra való szerződési ajánlat követte, s ez azt jelenti, hogy Ilona nemsokára „vándorútra” kel, amelynek állomásai a világ legismertebb operaszínpadai lesznek. Az egyik turné követi majd a másikat, mígnem egyszer egy kíváncsi újságíró megkérdezi Tokody Ilonát: — Honnan indult el szédületesen ívelő pályafutása? ANNA GROSSMANNOVÁ ÍNÖU
