Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-06 / 23. szám

Az 1978/79-es tanévben 5379 diákot vettek föl az SZSZK-ban közgazdasági szak­­középiskolábo, ebből 517 magyar nemzetiségű (azaz 9,7 százalék), akik közül 273-an (244 lány) szlovák tanítási nyelvű iskolába (árnak. Huszonnégy magyar nemzetiségű vagy magyar tanítási nyelvű alapiskolát végzett diák tanul a három bratislavai közgazdasági szakközépiskolában, Szereden az idén 15 magyar nemzetiségű elsőst vettek föl, Nyitrán (Nitra) ötöt, a piesfanyi „hoteliskolaba' négyet. Az SZSZK 38 járásában 38 közgazdasági szakközépiskola működik, a területi elhelyezésükben mutatkoznak hiányosságok, ennek javítására nyílt meg pl. tavaly a nagymegyeri (Calovo) gimnázium mellett ill. helyén a közgazdasági iskola. Mindenütt szükség van ezekre a szakemberekre, a termelési szerkezettől függet­lenül, mivel a végzős növendékek ipari üzemekben, a mezőgazdaságban, nemzeti bizottságokon, pénzügyi intézetekben, az állami biztosítóban, ügyészségen, postán, iskolákban helyezkedhetnek el. S hogy necsak szakmai szempontból legyenek jól fölkészülve a diákok, hanem általános műveltségük is megfelelő színvonalon legyen, a tantárgyak nagy része azonos a gimnáziumokéval. A magyar tanítási nyelvű iskolákban az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat általában magyarul oktatják, a szaktantárgyakat szlovák tanítási nyelven. Anyanyelven az SZSZK öt iskolájában tanulhatnak a magyar, háromban (Presovban és Bardejovban) az ukrán nemzetiségű diákok. A közgazdasági szakközépiskolák 539 osztályában 19 500 gyerek tanul. A 23 magyar tanítási nyelvű osztályban 849 diák, a 10 ukrán tanítási nyelvű osztályban 309, ebből 253 az ukrán nemzetiségű. András is a diákokat. — A magyar tanulókkal elégedettek vagyunk. Szorgalmasak, igyekvők, sze­rények, alkalmazkodók. Azért jöttek ide — mondja a magyar tagozat tanulóiról az igazgatóhelyettes —, hogy megtanuljanak szlovákul. — Elsősorban talán mégis azzal a céllal, hogy jó közgazdasági szakemberekké váljanak, nem? — Természetesen ez is fontos szempont. Sokan jelentkeznek főiskolára, oda pedig nem elég a nyelv­tudás, elsősorban tárgyi tudásra van szükség. — A tankönyveink szlovák nyelvűek^ vannak olyan szakkifejezések, amelyeket nem is tudunk magyarul. Aztán azért beszélünk igy, hogy add ide az „úéetot” — vonogatják félszegen a vállukat a diákok. — A jelenkezőknek a felét helyszűke miatt kény­telenek vagyunk elutasítani — panaszolja Schmöger József. — Az 1979/80-as tanévre 58-an adták be kérvényüket, s mi csak 26-ot vehettünk föl. A szlo­vák tagozatra körülbelül minden harmadik jelent­kezőt. — Bizonyos szempontból ez az iskola is egy család itt Kelet-Szlovákiában. Alig van közöttünk olyan, akinek ne járt volna ide rokona. S ha közülük fő­iskolára került valaki, vagy jó állásba, vonzerőt jelentett. — A miskolci kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolával baráti kapcsolatot tart fenn iskolánk. Évente harminc diák megy innen oda, harminc jön onnan hozzánk, de csak néhány napra, nincs lehetőség arra, hogy tankönyveket böngész­szünk, kölcsönözgessünk. Ilyenkor sportversenyeket, kulturális rendezvényeket, vetélkedőket szervezünk. Az a három nap olyan gyorsan eltelik. — Nyolcán készülünk főiskolára — mondják a negyedikesek —, az osztály húsz százaléka. Fedák Kassára, közgázra, Emedi Erika Eperjesre (Presov) a pedagógiai karra, Kondás Vali, a „gépírónő” (ő már országos versenyen is részt vett) közgazda­­ságira, Cap Lídia jogra, Szuperák Zoltán a zilinai katonai főiskolára. — Ha most nem sikerül, jövőre újra megpróbáljuk, bár egyéves kihagyás után ne­héz visszaszokni a tanulásba. — Szedelőzködnek, várja őket Brúanská tanárnő és a számítógépek. GRENDEL ÁGOTA komatozhottak. S mindez csupán azért, mert a gyere­kek néhány csoportban nem tudtok felszabadultan játszani. A Dunamenti Tavaszon részt vevő pedagógu­saink mindegyike meggyőződéssel vallja, hogy munká­jának hosszú távon felbecsülhetetlen lesz az eredmé­nye. A gyermeklélek felnőttkorba is tovább vihető anya­nyelvi, alkotói, müvészetkedvelői aranytartalékát hozzák létre itt. Dicséretes munkát végeznek ezek a pedagó­gusok. Törekvéseikben nem egyszer hazai magyar szín­játszásunk jövőbeni korszerűségét — nézőkben és ját­szókban egyaránt — teremthetik meg. S ami a leg­fontosabb, úgy nevelnek világnézetre, erkölcsi tartásra, nyelvi hűségre. A tavalyi fesztiválon alig volt szünet, mert nemcsak a színpadon játszottak, hanem a nézőtéren is. Ha már végképp elfogyott a szusz, népdalokat énekeltek, tisztán, ahogyan az idén a nagycétényiektől (Velky Cetín) és az alistáliaktól (Hrobonovo) hallottuk. Megfontolandó, hogy a fesztivál hangulatot megteremtő néhány szerve­zési ötlet, amely az értékelő vitán is elhangzott, hogyan valósítható meg. Többek között a műsort felfűző, átfo­góbb, gyerekekhez szóló műsorvezetéssel, vagy a műve­lődési ház előtti téren közön.ég- és városvidító játék­kal, esetleg az oly sokat emlegetett, régóta ígért jel­mezes felvonulással. A mintegy ötszáz gyerekszereplőt közel ötezer gyerek látta; a dunaszerdahelyi járás iskolái szinte versenyez­tek a belépőjegyekért. Az ő tapsuk köszöntötte a győz­teseket. A vers- és prózamondókat, Boda Ferencet, Szabó Ildikót, Nagy Kornéliát, Tándi Zoltánt, Bock Andreát, Monosy Pétert. A bábosok közül a duna­szerdahelyi Százszorszép együttest, a kassai (Kosice) Délibábot, a tardoskeddi (Tvrdosovce) Vadrózsát, a ko­máromi (Komárno) Napsugárt és a dunaszerdahelyi Pipitért. A színjátszókat, a szenei (Senec) Ifjú Gárdát, a rozsnyóiokat (Roznava), a deákiakat (Diakovce) és a naszvadiakat (Nesvady). Az irodalmi színpadosokat Nagycétényből, Légről (Lehnice), Szécsénykéből (Se­­cianky) és Alistálból. Közöttük sok tehetséges gyereket ismerhettünk meg. A Lúdas Matyit alakító Fabó Tibort Rozsnyóról és a naszvadi Brányik Rozáliát, az alistáli Nagy Ágotát és a nagycétényi Jócsik Tamást. A következő, az V. Dunamenti Tavaszig bizonyára munkával, szép tervek megvalósításával telik el az esztendő. Az egymástól búcsúzó gyerekek és pedagó­gusok lelkesedése a biztosíték, az újabb találkozás öröme a serkentő erő. DUSZA ISTVÁN Képeink a 16. oldalon: 1. A vers- és prózamondás győztesei és helyezettjei: Szabó Ildikó, Boda Ferenc, Lelkes Hajnalka és Tóth Éva. 2. A Gútai (Kolárovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola PITYPANG Bábegyüttesének előadása. 3. Fabó Tibor, a legjobb fiú szereplő dijat kapta. Ö volt a nézők kedvence: Lúdas Matyi. 4. Illyés Gyula Tüvétevök c. darabját adták elő a nasz­vadi (Nesvady) gyerekek. CE 5

Next

/
Thumbnails
Contents