Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-06 / 23. szám
A LEGSZEBB GYERMEKÉVI AJÁNDÉK KEDVES OLVASÓINK! Már előző számunkban feltettük a kérdést: Mit adhatunk gyermekeinknek — különös ajándékot a nemzetközi gyermekévben — amire eddig még nem gondoltunk? Hiszen a törődésből, gondoskodásból, féltésből, szeretetből mindennap jut nekik, ezt nem lehet ünnepekkel, alkalmakkal mérni. Valami maradandót szeretnénk nyújtani, élményt, amelyből útravaló lesz. A szülői ház, a szülőföld útravalója. Ezért hívjuk meg kedves Olvasóinkat nyári olimpiánkra, versenyünkre: Tartsanak velünk riportutainkon! Olyan üzemeket, munkahelyeket keresünk fel, amelyek termékei valamiképpen a gyermekeknek (is) készülnek. Nevükkel, gyártmányaikkal ismeretlenül is találkozunk, számontartjuk őket. Riportutainkra magunkkal visszük a megkérdezettek gyermekeit is, hogy együtt fedezzük fel, hol, milyen munkát végeznek a szülők, milyennek látják őket a munkahelyen, milyen a második otthonuk, a munkatársi közösségük? Ez a felfedezés bizonyára szép és maradandó élmény lesz majd gyermekeinknek. Hiszen másutt, mások is akadhatnak, akik nélkülünk is megajándékozzák ezzel a „családi" üzemlátogatással gyermekeiket, esetleg unokáikat. És hogy közös utóinkból olimpia legyen — vetélkednünk is kell. Egy-egy riportot követően két kérdést teszünk majd fel, egyikre a szülők, másikra a gyermekek válaszát várva. A versenyzők külön-külön bekerülnek a sorsolásba, amelyen elsősorban a meglátogatott üzemek ajándékait, továbbá szerkesztőségünk nyereménytárgyait sorsoljuk majd ki. Az ötfordulós verseny értékelését lapunk 35. számában tesszük közzé. A nyertesekkel részt veszünk az SZNF 35. évfordulóján megtartandó Három nemzedék találkozóján, amelyet immár hagyományosan minden évben megrendez a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága. Első szelvényünk kérdéseire a választ a lap megjelenésétől számított tíz napon belül várjuk. 1. SZELVÉNY Gyermekeknek: Milyen típusú gyermekbútort gyártanak o topoíconyi Béke bútorgyár uhroveci üzemében? Szülőknek: A bútorgyár termékeit többek között Lengyelországba is exportálják. Hány lakosa van északi szomszédunknak? euiüíiih Nääfi eiimriiji A kassai (Kosice) Jankó Bacík Közgazdasági Szakközépiskola magyar tagozatán 156-an tanulnak (Jankó Bacík, az iskola névadója kassai születésű kommunista. Budapesti főiskolásként mint összekötő vett részt az illegális mozgalomban.) Minden évfolyamban • egy-egy osztályt nyitottak. Az elsőben 34, a másodikban 43, a harmadikban 39. a negyedikban 40 az osztály létszáma. — A XV. pártkongresszus határozata értelmében átépülnek a közgazdasági szakközépiskolák. Változik a tanrend, új gazdasági tárgyakat vezetünk be fokozatosan. Az ország hat szakközépiskolájában folyik kísérleti oktatás, Szlovákiában ez három iskolát érint, köztük a miénket is — mutatják be az iskolát Geri András és Schmögner József igazgatóhelyettesek. — Diákjaink elsajátítják a komputerkezelés alapjait. Megtanulják, hogyan kell betáplálni az adatokat, s azt, hogy mit várhatnak el a komputertől. Elektronikus számítógépen dolgoznak, lyukkártyát, lyukszalagot készítenek önállóan. Elhelyezkedési lehetőségeik szinte korlátlanok, hiszen minden vállalatnál van gazdasági osztály. Csak a tervezéssel van egy kis baj. Hiába kérik az üzemek, vállalatok, nemzeti bizottságok, bankok a fiúkat, amikor évente egyet-kettőt vehetünk föl. A magyar tanítási nyelvű osztályokat ez kétszeresen érinti. Az idén például a 8. osztályból egy fiút vehetünk föl, 19-én jelentkeztek, ebből hat tiszta egyes bizonyítvánnyal végezte az alapiskolát. Kit utasítsunk vissza? Egyébként a körülbelül tíz éve nyílt magyar tagozat nagyon jól bevált. Elsősorban Terebesről (Trebisov) és Rozsnyóról (Roznava) érkeznek diákjaink. Kezdetben elég sokat küszködnek a nyelvi nehézségekkel. Itt minden szaktárgyat szlovák nyelven oktatunk, de az általános műveltsége' nyújtó tantárgyak legnagyobb részét is. Arra az egy-két órára nem érdemes tanárt felvenni — Schmögner József Geri Andrásra tekint, tőle várja kijelentése igazolását, Geri helyeslőén tárja szét karját. — Itt-ott igyekszünk olyan tanárokat szerezni, előnyben részesíteni, akik mind a két nyelven beszélnek — szabadkozik. — Ez azonban áldozat mind a tanárok, mind a diákok részéről. A tanulóknak az első évek nehezek, szinte minden idejüket leköti a tanulás, a tanárok részéről nagyobb türelmet, több fáradságot igényel. — A közgazdasági főiskolára készülök, mezőgazdasági ökonómiára. Jaj, hadd mondjam inkább szlovákul, jobban megy az már nekünk — mondja zavartan Fedák Rozália. — Bizony szégyen ide, szégyen oda, van, amit már nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk elmondani az anyanyelvűnkön. — Elsőben fordított volt a helyzet — szól közbe Verner Erika. — Akkor az órákon alig mertünk szólni, szégyelltük magunkat még egymás előtt is, most meg, ha otthon megszólalok, az egész család rajtam nevet. Mert mi már „dieroválunk”, s néha mái akkor is „lisf’-et írunk, nem levelet, ha a szüléinkkel akarunk valamit tudatni. — Csak a magyar nyelvet és irodalmat tanuljuk magyarul. Az internátusbán is úgy helyeztek el bennünket az alsóbb évfolyamokban, hogy minden Mindenki hozott valamit szülőföldje sajátos légköréből, az ott élők gondolkodásából, mindennapjaiból. A bodrogköziek folyók vándorló vizének üzenetét. A gömöriek ízes „palóc nyelvük" kincseit. Az ipolyvölgyiek barátkozó kedvüket. A csallóköziek voltak a legjátékosabbak, s ez érthető. Ök otthon voltak Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), felszabadultabbak lehettek. S minderről a zoboraljai gyerekek beszéltek a leglelkesebben : olyan szobára, elnézést, szobába — javítja ki magát rögtön Kmik Éva magyartanár, Ritzko Béla szigorú pillantására — amelyben magyar lányok laknak, legalább egy szlovák is kerüljön. Hogy gyakoroljuk a nyelvet... — Javul a helyzet a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban a szlovák nyelv- és matematikaoktatást illetően. Ennek eredménye, hogy a magyar osztá- S lyokban is ritkán fordul elő bukás, sok kitüntetett £ tanuló jelentkezik. Az idén tizenketten jöttek tiszta •*egyes bizonyítvánnyal. Természetesen elsőben rom- ~ lik a tanulmányi átlaguk, de ezt az egyik iskola- o típusról a másikra való átállás is okozza. Másodikra már feljavulnak. A környezetváltozás, a szülői g> felügyelet hiánya is hat rájuk — pártfogolja Geri S (A IV. Dunamenti Tavaszról) — Mi még ennyi magyarul beszélő gyereket nem láttunk együtt. Négy napon keresztül bábosok, színjátszók, versmondók váltották egymást a színpadon. Nyelvi tisztasággal beszéltek, tehetségek csillantak fel. Elvitathatatlan a pedagógusi jószándék, főhajtást érdemlő a munka, a szinte mindennapos küzdelem tantestületi előítéletekkel, szakmai irigységgel és műszaki feltételekkel. A befektetett, tiszta emberség szította energiák azonban nem mindegyik előadáson
