Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-23 / 21. szám

A Gyermekjogok Kiáltványa 1. pont: A világ minden gyermekét egyforma jogok illetik meg, tekintet nélkül fajára, nemzetiségére, szárma­zására, vagyoni helyzetére, családja politikai beállí­tottságára. ...GcsDsdetdOcsO tracfcD&siSiO lekre 75 százaléka, a feketére kevesebb mint 20 százaléka jut, egészségügyi ellátás: 400 fehérre jut egy orvos, a feketéknél 44 000-re jut úgyszintén egy orvos; a gyermekhalandóság aránya (a világon a legmagasabb): fehéreknél 1000:27, feketéknél 1000:200 a városokban, 1000:400 évente egy gyermek képzésére a fehéreknél 696 dollárt, a feketéknél 45 dollárt fordítanak az állami költségvetésből. AZ ÉSZAK-AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK­BAN a rasszizmus már eleve külön sorsot szab meg a világra jövő emberpalántának. Annak ellenére is, hogy az utóbbi évek folyamán az intézményesített faji megkülönböztetés több politikai tényező nyo­mására (a világ közvéleménye, az amerikai négerek felszabadító mozgalmai stb.) enyhülni látszik. Elkö­vetkezett például az a nap is, amikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága döntést hozott, mi­szerint — 1954-ben! — meg kell szüntetni az oktatás és az iskolák „fehér-fekete“ rendszerét. Az intézke­dés természetesen csak az állami iskolákra vonat­kozott, a magántanintézetekre nem, amelyek ezt követően hirtelen úgy kezdtek szaporodni, mint eső után a gomba. Az amerikai fajgyűlölőknek egyébként van mire támaszkodniuk, vannak teoretikusaik. A Harvard Educational Review című tekintélyes tudományos folyóiratban éppen tíz évvel ezelőtt jelent meg Arthur R. Jensen professzor terjedelmes cikke arról, hogy a fehér és fekete diákok eltérő tanulmányi eredményeinek oka a fehér és a fekete faj geneti­kai különbözőségéből adódnak. A kaliforniai pro­fesszor elméletét a lap következő számaiban több tudós élesen bírálta: megállapítása légből kapott, hiszen többek között semmiféle szociális, sem egyéb fontos körülményt nem vett figyelembe. Az amerikai gyerekek még ma is olyan tanköny­veket kapnak a kezükbe, amelyek magukon viselik a rasszizmus bélyegét. Jóformán említést sem tesz­nek a négerek évszázados elnyomásáról, nem esik bennük szó a színes bőrű etnikai csoportok kultúrá­járól, társadalmi fejlődéséről. Nos, a faji megkülönböztetés tragikus mítoszai­nak dolgában teljes mértékben megegyezik a tavaly 63 éves korában elhunyt Margaret Mead, neves amerikai . antropológus véleménye a szovjet tudós N. N. Csebokszarov véleményével: „Semmilyen tudományosan elfogadható alapja sincs annak az állításnak, hogy a faji különbségek bizonyos pszichikai különbözőségekkel párosulná­nak. viselkedési normákkal vagy egyéb képességek meglétével vagy hiányával stb. Minden tényszerű anyag, mind biológiai, mind szociológiai jellegű, egyértelműen cáfolja az ilyen feltételezéseket... A homo sapiens faiánál attól fogva, hogy mint faj elkülönült az állatvilágtól, csoportlélektana sohasem volt és nem is lehetett volna faji szempontú, min­denkor szociális volt. Mind az antropológiai, mind a történelmi-etnográ­fiai kutatás nyújtotta dokumentumok kétségtelenül azt bizonyítják, hogy minden emberi populáció genetikai adottságainál fogva magában hordozza a legmagasabb fokú gazdasági, társadalmi és kultu­rális fejlődés elérésének lehetőségét.“ A Gyermekjogok Kiáltványa első pontja megvaló­sításának útjából elsősorban ezt az elavult, de élet­­veszélyes előítéletet kell eltakarítani ... LÁNG ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents