Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-16 / 20. szám

WD.

„Fiúk, fiúk, ha messze jártok, üzenjetek, üzenjetek!"

A műhelyben idős ember görnyed az acélfoglalat fölé, kezén az erős szorítástól kidagadnak az erek, a foglalatba munkaruhás fiú veri ütemesen az acélfejet, — Jó munkát, Józsi bácsi — köszönnek rá a diákok, s ő mindegyiknek odabiccent. Veres József 45 éve tanít a Kassai (Kosice) Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskolában. Hetvenhat éves.

— Mi nem akarunk „megszabadulni" az idősebbektől. üzenetközvetítők számunkra, a fiatalabb pedagógusgeneráció számára — mondja Pásztó András igazgatóhelyettes. —- Ök adtak tartást az iskolának. Általuk vált az ipari családdá.

— Minden évben megkapom az értesítőt a „Hinsenkamp” asztaltársaságtól, hogy a havi találkozót mikor tartják, s nyáron melyik évfolyamoknak lesz érettségi találkozójuk. De nemcsak a Budapesten élő diákok járnak össze rendszeresen, hanem a kassaiak is. A pedagógusgárda jól összekovácsolódott. Igaz, a régiek közül már sokan meghaltak, de akik a helyükbe jöttek, beilleszkedtek. Nemcsak az a célunk, hogy jó szakembereket képezzünk, ez a legkevesebb, ezt minden iskola megteszi, hanem az is, hogy az itt tanuló diákok emberi, erkölcsi tartásból is példát kapjanak.

— Boda Pál mérnök, az Építésben szerzett érdemeké, í kitüntetést viselő igazgató.

— Tanulóink nagyrésze internátusbán, illetve albérletben lakik, nem otthon. Olyan közösségre van szükségük, amelyben a család, a szülők hiányát minél kevésbé érezzék, érzékeljék. Hagyománytisztelet, szakmaszeretet, az iskolához való ragaszkodás, egyenes gerinc — ez jellemzi az itt érettségizőket. Az egyetem, főiskola elvégzése után sokan visszajöttek; a szaktantárgyak legnagyobb részét volt diákjaink tanítják, pedagógusaink 46 százalékát ők teszik ki.

— Az erős tartós szakmai, tehát műszaki alapokon kívül általános műveltségünk fejlesztésére, látókörünk szélesítésére is nagy súlyt fektetnek tanáraink — Svajkó Tibor harmadikos az elektroenergetikai tagozaton.

— Amikor bekerültem, természetesnek vettem, hogy ide járok, de most, három év elteltével tudom, milyen sokat jelent.

— Alapiskolai osztálytársaim közül sokan mentek „vasutasiskolába". Eredetileg én is oda készültem, s most nagyon örülök, hogy az ipariba adtam be annak idején a kérvényemet, mert sok volt barátom nagyon megváltozott. Egyetlen hétvégi szórakozásuk az, hogy jól berúgnak. Lehet, hogy én is ilyenné váltam volna, ha nem ebben az iskolában tanulnék — Szabados Bertalan gépészeti tagozaton érettségizik az idén.

— Nekem különösen jó, hogy fegyelemre, szorgalomra nevelnek, a brnói katonai műszaki főiskolára készülök, s ott nem lesz pardon.

— Diákjainknak általában 30—33 százaléka jelentkezett idáig főiskolára. Legtöbben Prágát és Brnót választották, ez szinte hagyomány, néhányon Bratislavában és itt helyben tanulnak tovább, elvétve Nyitrán (Nitra), Zilinában. Az idén tanulóink 40 százaléka adta be főiskolai kérvényét. Nemcsak fiúk, lányok is, akiknek a száma évről évre nagyobb — most 211-en vannak —, s nem okoznak csalódást. Igaz, van olyan, akit helyszűke miatt más szakközépiskolából elutasítottak — mondja Boda Pál.

— A Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Egészségügyi Szakközépiskolába nem jutottam be, elkeseredésemben még sírtam is, de most örülök, hogy itt tanulhatok. A távolság ugyan nagy, legföljebb havonta egyszer jutok haza, itt viszont nem lehet unatkozni. Tanulnivalónk van elég, hétvégére is jut belőle, és talán nehezebb lenne, ha mindennap utaznom kellene. — Darnay Erzsébet a Bősi (Gabcikovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolából érkezett.

EH 8J

— Tanulóink tudásszintje nem egyforma. Tavaly Tornaijáról (Safárikovo) jöttek a legjobbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy jövőre is kitűnő tanulókat küldenek. Azonban tény, hogy a nyugat—szlovákiai kerület alapiskoláiból általában jó diákok érkeznek, hiszen már a fölvételi kérvény beadásakor megrostálják őket. Kevesebben jönnek — az irányszám sem od nagy lehetőséget számukra, a java jelentkezik hozzánk. — Stromp László igazgatóhelyettes igyekszik objektív lenni. — Az 1979/80-as tanévre 230-an jelentkeztek, ebből 160-at vehetünk föl. Minden diákért fáj a szívünk, aki nem kerülhet be, mert nincs túl sok lehetőségük.

— Nem véletlen, hogy az eredményeink össz-szlovákiai viszonylatban is nagyon jók — kapcsolódik a beszélgetésbe Boda Pál. — A gyerekek értik, amit tanulnak, nincsenek magolásra kényszerítve, s arra sem, hogy szótárakat böngésszenek fölöslegesen. A szakkifejezéseket természetesen szlovákul is elsajátítják, erre a munkahelyükön illetve a főiskolán is szükségük van, de ha értik az anyagot, tudásukat senki sem veheti el.

— Nagyon jó, hogy az érettségiig anyanyelvemen tanulhatok — vallja Ádám Zsolt, negyedikes gépiparis. — Nyelvi nehézségeim nincsenek ha szlovákul kell beszélgetnem, sőt mivel jól tanítják a szlovák nyelvet, nyugodtan le is felelnék bármelyik tananyagból, bármelyik tantárgyból szlovákul. A tankönyvellátásra sem panaszkodhatunk, hiszen az iskola sokszorositóműhelyében elég sok jegyzet készül, az órákon figyelhetünk, nem kell jegyzeteléssel tölteni az időt, vagy otthon azzal, hogy fordítunk.

A kassai ipari 20 osztályában (12 gépészeti, 8 elektroenergetikai) 698 diák tanul. Az iskola esti tagozatán 210 a hat kihelyezett osztályban; Királyhelmecen (Kráf. Chlmec egy gépészeti osztály, Nagykaposon Vei'. Kapusany) egy elektroenergetikai és Szepsiben (Moldova nad Bodvou) három gépészeti. A kassai nappali tagozaton a legmagasabb létszám az 1967/68-as iskolaévben volt, 33 osztályában 957 diák tanult, volt olyan évfolyam, amelyben 6 párhuzamos osztályt nyithattak. Az utóbbi években öt nyílik.

Szakkay József, a Kassai Főreáliskola tanára 1872- ben a nyugat—európai államok iparoktatási intézményeit tanulmányozta. Visszatérése után február 18-án egy tervezetet nyújtott be a közoktatásügyi minisztériumnak egy Kassán alapítandó „felsőbb ipartanoda" ügyében. A közoktatásügyi miniszter 1872. augusztus 20-án kelt 19654-es számú leiratával engedélyezte a „gépészeti felsőbb ipartanodának” Szakkay József magánintézeteként való megnyitását. Az intézet 1872. október 9-én kezdte el működését 19 tanulóval. A második tanévben 45 növendék iratkozott be. 1876 júliusában pedig a közoktatásügyi minisztérium Szakkay felterjesztése alapján kinevezte az iskola első tanárait: Chorin Emil oki. gépészmérnököt, Hinsenkamp Bernát vasúti mérnököt, Lekly Gyula tanárjelöltet és Lukács Jánost, az iskola volt tanulóját. Az iskola fennállásának második évtizedében az előzőknél gyorsabb ütemben fejlődött, ennek első jelentős mozzanata az új iskolaépület felépítése volt. Szakkay József 1886. augusztusáig — haláláig — állt az iskola élén, örökébe P. Tetmajer Károly okleveles gépészmérnök, az iskola műhelyének addigi vezetője lépett, az ő érdeme volt, hogy az iskola gépparkja tovább bővült. Az iskola történetében 1905-ben új korszak kezdődött. Tetmajer utódjává Hinsenkamp Bernátot nevezték ki, aki a beiratkozóktól már egyéves szakmai gyakorlatot követelt meg, s elérte, hogy 1913-tól minden évfolyamban két osztályt nyitott.

A felszabadulás után a rohamos fejlődés, a gyors ütemben terebélyesedő szakok az egyes tagozatok önállósulásához vezettek. Az eredeti, Komensky utcában

I

székelő ipariskola 1952—1967 között hat önálló ipariskolává osztódott:

KÖZÉPFOKÚ GÉPÉSZETI IPARISKOLA MAGYAR TANNYELVŰ KÖZÉPFOKÚ IPARISKOLA KÖZÉPFOKÚ KOHÁSZATI IPARISKOLA KÖZÉPFOKÚ KÖZLEKEDÉSI IPARISKOLA KÖZÉPFOKÚ ELEKTROTECHNIKAI IPARISKOLA DOLGOZÓK ESTI IPARISKOLÁJA

A hat önálló iskola egyaránt az 1872-ben alapított ipariskola szellemi örökösének vallja magát, s kamatoztatni kívánja az évszázados múlt minden haladó tradícióját.

A magyar nyelvű oktatás megindulása a felszabadulás után szorosan összefügg az 1948 februárjában bekövetkezett sorsdöntő fordulattal, amely eltávolította a szocialista fejlődés útjából az utolsó akadályokat. 1950- ben engedélyezte a Szlovák Nemzeti Tanács Iskolaügyi Megbízotti Hivatala a középiskolák számára a magyar tannyelvű osztályok megnyitását, szeptember 1-én pedig 44 tanuló kezdte el ipariskolai tanulmányait magyar nyelven, A következő iskolai évben már két magyar tannyelvű osztály nyílt. 1952 szeptemberében a már hét osztállyal rendelkező magyar tagozat önállósult. 1953 szeptemberében már öt első osztály nyílt. 1954 februárjától a szlovák és a magyar tannyelvű ipariskolának átmenetileg egy igazgatója volt, Bajúz Ferenc oki. mérnök, akit 1954-ben Cudáky András oki.