Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-25 / 17. szám
Fotó: Nagy László VALÚSÁGOS GAZDAGSÁGUNK HORVÁTH FERENCCEL, A DUNASZERDAHELVI (DUNAJSKÁ STREDA) JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁG ALELNÖKÉVEL DUSZA ISTVÁN BESZÉLGETETT. ■rváth elvtárs, ön egy olyan járás müvelőulturális életéi irányítja, amelynek lakosai, vezetői a járásban élők műveltségére a legbüszkébbek. Milyen változások nyomán állíthatjuk a csallóközi emberről, hogy műveltsége büszkeségre ad okot? — A dunaszerdahelyi járás mai területen a történelmi időkben jobbágyok, zsellérek, szolgák, cselédek alkalmi földmunkások tízezrei éltek. 1945 után a kép lényegében megváltozott, de a teljes felszabadulás, amellyel mindenfajta emberi jog gyakorlása együtt járt, 1948 februárja után következett be. A többségében magyarok lakta terület fejlődését törvényszerűen a nemzetiségi iskolák, közművelődési intézmények létrejötte határozta meg. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumban először 1954-ben érettségiztek diákok. Sokan közülük egyetemre, főiskolára kerültek, mások munkájuk mellett levelező tagozaton folytatták tanulmányaikat. Bizonyos, hogy ők az elsők, akikre ráillik a „szocialista értelmiség” jelző. Másik fontos hatóerő az itt élők tudatára a szövetkezetesítés volt. Az írástudatlanok többsége a szövetkezeti közösségek ösztönző légkörében tanulta a betűvetést. Velük egyidőben a szövetkezeti vezetők is tanultak szakmát, vezetést, nagyüzemi gazdálkodást. Ügy vélem, ezek voltak a sarkalatos pontjai a gondolkodásmód, a ma már lépten-nyomon lemérhető művelődési és kulturális igényszint megszületésének. A járás 94 ezer lakosának mindegyikére kihat a föld, a korszerű paraszti munka. Az itt élők még ma sem csak nyolc órát dolgoznak. A jólét fogalmán ennek ellenére nemcsak a maguk anyagi boldogulását értik, hanem gyerekeik holnapi műveltségét is. — A megszilárduló szocialista gondolkodásmód kialakításához a jövő igényeit építve hogyan járulnak hozzá az iskolák? — A gimnáziumok közül egy pályafutásának befejezése felé közeledik. Nagymegyeren (Calovo) közgazdasági szakközépiskolát nyitottunk helyette. A Somorjai (Samorín) Gimnáziumban két-két magyar illetve szlovák, Dunaszerdahelyen 3 magyar és 2 szlovák tanítási nyelvű osztály nyílik. Az egészségügyi szakközépiskola évente 50 ápolót képez. Járásunkba ebből 15—20 kerül, s ez kevés. Hiány van fogászati asszisztensekben, műtősnőkben. Ezeket más járásokban képzik. A nemzetiségek lakta járásoK magyar tannyelvű iskoláiba nem veszik fel az innen jelentkezőket arra hivatkozva, hogy nálunk is van iskola. Sajnos az egészségügyi iskolát helyiséghiány miatt nem tudjuk bővíteni. A mezőgazdasági műszaki szakközépiskolában a növénytermesztési és könyvelési szak mellett ősszel állattenyésztési szakot is nyitunk. — Hogyan alakul járásunkban a párt- és kormányhatározatokban előírt szakmunkásoktatás fejlesztése? -— Ez a gondunk egyre növekszik. A szülők közül egyre többen tartják fontosnak az anyagiak hajszolása helyett a szakképzettség megszerzését, s gyerekeiket már így irányítják. Ez idézte elő a helyzetet, amely radikálisabb fejlesztést kíván a nemzetiségi szakiskolák területén. Az 1976—77-es és az 1977—78-as tanévben a jelentkező és sikeres felvételi vizsgát levő diákoknak csak 50—60 százalékát tudtuk középiskolában elhelyezni. Számszerint közel 200 tanuló nem a képességeinek és érdeklődésének legmegfelelőbb iskolában tanulhatott tovább a helyhiány miatt. Így állhat elő a közeljövőben az a helyzet, hogy az egészségügyi és a mezőgazdasági szakközépiskolában végzetteken kívül sok más szakmában középkáderhiánnyal küzd majd a járás. S ez senkinek nem lesz jó. Sajnos négyéves, érettségivel végződő szakmunkásképző intézetünk nincs. Csupán két magyar tanítási nyelvű iskolát állíthatunk át ilyen oktatási formára. A dunaszerdahelyi építőipari szakmunkásképzőt és a somorjai vendéglátóiparit. Bízunk benne, hogy mind a kettőt sikerül. — Az életmódváltozás lényeges feltétele a megnövekedett szabad idő, a kultúra, a közművelődés. Az egykori falusi színjátszó körök, dalárdák helyét milyen együttesek, csoportok foglalják el? — A választ számokkal kezdeném. Járásunkban 25 énekkar, éneklő csoport, 25 népi tánccsoport, 17 színjátszó csoport, 14 irodalmi színpad, 12 bábjátszó csoport dolgozik. Az általuk végzett munka színvonalát bizonyítja az is, hogy évente Dunaszerdahelyen rendezzük meg a Dunamenti Tavasz gyermekfesztivált, amely az idén a legjobb vers- és prózamondókat is felvonultatja. Olyan seregszemléje ez nemzetiségi iskolaügyünknek és kultúránknak, amelyen részt venni mind szereplőként, mind nézőként egyike a legnagyobb élményeknek. A Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, a Csalló és a Csali dal- és táncegyüttes, a somorjai Üzenet irodalmi színpad, a Híd kórus, a Csallóközi Múzeum, a Somorjai Honismereti Ház — azok az együttesek illetve intézmények, amelyeket érdemes kiemelni. Példájuk nyomán falvainkban évente megújuló kezdeményezések egész sora születik. — A járás területén számos művész-, íróember él. Hogy csak néhányat említsek: az írók közül Bereck Józsefet, Tóth Lászlót, Kulcsár Ferencet, Zalabai Zsigmondot, Bállá Kálmánt, Mészáros Károlyt, a képzőművészek közül Almási Róbertét, Andrássy Tibort, Lipcsei Györgyöt, a népzenekutató Ágh Tibort. Az ő életük, munkásságuk mennyiben teszi teljesebbé a járás kulturális életét? — A Csallóközi Múzeum tárlatain az említett művészek számos munkáját vitathatja a közönség. A hatás azt hiszem itt a legkézzelfoghatóbb. Szövetkezetesek, üzemek dolgozóinak ezrei kerültek kapcsolatba a művészekkel. Másik közvetlen kapcsolatot hordozó terület az irodalom. Itt több az olvasó, s többfajta a vélemény is. Mindenesetre az írók, költők munkái a velük egy sorban élők, vagy éltek életének átszűrt, tiszta aranyszemcséi. Az itt élők dolgairól olvasva mindenki megáll, figyel, gondolkodik. Felelősségtddat munkál bennük. Társadalmi igények szerint dolgozó, elkötelezettséggel élők. Internacionalizmusukat többször bebizonyították, ezzel együtt értékelik eredményeinket, hiszen tudják: benne a maguké is. így értik, érzik az árnyalatokat, a világ változásait. Ez számunkra, az itt élők számára a legnagyobb, gyakran irigyelt gazdagságunk, amelyet magunk teremtettünk. CET9]
