Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-10 / 2. szám
ЩЫГЕМ YAGYl j RÓH А? ban. haladtak, a percek óráknak tűntek, öt kilométer a városban tovább tartott, mint a harmincegynéhány a repülőtértől Róma ugyanis a járművek városa. Gyalog biztosan előbb érnének célba a rómaiak, de sokuk számára ez lealacsonyító volna. Róma a bűz és szemét városa is. Itt talán még szemetesek sincsenek, utcaseprőkről nem is beszélve. Akinek fölösleges az üzletben kapott csomagolópapír, nyugodtan eldobja a legforgalmasabb, utcán is. Egy kiló szőlő elfogyasztása után mi sem természetesebb, minthogy a zacskó a földre vándorol, és a járókelők közül senki még csak észre sem veszi. Vajon miért? Lehet azért, mert Róma az önző emberek városa. Ami őket nem érinti, azzal nem is törődnek. A tőzsgyökeres rómaiakat az utcai árusok nem tudják átverni, annál inkább az idegent. A terek már gondozottabbak. Az elárusítók éjszakára bezárják sátraikat, a híres Porta-Portese hétköznap elnéptelenedik, csupán vasem sejtő gyalogos kézitáskájának elrablása. Ha a károsultak panaszt tesznek a rendőrségen, azzal vigasztalják őket, örüljenek, hogy nem végződött rosszabbul — golyóval a testükben. Miért? Valószínűleg azért is, mert a tilalmak és a parancsok halmaza Olaszországban csak arra szolgál, hogy megkerüljék. A sportcsarnokokban tilos a dohányzás, sokan mégis vígan rágyújtanak. A gépkocsivezetők alkoholfogyasztását ellenőrizni szinte lehetetlen, ezért sokan vezetnek néhány pohár sör, féldeci után. Miért? Mert Rómában ilyen kihágásért senkit sem büntetnek. A legmagasabb büntetés tizenöt évi fegyház, halálbüntetés nincs, ezért sokan kockáztatnak. S ha valami balul üt ki, számolnak azzal, hogy valaki mindig segít rajtuk. Törvényes úton vagy kötéllétrával... Újra megkérdezhetném, hogy miért. Erre azonban nem adnak választ az óriási Kolosseum, a legismertebb építészeti emlék, a pazar ■ □ öplabdázóinkat kísértem Rómába. A világbajnokságon huszonnégy ország élcsapata, versengett. Ragyogó alkalom volt arra, hogy megfigyelhessem a legjobb röplabdázók játékát, hogy megismerkedhessek a várossal, amelyről azt tartják, hogy örök, hiszen itt ringott a kultúra bölcsője, azé a kultúráé, amely az egész világé lett. Milyen is vagy, Róma? Már a repülőtéren figyelmeztettek bennünket, hogy a helyi viszonyokhoz alkalmazkodni kell. Mikor az olaszul beszélő hordárok csomagszállítási ajánlatai elől — okulva barátaim tapasztalataiból — kitértem, a pénztárablakhoz igyekeztem A híres Fontana di Trevi ma tüntetések tanúja menetjegyet kérni az autóbuszra. Kezemben tartva az ezerötszáz lírát, mutogattam, mit akarok. Nem értékelték sem az angol, sem a német tudásom, összeszedtem hát azt a pár olasz szót, amelyet tudtam, mire jegyet kaptam. Végre elindulhatok. A forróság az autóbuszban elviselhetetlen volt. Az ülőhelyek foglaltak, ablakot nyitni nem lehetett ... Verejtékes homlokomat törölgetve erősen kapaszkodtam, nehogy a kanyarokban valakinek az ölébe huppanjak. Kisebb-nagyobb házak maradtak el mögöttünk az autósztráda mellett. A központhoz közeledve az autók csak egy sávш ■ a ■ • sárnap délelőtt kínálja hosszú utcáin az áruk garmadát. Kapható itt patinás zongora, használt fehérnemű, de drága szőrme is. Aki azonban a helyi szokásokat nem ismerve alkudozás nélkül előhúzza pénztárcáját, rossz vásárt csinál. A római árusokkal, vitatkozni, veszekedni kell, ők még így is nyernek a vásáron. Természetesen a hazaiak nem segítenek az idegennek. Miért? Mert Róma az a város, ahol az ember soha nem tudja, melyik részében mi történik. Három-négy robbanás egy éjszakán a rendőrséget már nem is zavarja. Főleg, amikor nem ritkaság az emberrablás fényes nappal. — Aldo More esete, az Unitát olvasó huszonnégy éves kommunista lelövése, s a semmit Az éjszakai Róma fényei eltakarják a szemetet antik amfiteátrum romjai. Neptun isten, sőt az egészség és bőség istennőjének szobra is hallgat a világhírű Fontana di Trevinél, ahol minden turista pénzérmet dob a vízbe, hogy teljesüljön három kívánsága. A világ állítólag legnagyobb templomában, a Santa Maria Maggioreban sem hallatszik más, csak a léptek kopogása. Nem kapunk választ, ha körbejárjuk a 330 méter hosszú és 300 méter széles karakali fürdőt, vagy ha megpihenünk a Fellini filmjeiből ismert spanyol lépcsőkön. Nem árulkodik a Pantheon sem, minden istenek temploma, és hallgatagon figyelnek Raffaello Tiziano és Rubens remekművei a Vilié Borghese-i galériában.
