Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-14 / 7. szám
AZ ÉV m\DE\ AAPJÁA Megértéssel, fegyelmezett, sokszor megfeszített munkával segítettek dolgozóink országszerte a rendkívüli energiahelyzet javításán. Hogy a lakosság tüzelőanyagban és villanyáramban nem érzett hiányt, az elsősorban bányászainknak, hőerőműveink dolgozóinak köszönhető. A vajáni (Vojany) hőerőmű, amely Szlovákia villanyenergia szükségletének hatvan százalékát biztosítja, ebben az időszakban is napi 20— 25 százalékkal túlszárnyalta napi termelési tervét. Ottjártunkkor a dolgozók elmondták, a dombaszi bányászoknak és a szovjet vasutasoknak köszönhetik, hogy nem érezték meg a helyzet súlyosságát. A Szovjetunióból érkező szénszállítmányok, amelyeket a vajáni hőerőműbe irányítottak, késedelem nélkül, pontosan jöttek üzemükbe. Külön rendelettel engedélyezték, hogy a vajáni Slovnaft annyi kőolajat kapjon, soron kívül, amennyire az országrész energiaellátásának kitermelésére szüksége van. A hőerőmű dolgozói időben felkészültek a télre. Még nyáron felújították, kicserélték a szenet szétfagyasztó berendezéseket. A szénszállító futószalagokat előrelátóan akkor is működtették — félve a befagyástól — amikor nem szállítottak szenet. Tudják, felelősségük nagy, mert az energia a ma emberének életében pótolhatatlan. Nélküle felbillenne az egyensúly a háztartásokban és nemzetgazdaságunkban, a termelésben is. A vajáni hőerőmű dolgozói nemcsak a jelenlegi nehéz energiahelyzetben teljesítik feladatukat példamutatóan, hanem az év minden napján. Huszár Tibor képriportjc Hűi»
