Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-02-14 / 7. szám

gáról szóltunk. Tehát halhatatlan, egy halála sincs? És a történelem süllyesztőibe, ősi és új műveket szemlélve, olvasva erősödhet bennünk a kultúrák kontinuitásának képzete, de továbbra is szégyenlenünk, sajnálnunk kell elveszett és elvesztett kincseiket. Halhatatlanság ... újra háborúra emlékeztető emlék villan fel. Az autódefekt pukkanásától mindig elvágódó háborújárta ló, amelyet úgy kellett újra meg újra csülökre ráncigálni. Sok, sok apró halála folytán egyre szomorúbb tekin­tete, mintha csak azt kérdezte volna: „vétettek valaha is a lovak az emberiség ellen valamit?“ Vagy anyám pincemeséiből az asszony, aki vé­gigremegett minden bombázást, miközben lányai azzal vigasztalták pubertás bátorságukat fitog­tatva, hogy ne féljen, „hiszen csak egyszer hal­hat meg!“ Az asszony és a ló bölcsebbek voltak a kamaszoknál... mert meghalni végtelenszer lehet. És ki úgy él, hogy a folyamatosságba kapcsolódik, hogy a kapott életet folytatja és folytattatja, az egyszerre nem tud meghalni, az örökre nem tud meghalni, halhatatlan... mint a kultúrák. Mi hát a kultúra definíciója? Ezt nemcsak én, mi kérdezzük, az UNESCO fórumán is hosszabb ideig vitatták. Végre, mert milyen lehetett eddig az emberiség közérzete, (interkulturális) kapcso­latai, ha arra sem volt kíváncsi, hogy ki mit ért a kultúra fogalma alatt? Vagy kíváncsi volt, csak a hidegháború befagyasztotta az ilyen kér­dések feltevésének még a lehetőségét is? Mi hát a kultúra? Boldizsár Iván, a magyar kultúra utazó nagy­követének tudósítása nyomán tudom, hogy a szintén nemzetiségi sorsban, csak burzsoá tár­sadalmi viszonyok között élő katalánok szerint: „Kultúrán a nyelv, a gondolat, a magatartás és az életforma minden megnyilvánulását értjük.“ Az UNESCO tanácskozás végül is (évek vitája kellett hozzá) imigyen definiálta: „A kultúra ihleti és serkenti minden emberi közösség életét, körülhatárolja egyéniségét és azonosságát, fenn­tartja történelmi folytonosságát és megveti jövő­je alapját.“ Okos, megfontolandó és nagyon tanulságos szavak, definíciók. * A kultúra számunkra a béke védelmét, a fegy­verek elleni harcot, a természeti környezet meg­óvását, az emberek fejlődését, a társadalom, a szocializmus építését, az igazság védelmét, a nyelvek és kultúrák istápolását jelenti. A kul­túra nem több és nem kevesebb tehát — jövőnk felé tekintve — mint az optimizmus lehetőségei. GÄGYOR PÉTER építő munkába, és végezhessék munká­jukat közép-gazdasági, műszaki dolgo­zókként az egyes szakterületeken. A szak­­középiskolák oktató-nevelő munkájának tartalma általános, politechnikai, szak­­elméleti és szakgyakorlati műveltséget kell nyújtania a fiataloknak. 3. Az alapiskola befejezése után a ta­nulók többsége gimnáziumba jelentkezik, de nem elsősorban azért, mert főiskolá­ra készül, hanem azért, hogy érettségi bizonyítványt szerezzen. Sokan ugyanis még ma is a gimnáziumi érettségit tart­ják a legmagasabb, legjobb végzettség­nek. Mit kell tenni annak érdekében, hogy a magyar tanítási nyelvű alapisko­lákból több tanuló jelentkezzen szak­­középiskolába? A magyar tanítási nyelvű gimnáziu­mokba aránylag nagy a jelentkezés. Az érettségizők nagy része középfokú álta­lános műveltségével — szakképzettség nélkül — nehezen talál olyan beosztást, amelynek ki tudja elégíteni a követelmé­nyeit. Az alapiskolák növendékeinek to­vábbi életútját, érdeklődését, célját, pályaválasztását a szülők mellett leg­jobban az iskola tudja irányítani és be­folyásolni. Ebben döntő szerepe van a pályaválasztási tanácsadó tisztével meg­bízott tanárnak, az osztályfőnöknek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy általában a szülő szava a elöntő a pá­lyaválasztást illetően. Az is több esetben bebizonyosodott, hogy éppen a szülők­nek nincs kellő áttekintésük a tovább­tanulási lehetőségekről. 4. Vannak úgynevezett monotipusú iskolák, amelyekben speciális szakokat oktatnak, ezért ezek száma korlátozott, magyar tanítási nyelvű nincs közöttük, Így azután a magyar alapiskolát végzett diákok közül sokan léinek ide jelentkez­ni, sokan pedig nem is tudnak létezésé­ről. A speciális szakokra a monotípusú szakközépiskolák képeznek szakközép­kádereket, mégpedig az egész SZSZK-t ellátva. Tekintettel az aránylag kis szá­mú igényletre, egy-két osztályban, s csak szlovák tanítási nyelven biztosítják a kép­zést. Ilyen a nitrai és a terebesi (Trebi­­sov) élelmiszeri szakközépiskola, a tren­­cíni ruházati, a tisoveci vegyészeti, a zvoleni és zilinai közlekedési, a kassai (Kosice) kohászati, a ruzomberoki textil- és papíripari, a Stará Turá-i orvosi mű­szerészi, a modrai és bárcai mezőgazda­sági egyes szakágazatai stb. Az említett mototípusú szakközépiskolák a nemzet­­gazdaság azon ágazataiba képeznek szakkádereket, amelyek a magyarok lakta területeken is fejlettek. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a magyar tanítási nyelvű alap­iskolák tanulóinak érdeklődése e szakok iránt nagyon kicsi. Valószínűleg sokan nem tudják, hogy a tanítási nyelv válto­zása okozta nyelvi nehézségek leküzdése érdekében az SZSZK Oktatásügyi Minisz­tériuma rendeletet adott ki, melynek értel­mében a magyar tanítási nyelvű alap­iskolákból kedvező tanulmányi feltétele­ket biztosít, már az írásbeli felvételinél szlovák nyelvből nem állít olyan követel­ményeket a magyar alapiskolát végzett diákok elé, mint a szlovák alapiskolát végzettek elé. Ami konkrétan azt jelenti, hogy például nem buktatják meg a ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolát végzett diákot, szlovák nyelvből nem adnak neki rosszabb jegyet, mint amivel jött — ter­mészetesen ezzel nem lehet visszaélni! Ez a törvény a főiskolai hallgatókra is vonatkozik mind a fölvételi vizsgakor, mind az első év folyamon - természete­sen az adott feltételek szerint módosítva. 5. Szocialista társadalmunk fejlődésé­nek érdekében középiskoláink - gimná­ziumaink, szakközépiskoláink, szaktanin­tézeteink - hálózata, struktúrája átala­kul. A gimnáziumi osztályok száma csök­ken. Ez érzékenyen érinti a magyar taní­tási nyelvű gimnáziumokat... A szocialista nemzetgazdaság fejlett­ségi foka, valamint a tudományos­műszaki forradalom előrehaladása meg­követeli, hogy középiskoláink olyan fia­talokat képezzenek, akik eszmei, politi­kai és szakmai téren is megállják a he­lyüket a fejlett szocialista társadalom legkülönfélébb szakaszain. Ezzel függ össze az, hogy a szakközépiskolák háló­zata egyre bővül, új szakok nyílnak. Természetesen a magyar tanítási nyelvű szakközépiskolákban is — pl. a Komá­romi (Komárno) ipari Szakközépiskolá­ban építészeti és vízgazdasági építészeti szakot nyitottak, a Kassai Gépipari Szak­középiskolák erősáramú berendezésekre képesítő szakkal bővült. Néhány gimná­ziumba minőségi változás állt be — pl. Ógyallán (Hurbanovo), ahol pedagógiai szakközépiskolát nyitottak, Nagymegye­­ren (Calovo), ahol közgazdasági szak­­középiskola nyílt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gimnáziumok leépülnek, ill. csökken a jelentőségük, hiszen ezek is tartalmi, strukturális változáson mennek át, mely­nek értelmében adott feltételek mellett az érettségizők olyan képesítést kapnak bizonyos szakágazatban, amely egyen­rangú a szakközépiskolai képesítéssel. A gimnáziumok fő feladata azonban továbbra is az, hogy a fiatalokat alapo­san felkészítse a főiskolai továbbtanu­lásra. Sorozatunk következő részében ipari szakközépiskoláink lehetőségeiről számo­lunk be. Az 1978/79-ee tanévre felvett diákok Iekola Magyar nemzetiség* A középiskolák összes A magyar nemzetiség* diákok diákja diákok számaránya tíP“e jelent.felvettek % jelent, felvet- * százalékban ____________________________________________________________—Lak,___________________________________________ Gimnázium 1741 1335 76,7 14138 13518 95,61 9,8 Szakközépiskola szakt amint. 2046 1786 87,3 28354 20387 71,90 _________8/I____________ Középfokú szakmun­kás képző ist. _ 340 139 40.9 5980 4294 71.80__________3^2_____________ Összesem «127 3260 78,9 48472 38199 78,80 8,49 NÜ

Next

/
Thumbnails
Contents