Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-03 / 1. szám
©g)M^/^[p)D CT Amikor a családi éleire nevelés korszerű --------------szükségletéről beszélünk, egyúttal feltesszük a kérdést: miért vált szükségessé a családi életre nevelés? A család a társadalom alapköve. A gyerfnek személyiségének a formálódásában megszületésének pillanatától a család hatása a döntő és egyetlen, egészen addig, míg más külső hatások is nem érik, mint pl.: óvoda, iskola, diákotthoni közösség, katonaság, pajtások-barátok befolyása stb. Mindezek ellenére a családból hozott szokásokat az ember egész életében hordozza magában, tudatosan vagy tudat alatt. A család a gyermek számára az első közösség, az a mikrotársadalom, amelyben megtanul élni, amelyben személyisége döntő módon formálódik. A fiatalok — lányok és fiúk családi életre neveléséért in egyformán felelősek a szülők, az iskola és a társadalom. A túlságosan fiatal korban, megfontoltság nélkül kötött és ugyanilyen könnyen felbontott házasságok sokasága arra enged következtetni, hogy a fiatalok nincsenek kellőképpen előkészítve a családalapításra. Az ifjúság körében nem eléggé ismertek azok a biológiai, egészségügyi, etikai és erkölcsi követelmények, amelyek elengedhetetlenek a harmonikus emberi kapcsolatok, a kiegyensúlyozott családi élet megteremtéséhez. E hiányt pótolni csak az egész társadalom öszszefogásával lehet. Csak a felelősségüket ismerő szülők és pedagógusok közös munkájával lehet kialakítani a fiatalok gondolkodásában az egészséges szemléletet a korszerű családról. A családi életre nevelés egybeesik egy új, korszerű családeszmény, az átalakult társadalmi viszonyoknak megfelelő családi élet megteremtésének nagy, társadalmi feladataival. Az elmúlt harminc év folyamán végbement rohamos és hatalmas társadalmi fejlődéssel párhuzamosan kialakulóban van a szocialista társadalom korszerű családtípusa. Ez az átalakulás csak lassú folyamat és nem is zökkenőmentes, hiszen sokszor találkozunk még a visszahúzó tradíciókkal, melyek már nem életképesek ugyan, de gyökereik még erősen kapaszkodnak a múltba. A család és a társadalom összhangja nem magától és főleg nem ellentmondások nélkül alakul ki. Ezek az ellentmondások napjainkban is észlelhetők. Sok szülőben felvetődik a kérdés: miért szükséges, minek kell ezzel külön is foglalkozni? Ezelőtt is házasságot kötöttek a fiatalok, gyermekeik születtek, felnevelték őket és — úgy vélik — mindenki tudta, mit hogyan kell tennie. Miért kell hát, és helyes-e a gyermekekkel szerelemről, szexuális életről, a pályaválasztásról, a családi életről beszélni? Talán még azt sem fogadja el mindenki, hogy ma már a gyermeknevelést is tanulni kell. Azt pedig, hogy a háztartás ellátására, a mindennapi élet megszervezésére, az otthon kialakítására is fel kell készülni, egyenesen fölöslegesnek tartják. A családi életre nevelésnek az a célja, hogy olyan személyiséget, olyan embert formáljon. aki nemcsak a munkájában, a társadalmi vonatkozásban. hanem a másik nemmel való kapcsolatában is, házastársi és szülői mivoltában is felelősségteljes legyen. Erre éppen úgy elő kell készíteni az ifjúságot, mint a pályaválasztásra, mert kötelességeinek és jogainak ismerete nélkül nem is várható el tőle a családi életbe való helyes beilleszkedése és annak helyes irányítása. A családi életre nevelés két részre osztható: érzelmi és értelmi vonatkozásúra. Ezeknek a követelményeknek a megismerésére és a fontossági sorrend felállítására kell megtanítani a fiatalokat. Annak a felismerésére kell ösztönözni, hogy a nyugodt, harmonikus családi körben élő egyén munkája minőségben és mennyiségben is jobb, tehát többet ad a társadalomnak mint az, aki zilált, veszekedésektől terhes, rossz családi életben vergődik. Így alakul ki az egyén, illetve a család és társadalom egymásra való hatása, és ezért fontos, hogy a társadalom véleményformálásában a család szilárdsága és megbecsülése a fő helyet kapja. < К « Q О > ö о fa Társadalmunk mindenképpen arra törekszik, hogy a szocialista társadalom erkölcse váljék a családi, házassági és a gyermekek nevelésével őszszefüggő kapcsolatok alapjává. (Az 1963. évi 94. számú családjogi törvény bevezető szavai.) Házasság, család Társadalmunkban a házasság a férfi és a nő szoros érzelmi kapcsolatán alapul, amelyben mindketten teljesen egyenjogú partnerek. A házasságnak legfőbb társadalmi célja a családalapítás és a gyermekek rendes nevelése. Éppen ezért a házasságkötéssel létrejött családot, mint társadalmunk alapját, és a családi kapcsolatokat társadalmunk sokoldalú védelemben részesíti. Ezeket az alapelveket az 1964. április 1-e óta érvényben levő családjogi törvény tartalmazza, és konkrét rendelkezéseiben részletesen kifejti és megvalósítja. Társadalmunk mélyen szociális és humánus jellegéből fakad, továbbá az ifjúsággal, mint a szocialista jövő és a haladás zálogával történő sokoldalú és rendszeres gondoskodásból következik, hogy nálunk nincs a fiatalok előtt semmiféle gazdasági vagy egzisztenciális akadálya annak, hogy igazi érzelmeik, egymás iránti rokonszenvük, a kölcsönös megbecsülés és megértés alapján kössenek házasságot, ha komoly megfontolás után erre az elhatározásra jutottak. A házasságból eredő kötelességek, a gyermekneveléssel járó szülői jogok és kötelességek megkívánják, hogy az ifjúság necsak biológiailag és érzelmileg legyen érett, hanem megfelelő társadalmi tudattal és felelősséggel, szellemi érettséggel lépjen házasságra. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a házassággal kapcsolatos jogi előírásokat is - legalább lényegileg megismerje. Házasságot minden nagykorú személy köthet. A polgári törvénykönyv a nagykorúság határát a 18-ik életévben állapítja meg. Ennek a kornak elérésével válik az ember jogilag korlátlan cselekvőképességűvé. Kiskorú személy, tehát aki még nem töltötte be 18-ik életévét, házasságot nem köthet. Csak rendkívüli esetekben, ha ez a házasság társadalmi céljá- I. val összhangban van, adhat a bíróság engedélyt, ha ezt fontos ok indokolja (például a menyasszony másállapotban van, a vőlegény személye és helyzete biztosítékot nyújt a leendő család eltartására stb.), hogy a 16 évnél idősebb kiskorú házasságot kössön. A 18-ik évét be nem töltött kiskorúnak bírósági engedély nélkül kötött házassága érvénytelen. Az ilyen házasság érvénytelenségét a bíróság indítvány nélkül is — hivatalból kimondja. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a kiskorú személy a házasságkötéssel nagykorúvá válik, s nagykorúságát az esetleges válással sem veszti el. A házasságot egy férfi és egy nő önkéntes és szabad elhatározással azzal a szándékkal köti, hogy harmonikus, szilárd és tartós életközösséget alakítson ki. Ismerniük kell egymás jellembeli tulajdonságait és egészségi állapotát, ami biztosítéka annak, hogy házasságuk majd teljesíti társodolmi szerepét. Társadalmunk a monogam házasság elvén alapul, ezért házasságot csak az köthet, oki nem él érvényes házasságban, tehát nőtlen, hajadon, özvegy vagy elvált. Erkölcsi és népegészségi okokból nem köthetnek házasságot az egyenes ági (felmenő és lemenő) rokonok, valamint a testvérek. Ez vonatkozik az örökbefogadással keletkezett rokonságra is. E tiltó rendelkezések ellenére megkötött házasság érvénytelen, amelyet a bíróság indítvány nélkül is - hivatalból - kimond. A házasságot bármelyik házasulandó fél lakhelye szerint illetékes nemzeti bizottság előtt lehet megkötni. A házasulandóknak a házasságkötést írásban kell kérniöic. Kérvényükhöz csatolniuk kell a születési anyakönyvi kivonatukat, az állampolgársági bizonyítványukat, a lakbizonylatot, valamint a családi állapotukat igazoló iratot. (folytatjuk)
