Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-22 / 51-52. szám
Kedves Júlia! Tanácstalanul töprengek, mit mondhatnék Neked ilyenkor, karácsony idején, amikor a legnehezebb magányosnak lenni. Amikor görcsösen összekulcsolt kezedre hajtottad lejedet, hajadban már széles ezüst csíkban hivalkodott a korán jött bánat. Harminc éved finom szépsége emberi gondokat, nem kihívó női varázst áraszt. Azt remélted, biztatni lóglak: ne télj, rátalálsz valakire, aki szerénységed, s igényes, komoly elveid méltó társa lesz. Mit mondhattam volna? A kisvárosban, ahol élsz, ismernek. Tudják, nem könnyű kalandokat akarsz. Müveit vagy, jól keresel, munkahelyeden megbecsülnek. Azt kérdezted, hogyan ismerkedhetnél meg, találkozhatnál olyannal, aki szintén nem kalandra vágyik. — Talán a szeretnék rátalálni — mondtad. Talán . . . mondtam én. És ilyen töprengéssel forgatom a többi levelet is, amelyben a Tiédhez hasonló gond, igény panasza kerül asztalomra. A lányé, aki tiz éven ke resztül volt nős lórii barátnője, de minden ünnepen egyedül maradt. Az anyáé, akitől elvált a Icrje, cs egyedül neveli gyermekeit. Az özvegyé, akinek még gyermeke sincs. Egyedül. . . egyedül. . . egyedül. A magányos emberek lelnek az ünnepnapoktól, irigyek a családi ünnepekre. Ajánlhatnék pótmegoldást, hogy melegedjenek nagyobb családjuk szüleik, testvéreik, rokonaik családi tűzhelyénél ilyenkor, legalább karácsonykor. De nem erről van szó, hanem a magányosság oldhatatlan érzéséről, amely megkeseríti a pihenés perceit, azt az embert, aki nem adhat — s kaphat örömet, akinek az életéből hiányzik a Társ. Sebzett, nehezen oldódó, bizalmatlanabb, zárkózottabb emberek, mint a többiek. Ezért egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy ismerkedni tudnak — mernek. És éppen érzékenységük teszi nehézzé azt is, hogy a Szeretnék rátalálni jeligés levélcseréjéből személyes találkozás, vagy érzelmi kapcsolat legyen. Tanácsolhatom, hogy próbáljanak derűsebbek lenni. Hogy Te, Júlia például ne csak a kalandot keresőt, hanem a társra várót is lásd abban, aki esetleg közeledni próbál hozzád. De üres szó minden tanács — hiszen hová is jársz, hová is járhatsz? Szánalomból hivnak magukkal társaságba ismerőseid — állítod. Nem érzed jól magad, ott is egyedül vagy. Munkahelyeden komoly^ idősebb kollégák között — akik megbecsülnek — szintén nincs mire várnod. Az sem vigasztalhat, hogy sokan élnek Így egyedül, négy fal magányában. £ falak omlásáért — versben, dalban próbáltak szólni róla — nem tudom, mit tehetnénk? Légy könnyedebb, vidámabb — könynyelműbb? Vagy cinikusabb? Ez nem Neked való tanács. Emberi figyelemre, gyengédségre vágyódsz. Talán az utca, a falu, a kisváros legismertebb helyein kellene keresned a magad Rómeóját. Mindenesetre ott, ahol élsz, dolgozol — ahol sétálsz, ahová bevásárolni jársz. Lehet, hogy csak helyet ad az autóbuszban, fölemeli a leejtett újságodat, vagy rádköszön a ház előtt. Azt már Neked kell tudnod, hogyan árulod el neki, hogy te AZ a Júlia vagy aki reá vár... Kissé bizonytalanul hangzik, tétova vigasztalásnak tűnik — de nagyon szeretném, ha jövőre már nem lennél egyedül, de hidd el, ebben az egyben csak Te tudsz magadon segíteni. Szeretettel üdvözöl: ZOi£iM> Család Kicsapódik a busz ajtaja. Egy sötét szemüvegen megvillan az ajtó fölötti biztonsági lámpa. Egy férfi és egy nő száll fel. Mögöttük hatévesnek látszó kisfiú fickándozik. Hangos kacagással leül a férfi mellé. — Apa, ugye nem fázol? Nem ázott át a sálad a hógolyótól? Nem, nem. Anya lerázta róla a havat. Kijövünk szombaton is? — De csak ha anya ráér. — A férfi elhallgat. Várja, hogy megszólaljon a nő. — Biztosan lesz időm. — Jaj, de jó! Jaj, de jó! — Lelkendezik a fiú. Megöleli apját, aki bizonytalan mozdulatokkal keresi fia borzas fejét. A fiú szinte belebújik a tenyerébe. Visongva kacag. Egy szemvillanásnyira anyjára mosolyog, aki visszanevet. Egy anya, egy apa, egy gyerek. Nem törődnek a körülöttük állókkal. Senki sem tudja, kicsodák. Felszálltak a buszra, s körülöttük gyöngyözve forr a nevetés. Csak utaznak. Senki sem tudja, hová. Kezük nevet, ha összeér. Arcuk nevet, ha összenéz. Utaznak, ismeretlen helyről, ismeretlen helyre, ismeretlenül. Madarak röpködnek így, nagyokat füttyentve, ágról ágra bukdácsolva a csiviteléstől egy kenyérdarabka örömével. Kacagás csillagai sziporkáznak. Három ember örömet talált. Tele szatyrok súlya, cammogó műszakok nehezéke, álmos sóhajok ólma, szárnyszegett apu-miértek nyűge bámulja őket. Nézik, méregetik, vizslatják, kuksizzák őket. Kik ezek? Valaki hátulról talán már el is indult, hogy rendreutasítsa a nevetőket. A rájuk szegeződő szemek már kivetették őket a tömegből. Fékcsikorgás! Az ülések között koppá n egy fehér bot. A férfi tétován a levegőbe kap. — Ne ijedj meg, apa! Csak a botod. — A fiú ugrik, s felemeli. A busz elindul. A kacagás patakja újra csobogni kezd. Egy autóbusz utasai keresik forrását. EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Többnyire nőolvosóinktól kapunk levelet. Éppen ezért különös érdeklődéssel olvastuk M. János sorait, akinek kérdése úgy véljük sokunkat érint. „Az én feleségem mindig fáradt, rosszkedvű, ideges. Nem beteg, csak éppen semminek sem örül, mindig panaszkodik, elkeseredett. Mintha valami nem volna rendben köztünk. Vajon mi lehet az oka? Lehet, hogy a nők világát önök jobban ismerik, mint mi, férfiak, és tanácsukkal megmutatják a kivezető utat — írja olvasónk. Diagnózist nem állapíthatunk meg, de „közös" kivezető utat kereshetünk. Annál is inkább, mert a téma ismert. Tegyük szívünkre kezünket, mi, asszonyok, és valljuk be: hány estét töltünk úgy családunk körében, hogy fejünk fáj, fáradtak vagyunk, ingerlékenyek, kedvetlenek, semminek sem látjuk értelmét. . . De mi tudjuk, mi hiányzik az életünkből, csak éppen nem beszélünk róla, mert — úgy véljük — nincs kinek Néha az kell, hogy dédelgess ... — őrizzük titkon a sanzon refrénjét.. . Mert erre van szükségünk. A legtöbbünknek. Gyengédségre, simogatásra, egy bátorító, kedves pillantásra, megértő beszélgetésre. Ezt várjuk férjünktől, gyerekeinktől, rokonainktól, barátainktól, mun katársainktól. Ha nem is mindannyiuktól testközelben értelmezett cirógatásra, dédelgetésre vágyunk, de az biztos, hogy akikkel kapcsolatban vagyunk, azoktól „érzelmi" találkozásokat várunk. Mennyivel könnyebb elviselni az élet nehezebb perceit, ha kimerült érzelmi tartalékainkat újra meg újra feltölthetjük . . . Az ilyen irányú vágyunkról, szükségletünkről sajnos legtöbb esetben csak akkor veszünk tudomást, ha már végképp kimerültek tartalékaink és úgy kell kikényszeríteni környezetünkből, hogy vegyenek észre bennünket. Hogyan? A jellemtől, személyiségtől függően: az egyik ember siránkozik, panaszkodik, betegeskedik, a másik zsörtölődik, házsártoskodik, fontoskodik, provokál, a harmadik vicceket mond, füllent, „hisztizik", komiszkodik ... Érzelmi „találkozások” helyett legalább érzelmi „konfliktusokat” érnek el. Igaz, vannak az emberi életnek szakaszai, amikor nélkülözhetetlen a sokrétű érzelmi kapcsolat (pl. a szülők-gyerekek között a gyermek 3—5 éves koráig, a pubertás korban, a változó korban, mert ugyanaz az ember is változó érzelmi hullámzásban él. Az ünnep jó alkalom arra, hogy odafigyeljünk egymásra. Csak ne felejtsük el: nemez az egyetlen alkalom.- DHa színházba készülünk Ma már a tájoló MATESZ és Thália Színpada házhoz hozza a színházat. Leggyakrabban azonban hétköznap esti szórakozást biztosit. Hogyan készüljön az ilyen előadásra a dolgozó nő, akire otthon a szórakozás előtt a háztartás gondjai is várnak? Hogy pár órára elfelejtse a napi gondokat, kikapcsolódjon, ahhoz fontos a jó közérzet biztosítása, amely természetesen attól is függ, hogyan készítjük ki magunkat, mit veszünk fel, mielőtt az előadásra megyünk. Legjobb, ha tiz-tizenöt perces langyos fürdővel kezdjük a készülődést. Utána zuhanyozzunk le hideg vízzel, amely összehúzza a kitágult pórusokat és bőrünk üde lesz. Ezután nyúljunk csak a kozmetikai szerekhez. Fabulon vagy Créme parfumée testápolóval kenjük be testünket, amely kellemesen frissíti a bőrt. Izzadás ellen sprayt használjunk. (Legjobbak a ВАС készítmények.) Az alapozó krém maradványait, miután a kellő mennyiség felszívódott, papírvattával távolítsuk el, hogy ne csillogjon az arcunk. Az esti kikészítés jobban tűri a szélsőségeket, ezért használhatunk sötétebb make-up-ot, mint nappal. A kendőző krémet alaposan dolgozzuk össze az alapozóval, nehogy csíkos maradjon az arcunk, s ügyeljünk arra, hogy az állunk ne legyen sokkal sötétebb, mint a dekoltázs. Inkább a nyakat is kenjük be vékonyan. A modern arckikészítés a legnagyobb figyelmet a szemnek szenteli. Ezen belül is a szemhéjak árnyékolásának. Divatos a kék, zöld, aranybarna, színházba az ezüst is, de vigyázzunk, hogy a szemhéjfesték összhangban legyen szemünk színével. Az árnyékolás technikájával néhányszor már foglalkoztunk. Az alsó szempillák tövén vékony vonalat húzva kihangsúlyozhatjuk a szemet. A szemöldököt jobb, ha kozmetikussal vagy házilag tartósra festetjük, végső esetben megteszi a szemceruza is, de ezzel nehezebb a természetes hatást elérni. A szemkikészítés végső mozzanata a szempillák festése. Legjobb hazai kozmetikai szerünk erre a PEN spirális vagy a Regina szempillafesték, mivel száradás után elkenődés nélkül leszedhetjük őket, s könnyebb a szempillák tisztítása. Szájunkat esti alkalomra sötétebb rúzzsal húzzuk ki. Kisebb hibákat optikai csalással mérsékelhetünk, a nagy szájból levehetünk, a vékonyát teltebbé tehetjük. Ha mindezzel készen vagyunk, vegyük fel a ruhánkat. Míg a frizurát elkészítjük, védjük törülközővel vagy fésülködőkendővel a hajszálaktól, hajlakktól. S hogy az önbizalmunk nagyobb legyen, indulás előtt vessünk még egy pillantást a tükörbe. Z. E. SZERETNEK RÁTALÁLNI Huszonkét éves, 175 cm magas, szőke fiatalember aki szereti a zenét, és mindazt, ami szép és nemes, házasság céljából szeretne korban hozzáillő, becsületes, szolid lánnyal megismerkedni. Jelige: „Szeretném, ha szeretnél” Huszonnégy éves lány szeretne megismerkedni házasság céljából, komoly, becsületes lóriival 34 éves korig, aki jó élettársa lenne. Lehetőleg a nyugatszlovákiai kerületből. Jelige: „Várjatok még őszirózsák” Húszéves intelligens lány ezúton szeretne megismerkedni komoly, főiskolát végzett férfival — 28 éves korig. Magyarországiaknak is válaszol. Jelige: „Várok rád" Két érettségizett lány (25/164 szőke, 27/164 barna) társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni korban hozzájuk illő lérlival. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Szilveszter’ 78" Tizenkilenc éves, 170 cm magas, barna Hú szeretne megismerkedni komoly, becsületes lánnyal, akivel megoszthatná örömét és bánatát. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Szeretem a tánczenét" 19
