Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-22 / 51-52. szám

Nem^f^unk babonásak. ezért merünk még év végén is f kete macskákról írni. Például a gél rovóiakról. Gabiovo bolgár város a humorh a szatíra központja. Évente rendi nek itt vidám kiállításokat, sőt fest vált is. Sok furcsa dolog van ebÖ a városban. Például a kurta fal macskák. A gabrovói polgnr ugyanis gyorsan csukják az aj| hogy a meleg ki menjen a szóé bál. Mégpedig olyan gyorsan, hé ha egy macska ki vagy be akar st ranni, még csak a fél farkáig j< amikor már be is zárul mögötte 1 ajtó, ezzel kész a félfarkú macs“ Bizonyára innen kölcsönözték . _ „Humor és a szatíra háza” címeré­be is a kidülledt macskaszemeket. A mi cicáink úgy látszik egy .kis melegért nem teszik kockára, illet­ve az ajtó közé pompás farkukat. Inkább kint szundikálnak a hideg­ben. Még azt se bánják, ha nemjsüt a nap. Beérik egy napraforgópár­nával is. Ki hitte volna, hogy ez a hosszú macskafarok titka?! Lencsevégre kapta M. Nagy László KÜLÖNÖS KEDVTELÉS Szüreti mulatság volt. A főtéren hatalmas cirkusz­sátor előtt kígyóbűvölők csábították a közönséget. — Csak tessék! Ide tes­sék! A bátraké a szeren­cse! Aki a nyaka köré te­keri rettenthetetlen óriás­kígyónkat, jutalomban ré­szesül! Csak tessék! — A kikiáltó hangja utat tört magának a tömegben. — Majd én, uraim! — vált ki az emberáradatból egy megtermett férfi. A tö­meg felzúdult, aztán fe­szült csönd támadt. A fér­fi kimért léptekkel fölbal­lagott az emelvényre. A kígyóbűvölő a nyakába csúsztatta az óriáskígyót. Az élő kötél megszorult, a férfi égnek emelte kar­jait. Két markos legény hozzálépett, lefeszítette a kígyót. A nép hatalmas ovációban tört ki. Négyen­­öten vállukra vették a fér­fit, s vitték leöblíteni az izgalom okozta fáradtsá­got, feszültséget. — Ök a legjobb bará­taim — mondja mosolyog­va Tomás Albrecht, miköz­ben a nyaka köré tekert kígyót simogatja. Szobája állatkerti terráriumra em­lékeztet. Mindenütt renge­teg virág, a hat üvegket­recben tizenöt-húsz kígyó tekereg. Tornái egy kis egeret hajít az egyiknek. Az egér rémülten szalad­gál, a kígyó lassan föl­emeli a fejét, lustán meg­mozdul, aztán hirtelen mozdulattal lecsap az egérre. — Kísérletezem. Ez csak játék, amit most be­mutattam. Tagja vagyok a Természetvédelmi Szö­vetség Csúszómászóvédel­mi Szekciója Elnökségé­nek. A világ szinte minden kígyótenyésztőjével kap­csolatot tartok. Kaliforniá­ból, a Szovjetunióból, Dél- Amerikából kapok kígyó­kat. Különböző szérumok­kal végzek kísérleteket. Nemcsak munka, szórako­zás is egyben számomra, de nem játék. Előfordult már, hogy az egyik két és fél méteres kígyóm kiszö­kött a terráriumbái. Neki a könyvespolcnak, a virá­goknak. Kő kövön nem maradt a szobában. Aztán bemászott a szekrény alá. Alig bírtam kihúzni. De ilyesmi ritkán fordul elő. Tomás szeretettel öleli magához boáját. Kép és szöveg: Huszár Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents