Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-22 / 51-52. szám

Ez a bébi eladó ? MŰIÉ Brooke az ügyes Terri mamával, aki egyetlen alkalmat sem szalaszt el, amelyben pénzt szimatol. A századforduló erkölcseiről hallottunk nemrégi­ben egy magyar filmmel kapcsolatban, láthattuk az Egy erkölcsös éjszakát. Amerikai változatának tekint­hető — ha nem is tartalmilag, de legalábbis a miliő szempontjából — a Pretty Baby. A két filmet amúgy is nehéz lenne közös nevezőre hozni, hiszen a felü­letes mozinéző is tudja, láthatja a magyar és az amerikai filmgyártás stílusbeli és főleg mondanivaló­beli eltérését, mely a két kinematográfia történelmi és társadalmi jellegéből adódik. De az „isteni szikra" — a szecessziós erkölcs és erkölcstelenség ábrázolása — két kontinens két különböző koponyá­jából is kipattanhatott. .. Brooke Shields, aki a századfordulón egy New Orleans-i bordélyházban felcseperedő kurtizán­palántát alakít, csupán 12 éves volt a forgatás idején. Nem csoda hát, hogy nagy port kavart fel a film. Brooke, a kislány, azonban csak mosolyog az egészen. Nem is érti, mit akarnak az emberek, amikor megszólják, hiszen az egész filmen át mindig van rajta valami (testszínű trikó, kisnadrág). Az pe­dig más kérdés, hogy a filmen minden jelenet a leg­eredetibbnek hat. ö ezt csinálja, hiszen színésznő! Ezt a kissé túlzott öntudatot egyensúlyozza némileg Brooke következő kijelentése, miszerint szívesen ját­szana egy Mickey Egér filmben is, ha az jó lenne. Igen, jó és rossz film, jó és rossz forgatókönyv. Hogyan is dönthetné el ő mogeíDe sebaj, mert ott áll mögötte a mama, akinek üzleti érzéke tökéletes és csalhatatlan, mindig megtalálja a módját, hogyan egyengesse lánya felfelé ívelő útját. A kis Brooke már 11 hónapos korában is „állt" a tévé felvevőgépe előtt. Bébipúdert reklámozott, mert szép, vidám és szófogadó gyermek volt. Terri, a mama, ekkoriban ismert fotómodell, biztosan azt mondta magában, semmit sem lehet elég korán kez­deni és gondoskodott róla, hogy a pici lány tovább­ra is pénzt keressen. Éppen az első fogai bújtak elő Brooke-nak, amikor mosolygós Colgate-Girl lett be­lőle és a plakátokon évekig fogmosásra intette az embereket. Ettől már valóban csak egy lépés volt a következő állomás, a Shampoo-Girl és kicsit ké­sőbb a Kekse-Girl. Tehát a (mama által) kitűzött célt A 12 éves Brooke mint reklámgörl, még mielőtt fel­fedezték a porno hatását súroló Pretty Baby film szá­mára. A póz az égő cigarettával, egyáltalán ez az egész kép egyértelmű: szexszimbólum, vagy ha úgy tetszik, az Amerikában ijesztő méreteket öltő gyermek­­prostitúció szimbóluma. Csak New York-ban a rendőr­ség becslése szerint kb. húszezer 16 éven aluli otthon­ról szökött prostituált van, és mintegy 800 kerítő mű­ködik. Jelenet a „sikerfilmből1'. sikerült elérni: Amerika legfoglalkoztatottabb gyer­­mekfotómodellje lett Brooke, évente pedig kb. 30 000 dollárt „hozott a konyhára". Sokan elítélik ezért a mamát, aki azonban továbbra is erélyesen állítja, igenis, volt az ő lányának is gyermekkora. Ő is ját­szott mackóval, szaladgált az utcán. Most magán­iskolába járatja New York-ban és gondoskodik róla, hogy a forgatások alatt elmulasztottakat a kislány mindenképpen behozza. Brooke legjobb barátjának tartja a mamáját... Ha azonban megnézzük a Pretty Baby című filmet, aligha emlékeztet majd minket a főszereplő, Brooke Shields, a régebbi amerikai filmek gyermekszinészei­­re, Ann Toddra vagy Shirley Templere. Mi lesz Brooke sorsa ezután a sikerfilm, vagy inkább csak különös kíváncsiságot ébresztő film után? Kap-e később is filmszerepeket, vagy tán elfeledik? Brooke azonban egész egyszerűnek tartja ezt a kérdést. Ha netán elfelejtenék, versenylovakat tart majd. Most minden­esetre dolgozni akar. Kedveli a színészetet és jó színésznőnek tartja magát. Ügy tűnik, minden kapu nyitva áll előtte: Rudy Durand rendező nagyon tehetségesnek tartja, Tilt című filmjében Brooke 15 éves teenagert alakít. A következő filmje a Wanda Nevada lesz, amelynek forgatására Peter Fonda készül. Egyelőre mégiscsak jól forgalmazott áru a mamája kezében. F- M. ^ már aligha találunk olyan la­pot, amelyikben az a hír látna napvilágot, szép kövér betűk­kel nyomtatva, hogy „három fejű, hat lábú bornyút ellett egy tehén“ vagy „egy asszony táltos fogú csecsemőt szült, aki világra jötte után három perccel messze hangzó tanult szóval megjövendölte a világ végét“... Ilyes­fajta „kacsákat“ még lámpással ke­resve sem találnánk sehol. De: о tem­pore, о mores — változnak az idők, változnak az erkölcsök Mert a hírlapi kacsák korántsem haltak ki, csak tollazatuk, illetve „küldetésük“ változott, lett, hogy úgy mondjam „politikusabb“. Amint ezt a torgaui frottír-törpék esete is éke­sen bizonyítja... Torgau város az NDK-ban, se kicsi, se nagy, különösebben semmiről sem nevezetes, ám 1975 októberében mégis az országos figyelem középpontjába került: új bölcsőde-óvoda komplexu­mot nyitottak meg, ami önmagában véve ma már egy szocialista államban nem szenzáció, ez azonban mégis az volt. Mert a tervező építész, a kivite­lezők és a közvetlenül érdekelt okta­tásügyi dolgozók, elsősorban az óvó­nők kéz a kézben keresztülvitték, hogy az az óvoda jobb, korszerűbb legyen, mint a hasonló, tipizált gyermek­­gondozási létesítmények. A kisebb­­nagyobb módosítások közül az orszá­gos figyelmet elsősorban a szép, tágas napozóteraszok és a pincében kiépí­tett úszó- és pancsolómedencék kel­tették fel. S méltán, mert ilyen „fény­űzést“ még sehol sem engedhettek meg maguknak az országban. S így érthető, hogy a torgaui óvodát még hónapok múltán is, időről időre újság­írók, de főleg fotóriporterek keresték fel. 1976-ban az ADN hírügynökség lip­csei kirendeltségének fotósa, Waltraud Raphael vette lencsevégre a kitűnően működő, eszményien korszerű torgaui óvodát, s remek felvételeket készített az úszkáló, pancsoló és az egyforma, csíkos frottírköpenykékben szárítkozó apróságokról. Egy évvel később, 1977- ben az ADN (Allgemeine Deutsche Nachrichtendienst — Általános Német Hírügynökség) a sikerült fotókat a nagy nemzetközi hírügynökségek ren­delkezésére bocsátotta, a következő szöveggel: A fotóriporternek nem si­kerül minden egyes frottír-törpéről „barátságos arcot“ kapnia, de vala­mennyien kivétel nélkül boldogan, sőt lelkesen „nyilatkoztak“ a napi lubickolásról. A kicsik már tizenhat hónapos korukban kezdenek ismer­kedni a vízzel, természetesen szak­szerű felügyelettel, s hogy meg ne fázzanak, a gondozónők ilyen prakti­kus, egyforma frottírköpenykéket varrtak nekik. A lubickoló- és úszó­medence bölcsődéseknek és óvodások­nak kellemes és hasznos lehetőséget kínál 27 fokos vízben a mindennapi fürdésre .. . Az ADN hírügynökség a torgaui frottír-törpék képét elküldte a min­den évben Amszterdamban megrende-

Next

/
Thumbnails
Contents