Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-22 / 51-52. szám
zett sajtófotó világkiállításra (World- Press-Photo Amsterdam), és Waltraud Raphael „A legszebb fotó“ kategóriában megnyerte a második díjat, a hozzá tartozó elismerő oklevéllel és medáliával egyetemben. S ezzel jócskán el is múlt az a bizonyos, a „csodákra“ kötélező „három nap“, a torgaui frottír-törpék képe a hírügynökségek, szerkesztőségek alsó fiókjaiba került. S már szabályszerűen befedte a feledés pora, amikor ismét napvilágot látott, ám ezúttal alaposan furcsa tollazatba bújtatott, felhizlalt hírlapi kacsaként. Mégpedig „A mártírok hangja“ (Stimme der Märtyrer) c. véresszájú antikommunista havilap júniusi címoldalán a következő képaláírással: „A Szovjetunióból kicsempészett képen rabruhás gyerekék egy szovjet koncentrációs táborban. A gyerekek már a táborban születtek s ott cseperednek föl mindaddig, amíg egyszer majd a szüleiket szabadon bocsájlják." Л kacsái a nyugat-németországi kommunista páll sajtószervénok, az „Időnk“-nek (Unsere /.eil) képszerkesztője leplezte le. Kikereste a szerkesztőség archívumában az eredeti kepei, s azon melegében, június 23-1 számában közzétette a tényállást. A „Mártírok hangja“ helyed (nem csoda, ha elfulladt) a „Vortwärls“ (Kiőre) (. nagy svájci lap válaszolt a leleplezésre, amelynek az ominózus íüzolocsko csupán alárendelt szócsöve. A svájci kiadó sajnálatos tévedésnek minősítette a kép ilyetén publikálását. A képet, úgymond, amerikai missziójuktól vették át, s máris megindították a vizsgálatot, vajon az említett német kommunista újság állítása megfelel-e az igazságnak vagy sem, mivel lehetségesnek tartják, hogy Amerikában esetleg elcserélték a képaláírást, ám ugyanúgy lehetséges az is, hogy az „Unsere Zeit“ állítása nem felel meg a valóságnak .. . A következő hónapban, augusztusban, a „mártírok“ már annyira sarokba szorítva érezték magukat, hogy újfent nyilatkoztak a képhamisítás ügyében. Az amerikai változatot elejtve tovább hizlalták kacsájukat. Az új verzió szerint a képet egy világszerte ismert, Izraelben működő kivizsgáló intézménytől kapták (természetesen az intézményt még véletlenül sem nevezték a nevén, nehogy még egyszer megégessék a körmüket!). S most tessék jól figyelni, mert a következő sületlenség ugyancsak nehezen érthető... Nos, a szegény mártíroknak a meg nem nevezett intézménybe beférkőzött szovjet titkosszolgálat specialistái, akik az NDK- ban is működnek (?) küldték a képet, hogy a nyugati közvélemény hamis tájékoztatásával, dezorientálásával zavart keltsenek, és hogy ilyen hamisítványok által a tekintélyes kép- és hírügynökségeket lejárassák. Számomra, s gondolom az olvasó számára is érthetetlen, hogy lehet néhány sorban ennyi hetet-havat összehordani. Ugyanis megközelítőleg az derül ki az egészből, hogy d\ szocialista országok, ügynökeik révén, maguk gondoskodnak róla, hogy a Nyugat legreakciósabb köreit ellássák — antikommunista munícióval... ! Mit lehet még mindehhez hozzáadni? Talán csak annyit, hogy ilyen kövér hírlapi kacsának aligha tekerték ki ilyen tökéletesen a nyakát — saját kezükkel a szárnyrabocsátók! A Für Dich és a Volksstimme nyomán gé-A TORGAUI FROTTÍR-TÖRPÉK avagy az év legkövérebb kacsája A „Mártírok Hangja" ez évi júniusi címlapja. Ez a füzet havonta jelenik meg a „Mártírok Temploma Segélyakciójának" keretében, s megalapítója egy bizonyos Richard Wurmbrand. Ez a román származású egyházi ember 1933 óta a fasiszta rendőrség besúgója volt, s többek között 35 temesvári (Timisoara) sztrájkoló vasutast is börtönbe juttatott. A háború után elítélték, de 1964-ben kegyelmet kapott, amikor is emigrált. Azóta istenes elkötelezettséggel gyűjtögeti a „tanúságtételeket“ a kommunizmus ellen... . A torgaui frottír-törpék - ha úgy tetszik, a főszereplők, akik még csak azt tudják, milyen jó mindennap egy kicsit lubickolni, s utána szárítkozni-melegedni a puha köpenykében.
