Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-22 / 51-52. szám

Kérdez: Gyurász Imréné kétgyermekes édesanya Nagykürtösről (Vetky Krtis) Ismerőseim körében gyakran hangzik el a kérdés: nem tudod hol vehetnék harisnyanad­rágot a gyereknek? Mert Kürtösön nincs. Ha kapnak is, éppen azok nem jutnak hoz­zá, akik dolgoznak és csak délután vásárol­hatnak. A lányomra pamutharisnya hiányá­ban müszálasat adok, mire hazajön ezen már fut a szem és eldob­hatom. A nagykürtösi járásban nincs haris­nyajavító, mindennap újat nem vehetek. Miért nem gyártanak elég pamut harisnya­­nadrágot a gyerekek­nek? Válaszol: Pavol Mazánik, a Slovakotex vezérigazgatója A gyermek-harisnyanadrágok pillanatnyi hiányának okát a következőkben látom: A Tatrasvit nemzeti vállalat az idén össze­sen 1 millió 328 ezer darab gyermek­­harisnyanadrágot készít. Ebből 1 millió 200 ezret pamutból, a többit műszálból. Ez a mennyiség csak tizedrésze a Csehszlovákiá­ban gyártott mennyiségnek. Minden darabot, amit a Tatrasvit gyárt, a hazai piacra adunk. Hogy még sincs elég belőle? Azt elsősorban az ingadozó kereslet és az ezzel kapcsolatos problémák okozzák. Az egyik, hogy a föl­­vásárlókkal kötött kereskedelmi szerződések hosszú lejáratúak és folyamatos eladást fel­tételeznek. A másik, hogy a gyermek-harisnya­nadrágok keresletét befolyásolja az aránylag alacsony kiskereskedelmi ár is. Nem érdemes javítására pocsékolni időt, amikor néhány koronáért újat vehetünk. Ha ehhez a „vásár­lási láz“, vagy hidegebb időjárás társul, úgy megnövekszik a kereslet, hogy egyszerre el­fogy a készlet. Ez történt az utóbbi időben nálunk is. A gyermekruhával kapcsolatban szeretnék néhány adatot ismertetni. Idén a Slovakotex üzemeiben a 17 millió 800 ezer darab, kötött felsőruházatból csaknem 11 millió darab a gyermekek részére készült. A 718 ezer darab kötött készruhából 52 százalék gyermekméret. Hasonló az arány a kötött fehérneműeknél is: a 21 millió darabból 44 százalékot a leg­kisebbek és a fiatalok részére gyártottunk. 3,5 millió darab készruhának a 44 százaléka volt gyermekruha. A megnövekedett kereslet­tel egyszerre bővítjük a termelést a presovi és a púchovi üzemekben. Kérdez: Szalai Anna, a losonci (Lucenec) Pofana n. v. kivarrónöje Csarnokunkban százkilenc­­ven nő dolgozik. Az utolsó négy hónapban, amióta Lo­soncon megindították a váro-Kérdez: Varga Ilona, a Füleki (Fiíakovo) Városi Nemzeti Bizottság dolgozója A nemzeti bizottság dol­gozójaként szinte naponta találkozom lakásra váró fiatal házasokkal, idősebb embe­rekkel, többgyermekes csalá­dokkal. Hozzánk jönnek ér­deklődni, sürgetni, követelni. Mivel nálunk évente aránylag kevés lakás épül, csak na­gyon lassan fogy a lakás­igénylők száma. Gyakran ol­vassuk az újságokban, hogy országszerte hány lakás épül. Mi ezt nemigen érezzük. Mi ennek az oka? si autóbuszjáratokat, naponta zsörtölődünk miatta. Dolgo­zóink többsége ugyanis ingá­zó. Szeptember elsejéig a CSAD rendszeres járatai az üzemig hozták őket. Akit vi­szont a íolujáró busz az állo­másra vitt, onnét a helyi já­rattal havi nyolc koronáért jutott el a munkába. Szeptembertől a vidéki autóbuszok nem járnak az üzemhez, a dolgozóknak a városi járatra kell átszállniuk. Amíg például Gácsról (Halic) Losoncig 28 korona a havi bérlet, a városi járat most 8 korona helyett 60 koronába kerül havonta. Elvben ismer­jük a városi tömegközlekedés előnyeit — meghosszabbított útszakaszon közlekednek, kül­városi lakótelepekre is eljut­nak, gyakrabban járnak - de a bejáró dolgozók éppen olyan tömött városi busszal utaznak, mint eddig. Azt sze­retnénk tehát tudni: így van-e ez minden városban, annyit fizetnek-e a bérletárt az utasok mindenütt, mint nálunk? Válaszol: Róbert Zangl mérnök, a Szlovák Szocialista Köz­társaság Belügyminisztériuma Közlekedésrendé­szetének igazgatója Jelenleg Szlovákia 42 városában működik tömegközle­kedés: Bratislavában, Kosicén és Presovban a szállítást helyi vállalatok irányítják, másutt a kerületi nemzeti bizott­ság irányítása mellett a CSAD végzi. A városok társadalmi-gazdasági fejlődése egyre ipkább megköveteli a tömegközlekedés bővítését, melynek meg valósítására a nemzeti bizottságok és a CSAD a helyi viszonyoknak megfelelően keresik a lehetőségeket. Tapasz­talatból tudjuk, hogy a városi tömegközlekedés bevezeté­sekor gyakran merülnek fel problémák a menetjegyek árának meghatározásával. A változások érzékenyen érintik a városokhoz közeli községek lakosait, akik a városi tömeg­­közlekedés megindításáig a CSAD járatain az érvényes díjszabás szerint utaztak. A városi tömegközlekedés azon ban más árrendszerrel üzemel. A városon belül nem érvényes a CSAD díjszabása, sem személy- sem poggyász­szállításra. Az árakat itt a 137/1973 törvényrendelet alap­ján a kerületi nemzeti bizottság határozza meg, figyelembe véve a város és a hozzá közeli területek sajátságos fel­tételeit. Jelenleg még nincs egységes díjszobás, az egyes váro­sokban ezek eltérnek egymástól. Ebből kiindulva a hiva­talos árszabályozó szervek javaslatot készítenek a városi tömegközlekedés díjszabásának meghatározására. Ez vál­tozásokat hoz majd a jegyek árában, főleg a bérleteknél, ahol jelenleg a iegszembetűnőbb a különbség. Válaszol: Michal Dinga mérnök, a Szlovákiai Lakás­építő Szövetkezetek Szövetségének alelnöke. A felszabadulás óta Szlovákiában több mint 930 ezer új lakás épült, ami lakásalapunk kétharmad része. A hatodik ötéves terv végé­re az új lakások száma Szlovákiában túllépi az egymilliót, a lakásalapnak ez mór a 71 százaléka lesz. A kedvező sikerek és az egyre szaporodó lakások mellett sem sikerült még mindenütt megoldani a lakáskérdést. Hogyan lehet mégis, hogy ennyi beruházás és építés mellett még mindig nincs elegendő lakás, sok családnak évekig kell várnia új lakásra? Ennek egyik oka, hogy a felépült lakásoknak csak egy része lesz az igénylőké. Sok lakásra van szükség az elöregedett épületek kicserélésekor, amire főleg a régi városrészek lebontása után az új lakótelepek építésével kerül sor. A városfejlesztés, a mun­kaerők megfelelő elhelyezése is növeli a la­­kósigényléseket. Az utóbbi években a fiatal házasok is előbb kémek és kapnak lakást, mint régebben. A lakásépítésben ma fontos szerepet tölt be a lakásépítő szövetkezetek rendszere, amely ez év decemberében Szlovákiában több mint 180 ezer lakással rendelkezik. Ez az összlakásalapnak a 13 százaléka, de ha nem számítjuk ide a családi házakat, akkor a 36 százaléka. A szövetkezeti lakásépítés a XV. pártkongresszus szellemében ma jelen­tős feladatot tölt be a munkaerők stabilizá­lásában. Dolgozóink lakásigényeinek kielégítésére reális alapokat látunk a hatodik ötéves terv feladatainak teljesítésével. Mindegyik válaszból nyilvánvaló, hogy apró-cseprő és nagyobb gondjaink megoldásában közvetve mindannyiunknak feladatot kell vállalni. Elsősorban munkánk becsületes végzésével. Semmi újat nem mondunk azzal, hogy ez minden fejlődés meghatározója. Személyes gondjaink megoldását is segíthetjük, ha a társadalom érdekét sem munkánk végzésekor, sem otthonunkban nem veszítjük szem elől. A szocialista életmód és erkölcs úgy kivánja, hogyha magunk így dolgozunk és élünk, ezt követeljük meg másoktól is. Közös munkálkodásunkat hivatott szolgálni a jövő esztendőben rendszeresen jelentkező fórumunk, ahol az illetékes szakemberek vála­szolnak majd olvasóink kérdéseire. összeállította H. Zsebik Sarolta

Next

/
Thumbnails
Contents