Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-22 / 51-52. szám
TENNIVALÓINK KÖZÖS NEVEZŐJE Naponta találkozunk velük. Gondok, problémák, amelyeknek eredete számtalan esetben ismeretlen előttünk. Jó, ha az emberek ezekre a kérdésekre nem találgatásokkal keresik a választ, hanem az illetékesekhez fordulnak. Mi ezekben a személyes gondokban a közösséget, az egész társadalmat érintő? Éppen az, hogy mindenkit foglalkoztatnak. Naponta okoznak apró-cseprő bosszúságot. A „nincs", az „elfogyott", a „nem érkezett meg" senki számára sem jelent belenyugvást. Népgazdaságunkban szakemberek ezrei foglalkoznak az energiatermeléssel, növényvédelemmel, termékváltással, közlekedésfejlesztéssel, lakásépítéssel. Gondjaink tehát az ő gondjaik is. A fogyasztó, a vásárló, a kertészeti dolgozó, az utas és a lakásra várakozó valahol szintén felelős a saját munkájáért. E felelősségvállalás mértéke közvetve kihat arra is, hogy csökkenjenek gondjaink. Ez a közösségi érdek ezekben a személyes gondokban. A közeljövő még eredményesebb, népgazdasági és társadalmi szempontból egyaránt hatékonyabb munkáját szeretnénk elősegíteni kis közgazdasági fórumokkal. Az alábbiakban a legilletékesebb vezető társadalmi tisztségviselők, közgazdasági szakemberek válaszolnak olvasóink kérdéseire, keresik a megoldást mindennapi gondjainkra. Kérdez: Tóth Ilona, a Komáromi (Komárno) Hajógyár rozsdatisztitó munkásnője: A rozsdatisztítók két szocialista brigádját idén az a kérdés foglalkoztatta legtöbbet, miért kell a gyárban naponta egy órára kikapcsolni az áramot? Mi ezt a „kényszerpihenőt” nagyon nehezen tudjuk behozni. Munkánk láncszerűen kötődik a többiekéhez, utánunk jönnek a hegesztők, egyengetők, festők — a napi normát tehát maradéktalanul teljesítenünk kell. Hogy oldjuk hát meg? Ügy, hogy nekünk minden ledolgozott ötven perc után tíz perc pihenésre fel kellene jönni a hajó zárt aljából a friss levegőre. Mi e „tizpercek” alatt pótoljuk az áramszüneti kiesést. Vagyis a pihenés helyett dolgozunk. Azt tudjuk, hogy az áramszünetet takarékossági okokból rendelték el. De vajon takarékosság-e ez, ha azt az árammennyiséget úgyis elfogyasztjuk más időpontban? 6 Válaszol: Vojtech Dubovsky, Szlovákia Energetikai Üzemei vezérigazgatójának szaktanácsosa A tüzelőanyag- és villomosáram-ellátás világviszonylatban is a fejlődéssel járó egyik legkomolyabb gond. Csehszlovákiában 1947 óta tízszeresére, Szlovákiában pedig huszonhatszorosára növekedett az energiafogyasztás. Ennek a növekedésnek a fedezése a beruházás és az előállítás szempontjából is egyre igényesebb, mivel a szilárd tüzelőanyagok hiánya miatt kénytelenek vagyunk átállni az atomerőművekben előállított villamos energia használatára. A villamos energia fogyasztásának gyors növekedésével nemcsak nálunk, hanem a többi fejlett ipari államban sem képes a termelés lépést tartani. Azokban az államokban is, ahol elegendő nyersanyag áll rendelkezésre, keresik a lehetőségeket a fogyasztás csökkentésére. A CSKP XV. kongresszusának határozatai kimondták, hogy az iparnak olyan észszerűen kell gazdálkodnia a meglevő tüzelőanyaggal és villamos energiával, hogy abból 2—2,5 százalékot megtakarítsunk. Ezért a hatodik ötéves terv időszakára a kormány jóváhagyta a tüzelőanyag és energiagazdálkodás ésszerűsítését. Ez leszögezi, hogy a népgazdaság melyik ágazatában hogyan lehet és kell az árammal takarékoskodni, hol. milyen műszaki felszerelést lehet alkalmazni, hogyan kell kihasználni a másodlagos energiaforrásokat, hol kell korszerűsíteni az áramfogyasztást, ésszerűsíteni a világítástechnikát. Ennek ellenére 1978-ban a villamos energia fogyasztásának ésszerűsítése nem kielégítő. A tervezett fogyasztást több mint egy százalékkal túlléptük. Olyan intézkedések bevezetésére volt szükség, amelyek az üzemekben nem növelik a tervezett fogyasztást. Meghatározott üzemekben kötelesek a fogyasztást a minimumra csökkenteni, hogy az áramellátás csúcsfogyasztás idején is folyamatos legyen. Minden kerületben más ez az időpont, így minden üzem megkapja a szükséges mennyiséget. Az már az üzemen belüli szervezéstől függ, hogyan használják ki ezt az egy órát úgy, hogy a termelésben ne okozzon kiesést. Az üzemeknél, vállalatoknál stb. ezek a takarékossági intézkedések a jövő évben is érvényben maradnak. Kérdez: Bartalos Katalin, a csilizközi szövetkezet nyáradi (Topol'ovec) kertészetének dolgozója Szövetkezetünk kertészete több min száz hektáros. Az itt dolgozó negyventagú szocialista brigád nevében kérdem: miért nincs még elég gyomirtószer a kertészet részére? Ügy véljük ezek csökkentenék a gyomfáfással, kapálással eltöltött időt. Ez a munka különösen nehéz a fóliasátrak alatt, ahol nyáron csak kora reggel és este lehet dolgozni a nagy hőség miatt. Legalább arra a területre kaphatnánk gyomirtószert, ahol paprikát és paradicsomot termesztünk. Válaszol: Németh Jenő mérnök, a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese Az utolsó 15—20 évben a mezőgazdaságban megnőtt a kereslet a növényvédő- és gyomirtó vegyszerek iránt. Amíg 1960- ban 19,4 millió korona értékben használtunk fel gyomirtószert, addig 1978-ban az erre fordított összeg már túllépte a 400 millió koronát. Ennek ellenére nincs elegendő mennyiségű gyomirtószerünk; főleg ami a paprika, paradicsom és más kertészeti növények gondozásához kellene. Bonyolítja a helyzetet, hogy a jól bevált Treflan, Bélán és az MCPA alapú gyomirtószerek többéves használata után a gyomok ellenállókká váltak. Ezért egyes kerti növényeknél ezeket a vegyszereket mással kell helyettesíteni. A hazai vegyipar csupán négyféle növényvédőszert ad a piacra, ami a gabonaneműekben, kukoricában, cukorrépában levő gyomot irtja. A kertészetben alkalmazható vegyszereket .külföldről hozzuk be. Bár a kereslet is egyre nagyobb irántuk, remény van rá, hogy fokozatosan elegendőt tudunk a kertészeteknek szállítani. Ez a probléma teljesen csak akkor oldódik meg, ha vegyiparunk elegendőt állít majd elő. Erre a hetedik ötéves terv időszakában kerül sor. Ezért a kertészetben dolgozó nők munkájára még évekig szükség lesz a zöldséget és gyümölcsöt termelő szövetkezetekben, állami gazdaságokban. ]5 <D •'S > <U •Cl N 'O >» cn о 7