Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-15 / 50. szám

az SZSZK-ban csak itt —, jelenleg a helyzet az osztályok megoszlását illetően a következő a ma­gyar tagozaton: I. évfolyam — nevelőnőképző — létszám 33 II. évfolyam — nevelőnőképző — létszám 34 III. évfolyam — óvónőképző — létszám 34 IV. évfolyam — nevelőnőképző — létszám 38 Az óvónőképzőt végzett lányok közép- illetve kelet-szlovákiaiak. Akiknek nem jut hely ma­gyar tanítási nyelvű óvodában, alapiskolában vállalnak állást, vagy különbözeti vizsgát tesz­nek szlovák nyelvből és irodalomból, és szlovák tanítási nyelvű óvodában helyezkednek el. A Lo­sonci Pedagógiai Szakközépiskola tanári kará­nak összetétele olyan, hogy nem minden tárgyat tanít a magyar tagozaton a magyar nyelvet legalább jól beszélő pedagógus, így a történel­met, az orosz nyelvet, a fizikát, az állampolgári nevelést az általános tantárgyak közül, a szak­tárgyak közül a zenét, képzőművészeti nevelést, bábjátékokat. Ez utóbbi tantárgyak oktatási nyelve pedig meghatározó. Igaz, zenére nincs szakkönyvük, Éva Brocková saját könyveit hasz­nálja, de ez nem a legjobb megoldás, miként az sem, hogy saját pénzén vásároljon hangleme­zeket. — Jó is meg nem is, hogy óvónőképző osztá­lyunk van. Jó, mert szükség van rá. Rossz, mert Losoncon nincs magyar tanítási nyelvű óvoda, a lányok — Tóth Erika szorgalmazására — Fülek­re (Filakovo) járnak hetente egyszer. — Próbálja meghatározni körülményeiket Lóska Béla igaz­gatóhelyettes. — Magyar tannyelvű alapiskola van a városban, nem értem a szülőket, miért nem kérnek óvodát is? Sokkal nehezebb körül­mények között, amikor még négy-öt épületben volt az alapiskola, megértették a szülők és tuda­tosították, hogy akkor tud a következő generáció bekapcsolódni megfelelő szinten a munkába, П Ш oo ife a n@w@ L—. akkor válhat gyermeke a társadalom hasznos tagjává, ha tárgyi tudása alapos, magas szín­vonalú. Az érvényesülésnek nem az a feltétele, hogy nem anyanyelvű iskolába járatja gyerme­két, hanem az, hogy foglalkozik vele, irányítja, méghozzá olyan szakma felé, amely valóban hivatása lesz gyermekének, tekintet nélkül arra, hogy műszerész, orvos, gépkocsivezető, vagy más szakmunkás. S a főiskolára is aszerint kerül be a diák, hogy mit tud. Hozzánk, az óvónőképzőbe általában olyan lányok jönnek, akik a pedagó­gusmunkát valóban hivatásuknak érzik. — A szülők nem kérik, hogy magyar tanítási nyelvű óvodát nyissunk a városban. Azt hiszik, nem okoz nehézséget a gyereknek az átállás, ha szlovák tanítási nyelvű óvodából magyar tan­nyelvű alapiskolába íratják őket. Ha pedig szlovák tanítási nyelvű alapiskolába, úgy vélik, könnyítenek a helyzetükön. — Nyilatkozta kérdé­sünkre Jela Krnácová, járási tanfelügyelő a Lo­sonci Járási Nemzeti Bizottságon. KI ehézségeink vannak a diákok elhelyezé­­sével is az internátusbán. Bár ez a város összes szakközépiskolájára vonatkozik. — Ele­mezte tovább a helyzetet Lóska Béla. — A város­nak egyetlen, három házból álló diákszállója van, itt lakik az összes középiskolás tanuló. Az első­sök és a másodikosok, mert a harmadi kosoknak, negyedikeseknek már nem jut hely, ők albérlet­be kényszerülnek. Fülek ugyan nincs messze, de hat óra negyvenkor indul Losoncról a vonat, délután zsúfoltak a vagonok, a költségeket ugyan az iskola fedezi, de számunkra ez eléggé meg­terhelő. Szerényen számolva is ötezer korona évente. Szlovák tanítási nyelvű gyakorlóövoda van. Igaz, a szlovák tagozat mind a nyolc osztá­lya (évfolyamonként kettő) óvónőképző. Ami mindnyájunkat érint, az az iskola épülete. Hiába festetjük ki minden nyáron, a nedves falakról ősszel már lehull a vakolat, a hatalmas, vastag falú tantermek nehezen melegednek föl. A torna­termünk akkora, hogy csak az osztály felének tarthatunk tornaórát, így is egymást érik a ke­zek, ha ..oldalsó középtartás"-ban kell végezni a gyakorlatot. A kertudvarunk szerencsére elég nagy, nyáron itt folyik a testnevelésóra. Ezek persze idővel megoldható nehézségek. Mondom, sokkal nagyobb gond a gyakorlóóvoda, ennek a súlyát akkor érezzük majd igazán, ha rövide­sen megszűnik a nevelőnőképzés — főiskolán folyik majd —, s mind a négy osztályunk óvónő­képző lesz. S bár a füleki magyar tanítási nyelvű óvodába aránylag sok gyerek jár, a helyiségek kicsik. Mögötte épül az új. A Füleki Városi Nemzeti Bizottságon Bobáf Jánt kerestük fel. — Az új, most épülő bölcsőde­óvoda komplexum tanítási nyelvét a szükségle­teknek megfelelően határozzuk majd meg. Egye­lőre nem döntöttünk — mondotta. A füleki magyar tanítási nyelvű óvodára ~ ráférne a tatarozás, s ha megnézzük, milyen pazar új óvodákat adnak át, vagy alakí­tanak át Szlovákia-szerte, bizony egy új épület is megilletné kis lakóit. A 76 gyerekkel az elő­írásoknak megfelelően három korcsoportban foglalkoznak. Vass Józsefnével, az óvoda igazga­tójával járjuk a termeket. Az öltözőbe húsz gyereket szinte be kell préselni, pedig korcso­portokként többen vannak! Tíz kicsi asztal, hatvan kicsi szék — az ebédlő is zsúfolt. Ugyan­abban a szénnel fűtött teremben játszanak és pihennek a gyerekek. A nagycsoportosok szobá­jában áll ugyan egy íróasztal az igazgatónő szá­mára is, de ott képtelenség dolgozni. Amikor játszanak a gyerekek, foglalkozni kell velük, amikor pihennek, hogyan zavarhatná meg álmu­kat írógépkopogással, járkálással?! Az udvar talán elegendő lenne számukra, de közös a zene­iskolával, s melyik gyereket lehet megkötni, elzavarni ? — Látják, nem valami rózsás a helyzetünk, de a gyerekek mindenért kárpótolnak. Olyan szépek, olyan hálásak, olyan okosak. — Néz körül moso­lyogva Orsi néni, az igazgatónő, s megy, beáll a vonatba, amely „Kanizsára megy“ GRENDEL ÁGOTA '<S 1 > % 4-J Ю >> ÜJD £

Next

/
Thumbnails
Contents