Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-15 / 50. szám

ASSZONY A TÁJBAN

Töprengek a kifejezésen: hétköznapok hőse. Ha hétköznapi, akkor hogyan lehet hős, ha pedig hős, hogyan maradhat hétköznapi? Gyakran állítják ezt a legegyszerűbb, a legősibb cselekvést végző emberről, aki munkáját ösztönösen, belülről fakadó igényességgel végzi.

Szeretném megtudni tőlük, akiket akaratukon kívül hőssé avatnak, mit gondolnak ők. Megőrizni, felmutatni életükét, jó gazdaként tömören fogalmazott mondataikat, teremtő szótlanságukat. 1978 októbere.

Lőrincz Józsefné állatgondozó töri a kukoricát és méltatlankodik:

— Évről évre rosszabb a helyzet a zöldségeskert körül. Későn jelölik ki, nem dolgozzák meg rendesen, a tagok meg kínlódnak benne. Az idén nem érett be az elültetett kukorica a Hancsa-réti dűlőben, kár volt az időért, a fáradtságért.

Tépi a csuhét. Konok szándékkal: mindenáron betakarítani a termést.

— Még főzni is lehet belőle. Ha meg nem, odadobom a tyúkok elé. Tárolni úgysem jó, mert el rot had.

Felemeli a nyikorgó kosarat, önti a közhelyes riportok sárga aranyát, amely most inkább fehér, nyers-sárga.

Kevesen sajnálják jobban a földön eltöltött haszontalan időt a hosszúszói (Dlhá Vés) Arany Kalász Egységes Földművesszövetkezetben, mint a kecsői udvar állatgondozója. Most is éppen csak kiszaladt két etetés között. Sürög-forog, igyekszik, hogy a délutáni etetésig haza is fuvarozzák. A hajnali fázós órát már elfeledtette a napról napra szürkébb színekbe forduló Hancsarét fölött erőlködő őszi nap.

Elkel ez a kevés. Reggel már úgyis hideg van, estére mindig nagyobb a köd. Hamarább sötétedik.

Várom, hogy az estékről kezd beszélni. Otthonok melegébe burkolódzó családok esti szórakozásairól, beszélgetéseiről. De mintha másra fordítaná a szót.

— Otthon aztán folytatom a munkát. A férjem lassan már tiz éve beteges, azért tesz-vesz a ház körül. Nem lehet megállni. Igaz, már csak az egyik lányom lakik velünk, Erika, 17 éves. A tornaijai varrodába jár. Mégis megnő a

munka a ház körül estére. Aki napközben is, reggel is, este is megy, örül, amikor mást csinálhat. Azért énekelek, mert addig pihenek. Nem tudom, hogy néznek majd rám a faluban? Eddig is sokat beszéltek. Minek mégy? Akinek beteg az ura, ne énekelgessen! Amolyan falusi beszéd, nem is érdekel ■ ■ ■

Elhallgat. Mintha csak a szavakat forgatná szájában. Már-már nekilendül, aztán mégis lenyeli a szárnyalni készülő mondatot. Végül hirtelen vág a közepébe.

— Az uram soha nem ellenezte. Menj, ha a falu bolondja szeretsz lenni. Én meg megyek. Fiatalkorom óta játszok szinházat, meg énekelek. Most már a három gyerek felnőtt, a munkámat elvégzem, hát megyek. A Tavaszi szélben bejutottam az országos döntőbe. Kecsői nótákkal, amelyeket még édesanyámtól tanultam. Mindenki azt mondta, hogy azok az igaziak. Akad belőlük régebbi is, új is, úgy ahogy az az énekt/yárban lenni szokott. Kecsőt így hívták a környéken. Volt, aki haragudott érte, de én mindig büszke voltam. Nekem lett igazam, mert soha ilyen becses nem volt a kecsői nóta, mint most.

Mondataiban ott bujkál a tudatosság. A megmért hasznos dolgok birtoklása és az eldobott kocátok fölöslegessége. Életvitele akár modellje is lehetne a naponta keményen dolgozó falusi asszonyokénak. Vagy talán különleges alkat? Nem hiszem. Arcán ugyanúgy látni az időt, mint sorstársai arcán. Olvasásra váró könyvként nyílik a jószándékú ember előtt. Szavaival vezeti az érdeklődőt.

— Most még inkább tudom, mit kell énekelni. Megmondják, hogy ez vagy az a nóta nem jó, amazt énekeljem, mert az az igazi. Tiszta forrás — ezt mondogatják. Nem is olyan rég valamelyikünknek az éneklőcsoportban eszébe jutott egy versszak, amire Sebők Géza igen nagyon felfigyelt. Elénekeltette velem a tornaváraijai elődöntőben, azt mondják, hogy ezzel kerültem tovább. Azóta már többször is próbáltuk az asszonyokkal összehozni a többi versszakát, de nem ment. Egyszer talán sikerül. Egy lakodalomban, vagy egy mulatságon, vagy az éneklőcsoport próbáján . . . nem lehet tudni. Emlékezünk rá, de a többi versszakára még nem tudtunk rájönni. Gyűjtjük is a nótákat, szokásokat. A folklórcsoportunknak Tóth Miklós a vezetője. Fiatal, de mindenki tiszteli, becsüli. így vagyunk együtt a csoportban, fiatalok, öregek. Valamelyikünknek majd eszébe jut a tűzrakás folytatása, mert már így mondjuk, annyit törtük rajta a fejünket.

Hallod-e te kislány, rakjál nekem tüzet, se kicsit, se nagyot, csak olyat mint te vagy.

Egyszer felszakadnak az idő felejtésből épített zsilipéi, s a kecsői nóták egyik töredéke kiegészül versszakokkal a lobogó tüzet megéneklő mondatokkal.

— Ezt se hittem volna, hogy itt a kukoricaföldön énekelek máma. De higgye el, hogy jólesett, már csak azért is, hogy nem fázik úgy az ember, ha énekel.

Letörte az utolsó csövet is. Távolodva visszanéztem szikár alakjára; hajladozott a tájban, a széltől derékba tört kukoricaszárak között. Észrevette, hogy nézem, felegyenesedett. Ügy tűnt egy pillanatra, mintha hirtelen a tájból nőtt volna ki.

DUSZA ISTVÁN

Ш SZSZK Nemzeti Frontjának választási programjában egyik fő feladat az óvodahálózat kiépítése. 1976-ban az SZSZK- ban egymillió nő volt munkaviszonyban. A szocialista társadalom dinamikus fejlődése folyamán a nők egyre aktívabbá válásával kell számolnunk. Ezt figyelembe véve fokozott gondot kell fordítani a nők élet- és munkakörülményeinek javítására. Nőszövetségünk „Mindent az emberért“ mozgalma az óvodahálózat bővítésében is segíteni kíván. Az akcióba a járási nemzeti bizottságok is bekapcsolódtak, új utakat keresve. Az integráció után megüresedett alapiskolákat, tanítói és igazgatói szolgálati lakásokat, amelyeket a higiénikusok jóváhagytak, átalakítják óvodának. A lévai (Levice) Fogyasztási Szövetkezet és a Vendéglátóipari Vállalat például vendéglőt tatarozott, épített át óvodává. S nem egy üzemi lakásban rendeztek be óvodát Eperjesen (Presov), Léván, Detvában, Stará Hutában. Kár, hogy a berendezés beszerzése még nehézségekbe ütközik. Kevés az asztal, szék, étkészlet, ami miatt az óvoda megnyitásának határideje eltolódik. Az üzemek, vállalatok, egységes földművesszövetkezetek azonban nemcsak arra fordítanak gondot, hogy új óvodát építsenek, létesítsenek, hanem arra is, hogy a gyermekek szép környezetben játsszanak. Egyre több községben versenyeznek a legszebb kertért, erkélyért, játszótérért. A segítő jó szándékkal dolgozni akarás is párosult, s ha — természetesen — még nem járhat is minden 3—6 éves gyerek óvodába, a hatodik ötéves tervet némelyik járásban (a lévaiban például) már túlteljesítették, s itt már az óvodáskorú gyermekek 80 százalékának kérvénye nem fekszik a helyi nemzeti bizottságon elintézetlenül.

JH|ás kérdés azonban, hogy milyen óvónők készítik fel a gyermekeket az első osztályba, hogy a szocialista oktatásügy egyre

Mindent а

@W©(o]®DD

növekvő igényeivel milyen mértékben van összhangban a hatéves gyerekek értelmi és tudásszintje. Azokban az iskolákban, amelyekbe megfelelően nevelt, oktatott gyerekek kerülnek, akikkel szakképzett óvónő foglalkozott, nincs gond. Az elsősök számára nem idegen a halmazok világa, bő a szókincsük, alapos anyanyelvűk ismerete. Ezért van szükség minél több pedagógiai szakközépiskolát végzett óvónőre a magyar tanítási nyelvű óvodákban is. 1980-ig az SZSZK- ban 307 078 gyerek fog óvodába járni. A 6. ötéves tervben összesen 1990 új óvodai osztályt adnak át. Ebből a statisztikai adatok, számításaink, a magyar tanítási nyelvű óvodák jelenlegi helyzete szerint kb. 152 lesz magyar tanítási nyelvű. A három óvónőképzőből addig 34 szakképzett óvónő — a következő években további 64, 32 illetve 64 kerül magyar tanítási nyelvű óvodába, és a központosítás miatt felszabadult pedagógusok közül azok,, akik nem kívánnak más iskolában tanítani. Hogy 1980-ban az 1990 új óvodai osztályból pontosan mennyi lesz a szlovák illetve magyar vagy ukrán tanítási nyelvű, a szülőkön múlik. Azon, ki milyen tanítási nyelvű óvodába szándékozik Íratni gyermekét.

A közép- és kelet-szlovákiai magyar taní~ tási nyelvű óvodákat á Losonci (Lucenec) Pedagógiai Szakközépiskola látja el óvónővel.

Losoncon elsősorban nevelőnőket képeztek