Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-15 / 50. szám
ff Nővéreim, verselő asszonyok Fábián Juliánná 6765—181 g) 1797-ben Csokonai Vitéz Mihály barátjával, Édes Gergellyel Komáromban vendégeskedett. Vendéglátójuk Bédi János csizmadiamester volt, akinek felesége, Bédi Jánosné Fábián Juliánná maga is írt verseket. Itt, A Bédi-házban szövődött Csokonai szerencsétlen szerelme Vajda Júliával, a versek Lillájával, itt bonyolódott szerelembe és verses levelezésbe barátja, Édes Gergely is Vályi Klárával, s a háziasszony, Fábián Juliánná is versben nyájaskodott az öreg költő-generálissal, Gvadányi Józseffel. Milyen hely volt ez a Bédi-ház? Fogadó, bordély, vagy irodalmi szalon? Hogy a Bédi-házat megérthessük, előbb a korabeli Komáromot kell ismernünk. Ebben a Duna-parti kikötővárosban találkozott Bécs, Pest-Buda, Pozsony, Győr kereskedelme, s ezért először itt alakult ki nem nemesi, nagypolgári gazdagság, s ezzel együtt szabadabb erkölcs, szabadabb életmód, tánc, mulatság, szabadabb szerelem. A XVII. században oly züllött, fajtalan városnak tekintették, hogy kegyetlen rendeleteket hoztak a bűn megfékezésére: a törvénytelen szeretkezésen rajtakapott nőket megvesszőzték és elűzték; a parázna férfiak nagy pénzbírságot fizettek, vagy minden vagyonukat elkobozták. Minden hét péntekjén büntették a rajtakapottakat: ők voltak a „péntökösök”. Bármilyen névtelen feljelentés, hamis tanúskodás is elég volt a büntetéshez. Tombolt a korrupció, a szabad szerelem (hiszen úgyis mindegy), a polgárok állandó félelemben éltek. A XVIII. század közepére a pénteki tortúrák megszűntek, Komárom gazdag, modern várossá lett. Az asszonyok is önálló üzlettulajdonosok lettek — például Csokonai komáromi nyomdásza Weinmüllerné volt —, és igen sokan irogatással, verseléssel is megpróbálkoztak. A Bédi-ház is a város szabadabb életét élte, s kellemesen meglepődtek az ide betévedő fiatal poéták. Fábián Juliánná tizenketteseiben kevés a lírai szárnyalás, sók a megformálatlan sor, kép, de hevessége, ötletes csevegése, női bája mégis kedvessé, vonzóvá teszi verseit. Nem maradt tőle más, csak Verses levelezése, mely Pozsonyban jelent meg 1798-ban Gvadányi József, a hetvenhárom éves gavallér költségén. A könyvecske felerészben az öreg gróf, felerészben a suszterné verseit tartalmazza. (Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel c. műve nyomán) Fábián Juliánnának Szakolcára utasított harmadik levele Gróf Gvadányi József lovasgenerálishoz (Részletek) Méltóságos Gróf Ür! Hazánk dísze, s fénye, Es a vers-szerzőknek istápja s reménye, Nékem is azok közt jó kegyes Fautorom, Nemes szándékomba vezérlő Mentorom! Negyedik levele (Részletek) Hogy szegény személyem látnia kívánod, Komáromba jönni magadat ajánlod, Csudálom e példás le-ereszkedésed, Kitetszik ebből hogy van nemes ízlésed. Verselő szárnyakkal az Égig repülök. Hol a csillagok közt kedvemre hevülök. Itt gyenge két szárnyam versre csattogtatom S eként a sok Mómus száját bédughatom. Sorsom írására itt már mostan térek, De hosszas nem lészek, hamar véget érek. Amidőn jutottam már azon időre, Melly már alkalmatos volt a jeggyűrőre, Én kedves férjemnek a nagy Isten ada, Ki szent hittel társul magához fogada, Tíz nyarat, tíz telet töltöttem már vele, Miolta egyé tett házasság kötele, Ezen idő alatt éltünk békességben, Hites személyeket illető hívségben. Az Űr négy magzatot épei s szépet adott, Kik közül a halál kettőt elragadott. Éltem esztendeié mind öszve három tíz, Eddig hol zavaros, hol tiszta volt a víz, Mellyben is sok százszor mosdottam, feredtem És attúl annyiszor megújulást vettem. De gyakran főfájás, mint járvány-nyavaja Kínoz engem, s ettől színemnek van baja, Mert barnácska képem sokszor megsárgítja, Érzékeny szívemet bú bánat borítia. Az uram gyakorló mesterséges élte A csizmadiaság, mert mindég azt vélte, Hogy ezután lészen egy darab kenyere, Izzad is valóban érette tenyere. És hogy segítsége lehessen uramnak, Mindenfélét varrók másoknak s magamnak, Kevés jövedelmünk ekkép szaporítom, Naponként mint tőlem telik gyarapítóm, Gazdasszonyságomat ezzel nem fogyasztom, De a verselést is azért nem halasztóm, Azért verseimet bölcs ítéletedre Bocsájtom, hogy tegyed te próbakövedre, Ha méltóknak látod sajtó alá tenni, Instállak, hibáim méltóztasd kivenni. Hogy mennél hamarább terjedgyen el nevem, Előtted ne szünnyön poesisi hevem, Ezen okbúi gyakran kívánok versezni, Amellyel tenéked akarok kedvezni. Egy szagos vánkoskát küldök még ezekkel* Mellyel megtöltöttem sok szagos szerekkel. Nem ilyet kívánna ugyan nagy érdemed, Mert nem méltó, hogy vesd reá kegyes szemed, De ha érdemedet meg kéne hálálnom, Ügy Ofirba kéne messze sántikálnoyi. Unszoltak, hogy néhány verseket munkáljak. Ezen menyegzőről tárgyat rá találjak. Erre a mesternek házába bémentem, E néhány sorokat papirosra vettem: — Éllyen virágozzon ezen új házaspár, Ne érje napokat bánat, avagy is kár. Vőlegénye mellé ma Julissa dűljön, Kilenc hónap múlva néki fiat szüljön. Ennek a helységnek érdemes egy Papja Lészen felnevekvő kedves édes Apja. Nyujtám papirosom én az esperesnek, Mert papjai között őt tartják híresnek. Kiáltottak: — Ügyen helyesen tette fel! Érdemli a vöfény hogy táncba vigye el! El is vitt s világos viradtig ugrottam, És immár végtére annyira jutottam, Hogy viradtát érvén, sánta, béna lettem, De sok férjfiút is béna lóvá tettem. Táncba hogy ne vigyem, sok előttem elbújt, sok meg a szuglyába. mint borz szintén, úgy fújt, A cipőmnek mind a két sarka le is hullt, Az ofiri utam ezekért el is múlt. * Ezen vánkoska kézbe, vagy zsebbe való, eztet szép selyem matériából varrta, és kertjének virágjaival, levendulával s többekkel másokkal megtöltötte. (Gvadányi jegyzete.) Szómagyarázat: Fautor: jóakaró, jótevő Mentor: bölcs tanácsadó Mómus: gáncsoskodó Ofir: mesés gazdag sziget; Ceylon Szuglyába: zugolyába Nagy László felvételei Összeállította: BÁBA IVÁN Maradok mélt. Gróf Űr nagyságodnak legkisebb szolgálója F. J. december havának 26. napján 1795-dik esztendőbe
