Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-01 / 48. szám
у д, /д\ A péntek esti színházi fellépés és a másnap pontban egy órakor kezdődő lilmtelvétel között beszélgetek a „szabad" szombatok egyikén Mária KráTovicovával, a Szlovák Nemzeti Színház művésznőjével, önmagáról, de lőleg a divatról. Ezidőtájt Jozel Gregor Tajovsky Új élet című színművében esténként az anyát alakítja. Amikor néhány héttel ezelőtt a darabot láttam, s most, amikor személyesen találkozom vele, nem is hiszem, hogy leinőtt „gyerekek" anyja, sőt hogy nagymama. Alig akad szabad időm — mondja. A Tajovsky-darabon kívül a most felújított Othellóban Emíliát alakítom. A televízióban pedig Ranyevszkát játszom. Ez a szerep egyébként szívügyem, hiszen ezelőtt 11 évvel már találkoztam vele — a színpadon. Bevallom, most kicsit lélek tőle, de azért gondolom, hogy az eltelt néhány év tapasztalata révén újat is tudok majd nyújtani benne. Közben szinkronizálok, nagy összpontosítást követel, mert nem könnyű más szájába „beletalálni". — A sok kötelesség, vagy elfoglaltság mellett mennyi időt, energiát fordít a divatra, az öltözködésre? — Gyakran jó lenne, ha a lejemet elküldhetném a fodrászhoz, én pedig közben ruhát próbálhatnék. Mindemellett nem vagyok a divat rabja, de mint minden nő, én is szeretem a modern, Ízléses darabokat. A ma divatja olyan, hogy szinte korhatár nélkül viselhető. Van nekem is néhány ruhadarabom, amit a lányommal együtt hordhatunk, az еду-két centi, amennyivel ő magasabb, nem játszik szerepet. Persze mindenkinek ismernie kell a határt, hogy az éveire való tekintettel nevetségessé mégse váljék. — Az, hogy színésznő, befolyásolja az öltözködését? — Ma már aligha érvényes az a szabály, amely szerint a színház, a színésznők „diktálják" a divatot. Ki varr ja, tervezi a ruháit? — Legszívesebben mindent készen vennék. Nem szeretek naphosszat próbálni, órákig a tükör előtt állni. Ezért sem cserélnék a manekenekkel. Legjobb az lenne, ha tökéletes konfekciónk volna. Az ilyen azonban szinte kivételszámba megy, úgyhogy gyakran veszek külföldön kész ruhát. Az is megtörténik, hogy amikor Prágában a filmstúdió kosztümjeit próbálom, egyúttal magamnak is varratok, elmegyek egy-egy divatbemutatóra és onnan válasz-Kedvenc színei, illetve, mit szeret jobban, az angolos vagy a francia öltözéket? Kedvelem a lekete-lehér kombinációt. Igyekszem minél változatosabban öltözködni, váltani a színeket, a romantikusát a sportossal, a franciásat az angolossal. ja? Beleszól-e öltözködésébe a család-Szivesen veszem, hg férjem és családom többi tagja észreveszi az új ruhámat. Férjem ezt kivétel nélkül meg is teszi, persze hozzáfűzi a nem éppen szónoki kérdést, hogy mennyibe került? Én rendszerint csak a leiét vallom be, ő így is sokallja. Ha már az öltözködésről, az öltözékről beszélünk, hadd kérdezzem, volt-e olyan színházi kosztümje, amelyben igazan „otthon" érezte magát? — Volt, több is. Persze az embernek annyi emlékezetes szereppel, no meg igazán szép jelmezzel volt dolga, hogy nehéz egyértelműen válaszolni. Emlékszem, amikor Shiller Haramiák-jában játszottam, különösen szép volt a kosztümöm. Aztán, amikor Andrej Sládkovic Mannáját vittük színre, Ián Mudroch jelmezei népi egyszerűségükben és díszükben úgy a szivünkhöz nőttek, hogy bizony nehezen vetettük le őket az évad végén. — Még egy utolsó, de ismét színházzal kapcsolatos kérdés: Van-e beleszólása a jelmeztervező munkájába? — Sok színész, ahogy esik, úgy puffan alapon, azt veszi lel, amit rápróbálnak, megvarrnak neki. Nekem határozottan jobb a közérzetem, ha a próbákon a tükör előtt — • ismerve előnyeimet s hátrányaimat — együtt alkotjuk meg a jelmezt. Természetesen, lárasztó ez a munka, azonban amit a férfi nem bír ki, a nő szemrebbenés nélkül elviseli, ha az ügyet siker koronázza — akár egy jó színházi kosztümről legyen is szó. Íme a példa: egyszer egy színészkolléga a prágai Adam szalonban próba közben elájult. FRIEDRICH MAGDA 1. Délelőttinek, délutáninak is megfelel ez a modern vonalú zöld jerseyruha, amelyet egy árnyalattal sötétebb, vékony, magasnyakú pulóver egészít ki. A modellt a Praha — Styl készítette. 2. Kifejezetten sportos öltözet — disznóbőr nadrág és ugyancsak disznóbőr, de egy árnyalattal világosabb kiskabát. A nadrág „csak“ nyolcéves, a hossza miatt sajnos már nem hordható, viszont csizmába téve szép is, modern is. A kiegészítők: sötétbarna sildes sapka és piros sál az Avanából. 3. Nagyon ragaszkodom ehhez a sötétbarna pelerinhez. Csíkos sál egészíti ki, amelynek színei sötétbarna, rozsdabarna, világos kávészín, benne monogram. Jól illik hozzá a rozsdabarna csizma. 4. Fekete bársony alkalmi kosztüm. A szoknya négy részből szabott, a kabátka dísze a kis állógallér. A gombok a kosztüm anyagából készültek. Szép hozzá a rózsaszín, elöl csokorba kötött muszlinblúz. 'E ’S 'V > e о (и О U О Ы) Nú
