Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-01 / 48. szám
BENEDEK ELEK *5 G ■о "m «Л _3 Hazug K ét ember útnók indult egy órában s egy percben: az egyik indult keletről, s ment nyugatnak; a másik indult nyugatról, s keletnek tartott. No, már azt is megmondom, hogy az egyik Brassóból indult, a Cenk tövéből, a másik meg Pest mellől, a Rákos mezejéről. A Királyhágónak a tetős tetején találkoztak. Adjon isten, földi! — Fogadjisten, földi! Hová? Hová?- Én — mondja a brassói Pestbudának tartok, merthogy hallottam: akkora híd van ott a Dunán, hogy csudájára jár az egész világ. No — mondja a pesti ember —, én is afféle járatban vagyok, mint kigyelmed. Azt hallottam, akkora káposzta van Brassóban, hogy nagyobb a templomnál. Már csak megnézem. Hanem tudja mit, kend, minek fárad azért a hídért Pestre? Nem muszáj azt látni, elmagyarázom én kigyelmednek anélkül is, mekkora az a híd. Hát tudja kigyelmed, olyan magas az a híd, hogy most egy esztendeje egy ember leesett róla, s még amikor eljöttem Pestről, folyton esett lefelé, s még mindig nem csubbant a Dunába. Ez már csak híd, mi? Mondotta erre a brassói ember: No, az már szent igaz, hogy szörnyű nagy híd lehet az a pesti híd. De a brassói káposzta se kutya ám. — Látta tán kigyelmed? — Már hogyne láttam volna, mikor brassói ember vagyok! No de merthogy kigyelmed elmagyarázta nekem, mekkora a pesti híd, én csakugyan meg is fogadom a tanácsát, s nem megyek oda, hanem én is azt tanácsolom kigyelmednek, forduljon viszsza, kár azért a káposztáért Brassóba fáradni. — Már mért volna kár? — Azért volna kár, mert a jövő esztendőre úgyis akkorára nő az a káposzta, hogy Pestről is kényelmesen megláthatja kigyelmed. — No, ha úgy, akkor én is visszafordulok. Isten áldja. — De meg én is. Isten áldja. Azzal szépen visszaballagott mind a kettő a saját hazájába. KEDVES GYEREKEK! Amikor kisgyerek korotokban anyanyelveteket tanultátok, bizonyára nektek is gondot okozott, hogy a pontosan ugyanúgy hangzó szavak kétháromféle dolgot is jelentenek. Kapsz egy fél almát, s el nem tudtátok képzelni, hogy mitói fél az alma. Vagy hogy a vár mire vár, a fal mit fal, a nyúl hova nyúl, a fog mit fog, a hal miért hal akkor is, amikor él. A kisgyerek úgy gondolja, hogy ezek a jelentések összetartoznak, ha látszólag különböznek is. Megpróbál rájuk magyarázatot találni. A fogam azért fog, mert megfogja az ételt. A temetőben azért mondják a.. dombokat sírnak, mert sírnak mellettük. Ezek azonban csak a legegyszerűbb, leggyakoribb összecsengések, amelyekkel minden kisgyermek találkozik. Vannak olyan szavak, amelyek csak akkor lesznek egyalakúak, ha az egyiket' ragozzuk. Például az én hasam egyértelmű, de a te hasad nem. Hasad a hajnal — ez az értelmes mondat rögtön értelmetlen lesz, mihelyt az első szavát nem igének, hanem személyragos főnévnek a te hasad — értem. Keressetek ti is ilyen szavakat, legalább tizenöt-húszat, s küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. 38. számunk fejtörőjének helyes válasza: Hans Christian Andersen: Borsószem királykisasszony. A megfejtők közül könyvjutalomban részesült Horkay Tamás nagykaposi (Ver. Kapusany), Csámpa Tibor vásárvámosi (Trhové Myto) és Vámos Pál bélyi (Biel) tanuló. A szerencsés nyerteseknek gratulálunk, s mindnyájatoknak további sikeres versengést kívánunk! KASSAK LAJOS Az ószeres dala Itt az ószeres, aki mindent vesz. Csengő pénzem nem ad gondot, mindenféle ringyet-rongyot veszek, veszek, veszek! Itt az ószeres, fürge és szemes. Kecskebőrt és szűk cipellőt, földre hullott lyukas felhőt veszek, veszek, veszek! Itt az ószeres, jaj, de érdekes. Gyerekektől tintafröccsöt, nyafogást és hosszú körmöt veszek, veszek, veszek!
